Egyéni közlekedés, egyénieskedés nélkül
Egy Tisza-tavi zugkikötőben több jacht gyűlik össze estére, mint
amit egy hosszú szakaszon Velencében összeszámolhatunk. Itt a motoros
hajtású eszközök közül a haszonjárművek az uralkodók, azon belül a
komfortos személyszállítást
a nagyszámú vízitaxi biztosítja. Melyek sofőrjeinek módszerei és
tarifái láttán a legdörzsöltebb ferihegyi hiénák is rögtön
visszaadnák az ipart, hogy villamosvezetőnek vagy Hajtás Pajtásnak
jelentkezzenek.
Két példa csak: a vasútállomástól, Venezia Santa Luciától a Lidó
nagyjából 85 euró. Persze nem mindegy, hogy a 10 kilométer hosszú
homokpad melyik végére kell fuvarozni, de ez akkor is hihetetlen: több
mint 20 ezer forint, és biztosan kevesebb fél óránál.
A Szent Márk térről sem sokkal kecsegtetőbb, 60 euróért visznek
át, pedig onnan alig 3 kilométer a közismert üdülősziget. Nem is
örömmel mondták meg a summát, biztosan látták rajtam, hogy meg fogok
rökönyödni, és inkább az órás vaporettózást választom.
A gondolát felejtsük el. Közlekedésre annyira alkalmas, mint
2007-ben New Yorkban a konflis. 60-100 euró egy menet, ezért
háromnegyed órát csónakázunk. Ahogy tudom, szörnyen elkeseredettek az
ebből élők az igények drámai visszaesésétől; hiába, ha a kereslet és a
kínálat ennyire távol áll egymástól, és túl kevés a sznob.
A teherszállító bárkák halkan bugyognak, haladási sebességük nem
nagyobb egy siető gyalogosénál. Hol az agresszív csörtetés, ami
szárazföldi társaikat jellemzi?
Ráér SMS-t írni, fél perc múlva felnéz, még egy háztömbnyit sem
haladt. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy a megengedett sebesség
5-7 km/h! Kivétel ez alól a buszközlekedés, azok bizony 7-11
km/h-val száguldhatnak.
Vajon mi az oka a drákói szigorral betartott rendeletnek?
Egy vágtázó ladik hullámokat kelt. És ezek megrezgetik az éppen
rakodó kollégák alatt saját csónakjukat, ahol bizony kényes rakomány is
lehet. Láttam önürítős szemetes konténert pakolni, de ahhoz sem
akármilyen ügyesség kell, hogy a ringó bárkáról markolóval épp a parti
talicskába adagolják a sódert. Nem kevésbé fontos, hogy a hullámverés
alapjainál kezdi ki az épületeket, elmosva a kevéske szilárd talajt. És
hát arról se feledkezhetünk meg, hogy amit a köznyelv fékezésnek
tekint, az a vízben kevéssé működik.
Rengeteg szabály létezik az elsőbbségadást, a haladási irányt, az
irányváltoztatást, a parkolást és rakodást illetően, nekem az előzésről
alkotott tetszik a legjobban:
"amikor egy másik hajót előz, rövid kürtjelet hallasson jobbról
kerülésnél, két rövidet, ha balról kerül. A megelőzött hajó kapitánya
köteles lassítással segíteni a manőver sikerességét". Értik, az alanyi
autó- és motorversenyzők hazájában még fékezzen is, ha kerülik!
Minden szabály felülbírálható, ha megkülönböztető jelzéssel ellátott
járművet vezetünk. (Vagyis majdnem mind, kivéve bizonyos helyeken a
sebességkorlátozást, ahol ez mások személyi biztonságát vagy anyagi
javait veszélyezteti.) Mert hogy itt természetesen a rendőr, a csendőr,
a tűzoltó, de
még a büntetés-végrehajtás és a mentők is csónakkal közlekednek.
A kórháznak nem kapuja van, hanem csatornája, a helyi közlekedési
rendőr nem a parton ácsorog, hanem fel-le cirkál.
El ne higgye, hogy a csónakokat nem kell kivilágítani. Este és
ködben a 7 méteresnél hosszabbakat rögtön a tengerhajózás szabályai
szerint, a kisebbeket szintén 360 fokban láthatóan. A raksúlyt kicsit
másképp határozzák meg: nem lehet 30 centinél kisebb távolság a
vízszint és a fedélzet közötti. Életkori korlátok is vannak, nagy
meglepetésemre
elég olyan kormányos, aki tud vezetni, úszni, és elmúlt 14 éves.
Nem közlekedhetnek hajók 1,1 métert meghaladó vízszint esetén, ami
novembertől áprilisig bizony Velencében előfordulhat.
Vannak egyirányú
utcák csatornák is. Itt minimum a teljes szélesség
kétharmadát szabadon kell hagyni. Bizonyos utakat kizárólag a városi
forgalomnak tartanak fenn, vagyis nem hajthat be bárki. A
forgalomkorlátozott zónában megadhatják az ott-tartózkodási időt, a
járművek típusát, amelyek használhatók, és persze a személyeket, akik
behajthatnak.
Velence óvárosa hatvanezres, évi 20 millió turistával terhelve.
Nemhogy mi, idegenek nem kószálhatunk bérelt csónakunkon, amerre
akarunk, az őslakók is kicsiny számban rendelkeznek saját közlekedési
eszközzel. Nem is lehet máshogy.
A tömegközlekedés viszont páratlan. Ezt csodáljuk és átkozzuk a
következő oldalon.
Sűrű háló, mert van miből fenntartani: közösségi közlekedés
Velencében
A földi járművekről beszélni nincs értelme; ugyanolyan buszok és
vonatok, mint máshol. Szerepük a szárazföldi kiszolgálásra és a hosszú
hídon az óváros és Marghera-Mestre gyors összekötésére korlátozódik.
Azért megemlítem, hogy testvériesen megosztozva a híd szélességén, a
bevezető út 2×2 sávos, a vasút pedig négy sínpárt kapott.
Áraik is a szokásosak, 1 euróért 60 percig utazhatunk, a vonat
pedig a 40 km-re fekvő Padovából olcsón, 2,90-ért hoz át.
Az igazi
csemege a konzekvensen levaporettózott vízibusz. Azért mókás
ezen a néven említeni őket, mert rég nem gőzzel hajtják (vapore = gőz).
Különféle méretűt és formájút láthatunk, viszonylattól, útidőtől,
időjárási körülményektől függően. A nagy forgalmú belvárosi járatokon
fontosabb a gyors utascsere, mint a kényelmes elhelyezés. Ezért
nagyrész nyitottak, ami az olasz viszonyok közt rövid nyár és csípős
szél mellett kevéssé kellemes. Ahogy gyerekként három pokrócba
csavartak, ha szüretkor a lovas kocsi bakjára kívánkoztam,
szeptember-októberben itt is elállnám ugyanazt.
Hallatlan ügyesen manővereznek, féknek az irányváltót használják,
akkora helyen fordulnak, amilyen a csatorna szélessége. Fürgék is,
egyik megálló a csatorna innenső, a mások a túlsó felén. Kell is az
oldalváltás, a Canal Grandén kevés híd ível át. Sűrűn járnak, a
legfontosabbak csúcsidőben pár percenként, a Lidóra is hat 1-es indul
óránként. Tülekedés persze van, már amíg a segédszemélyzet le nem zárja
a megállóként működő mólót.
Futni vaporettó után még senkit nem láttam.
A méltányos szárazföldi tarifa után mélyütésként ér a vízibuszok
jegyára. Egy sima menetjegy 6 euró, azaz bő 1500 forint! És ez nem is
átszálló, mint mindenhol máshol Itáliában. Hiába,
a turistáknak semmi sem drága, így például ha második bőröndöt
is cipel, ahhoz is jegyet kell vennie. És vajon mennyiért? 6 euróért.
Napibérlet 13-15 euró (12-24 órára, míg Milánóban az érvényesítéstől
számított 24 órára 3), másfél napra egy húszas, kettőre 25, háromra 30.
Pont annyi, mint a havibérlet, csak ezt kevesen tudják, kevesen
kérik.
Két lehetőség van a spórolásra. Ha visszatérő vendég lenne
Velencében, érdemes 3 évre Cartaveneziát váltani. 40 euró, de onnantól
egy út csak 1 euró, és tízes gyűjtőt is vehet 9 árán. Ha nem pár napra
vizitál, a bérletek még jobbak. A teljes körű felnőtt 30 euró/hónap (5
sima út ára!), és ezzel már Mestrében is buszozhat. A helyieket
felháborító módon külön kedvezmények illetik (vajon
ombudsmanjaink
keze elér idáig?), már eleve csak egy tízes a Cartavenezia, illetve
rongyos 13 euróért vehetik a havi bérletet. Csodálkozhatnak, ha azt
mondják a városukra, milyen pokolian drága.
Mert Velence még olasz mércével mérve is felettébb költséges.
A turistasereg árfelhajtó tényező, kezdve a városszéli parkolás 19
eurós napidíjától (minden megkezdett nap számít - ha 4 óra múlva
meguntuk, akkor is 19), a szállás költségén át egy vacsoráig. Az
ajándékvásárlást inkább nem is említem, akik vásárfiáért mennek
Velencébe, meg is érdemlik, hogy megfejjék őket. Mégis, a várost látni
kell, és nem az egynapos cipőszaggató kutyagoláson keresztül fogjuk
megszeretni.
Velencének külön varázsa a vízi közlekedés, nem is csak úgy
önmagában, hanem szokatlan csendessége okán. Nincs motorbőgés, a
kipufogó (ha egyáltalán van, mert sok teherbárka villamos hajtású) a
halakat riogatja. Nincs vérlázító robogó- és motorkerékpár-üvöltés, a
város szilárd utcáin csak gyalogolni lehet, a csatornákról meg
kitiltották az előbbiek ártalmas vízi rokonát, a jetskit. Persze
se fékcsikorgás, se eszeveszett kürtölés, de mi is indokolná utóbbit
lépésben való haladásnál? És a városok elviselhetőségének
megrontói, a bömbölő buszok és csikorgó villamosok helyi megfelelői, a
vaporettók is egy villamos rokkantkocsi decibeljeit bocsátják ki.
Érdekes olvasmányok:
- interjú Velence polgármesterével
- regulák a helyi közlekedésben
- vasútbuzi indexes kolléga venetói-velencei hajókázása
- jegyárak
angolul ,
olaszul .
