Nekem ugyan erős a gyanúm, hogy az üzemanyagárak nagyrészt spekuláció miatt kúsztak szépen folyamatosan az égbe, de mindannyian tudjuk, hogy megállíthatatlanul közeleg a pillanat, amikor tényleg elfogy a kőolaj. Akkor pedig alapvetően két út van előttünk.
Az egyik: az újra itthon termelt zöldséget, gyümölcsöt szamaras
kordéval visszük a legközelebbi piacra, és egész életünkben
egyszer megyünk a tengerre nyaralni – egy évig zötykölődünk oda,
pihenünk a partján két hetet, és újabb egy év alatt haza is érünk,
élmények sokasága alatt roskadozva. A másik: még jó időben
kitaláljuk, és szerencsés esetben el is terjesztjük azokat az új
hajtásmódokat, amik lehetővé teszik, hogy továbbra is működjön
a géperejű közlekedés, miközben a Föld ökoszisztémáját
a mostaninál sokkal kisebb terhelés éri.
Ahogy a probléma kezd a fejünkre nőni, egyre magasabb
hőfokon izzanak a tudós agyak, és kísérleteznek mindenfélével,
napelemtől az üzemanyagcellán át villanymotorig (
korábbi cikkünk erről itt ). Szóba jöhet többek között a sűrített
levegő is – minden bizonnyal így gondolták a Bosch Rexroth
magyarországi vállalatainál, amikor meghirdették a Pneumobil
Versenyt, a légjárgányok első nagy hazai összecsapását.
A felsőoktatási hallgatóknak kiírt versenyre húsz egyetemi és
főiskolai csapat jelentkezett, és tizenhat állt végül rajthoz a BR
egri penumatikagyárának udvarán kialakított pályán. A hajtáshoz
szükséges elemkészletet, a hengereket, a csatlakozókat és
a vezérlést a Bosch Rexrothtól kapták.
Az alkatrészek mellé paraméterkönyv is járt, melyen a versenyen
indulás feltételei között szerepelt, hogy a járművek összsúlya
zsokéval együtt minimum 120 kilogramm lehet, hajtásukra maximum hat
henger szolgálhat, két különálló körös fékrendszerrel plusz
rögzítőfékkel kell rendelkezniük, és be kell építeni egy úgynevezett
vészstopkört is, amivel veszélyes forgalmi szituációban, vagy
szerkezeti károsodással fenyegető műszaki probléma esetén
a meghajtásban serénykedő levegőt el lehet engedni. Megengedett
két motor beépítése egy kocsiba, lehet a hajtásláncban
sebességváltó, illetve szabadonfutó is. Előírás volt továbbá
a bukósisak viselése, mert így elsőre ugyan senki sem számított
250 kilométer/órás pályacsúcsra, de jobb a békesség.
Értem én, hogy pneumobil, de mi
hajtja?
A sűrített levegős motor az egyik legleleményesebb,
egyszersmind legkecsegtetőbb alternatív közúti járműhajtási
ötlet a belső égésű motor kiváltására. A pneumotor
voltaképp egy fordított kompresszor. Azaz adva van egy sűrített
levegős tartály, amiből a levegő egy szelepen át bejut
a klasszikus dugattyús motoréhoz igencsak hasonló
hengerbe, lefelé meglöki a dugattyút, ami megforgatja
a főtengelyt, ami a váltón át a kerekeket. Majd
a dugattyú felfelé mozogva egy másik szelepen át kilöki
a levegőt, immár ellenállás nélkül, felballag a felső
holtpontra, és kezdődik az egész elölről.
A pneumotort a nagy autógyártók közül az indiai Tata
veszi a legkomolyabban. Szőröstül-bőröstül megvette
a
The Aircar néven
elhíresült projektet, és – szívből remélem – hamarosan
elkészíti az első szériaérett légautót. A pneumobil
előnyei: könnyen, gyorsan "feltankolható", tölthető akár
közvetlenül sűrített levegővel, akár elektromos hálózatról
beépített kompressszorával, és nincs emissziója. Kedvenc
műszaki trükköm az egész koncepcióban, hogy a nagy nyomás
alól szabaduló levegő igen hideg (gondoljunk csak
a lederesedő becsavart szódáspatronra), így remekül
használható az utastér klimatizálására nyáron.
- Rácz Tamás, felelős szerkesztő, elkötelezett
pneumobil-fan -
A szervezők a hozzájuk beküldött terveket átnézték, elemezték,
és tanácsokkal segítették a csapatokat, hogy ne a depóban
derüljön ki: hiába a sok briliáns ötlet, mégsem megy a gép.
Ennek, no és természetesen a mérnökpalánták ügyességének és
precizitásának is köszönhető, hogy a hétvégén mind a tizenhat
csapat el tudott indulni, sőt a célba meg is tudott érkezni.
A megszállott mérnökök – az egri gyárban van belőlük jó néhány –
gépátvétel címén már péntek délután a versenykocsik mellett,
felett, alatt és körül serénykedtek, lelkesedésüket higgadt
mérnökmondatokkal palástolták, de a szemek, kérem szépen,
a szemek, azok csillogtak. A csapatok igyekeztek felmérni az
erőviszonyokat, így ők is alaposan végigvizitálták a teljes
mezőnyt. A szakmázásnak egy Egerben elmaradhatatlan borkóstolós
vacsora vetett véget, a duhajkodás azonban a korai kelésre
tekintettel elmaradt: sokan szombat reggel hatkor már
a léghajtányok körül matattak. Vagy versenyez az ember, vagy nem,
középút nincs, kicsit versenyezni nem lehet.
Egyelőre egyik pneumobil sem emlékeztet Ferrarira, és lehet, hogy
a későbbi generációkat sem szupersportkocsi-irányba fejlesztik. Ha
általánosítani akarunk, egy légautó nagyjából a következőképpen
néz ki: három vagy négy biciklikerékre támaszkodó acél- vagy könnyűfém
váz, benne egy kollégiumi selejtezésből kimentett, fénykorában rikító
színű műanyag szék, biztonsági övvel, mert azért pluszpont jár. Az ülés
mögött a légmotor és tartozékai, valahol egy szabványos,
tízliteres gázpalack, benne kétezer liter levegővel.
Rengeteg kerékpáralkatrész: váltók, kerekek, fékek, bowdenek,
vázelemek, tán még csengő is. Továbbá itt-ott jelzésszerű
karosszériaelemek, leginkább sufnifuturisztikus stílusban.
A formai spektrum a rokkantkocsira hajazó megoldásoktól az
ízirájderes elemeken át a marsjáró stílusig terjed. Szakértőknek
további információ, hogy a hajtást alapvetően kétféle módon
oldották meg: a többség a hajtókaros kivitelt választotta,
néhány csapat azonban lineáris meghajtást épített. Maga az alap-alapelv
persze ugyanaz: a palackból a reduktoron át érkező sűrített
levegő kitágulni igyekezvén a hengerekben munkát végez,
a henger lineáris mozgását így vagy úgy forgó mozgássá alakítják
át, és már gurulhat is a légszekér.
Én egy ilyen pneumobilversenyt nagyon jól el tudok képzelni úgy,
hogy egyszerre rajtol a mezőny, és az alig hallható puffogással
száguldozó race-carok agresszív vezetői egymást szorítják ki
a szűk kanyarokban, harminccal száguldanak a célegyenesben,
és ha valami durva baleset után teleszóródik a pálya egyedi
gyártású alkatrészekkel, bejön a biztonsági bicikli. Esetleg az
egy-egy provokatív manőveren feldühödött versenyzők bukósisakot,
tartalék léghengereket, sőt akár egész kompresszorokat vágnak egymáshoz
a paddockban, miközben a feltüzelt közönség a pálya
szélén a kezét rázza, persze csak az egyiket, mert a másikban
sört tart. Nos, míg a pneuversenyek szubkultúrája így vagy máshogy
kifejlődik, várni kell. Most még csak az alapoknál vagyunk:
a gépek nem egymással versenyeztek, hanem csak az idővel,
egyszerre egy jármű suhant az aszfalton, és a mért köreredményeket
összevetve alakultak ki a helyezések. A nagyrészt szakmai
közönség azonban így is szemlátomást jól szórakozott – és ezt
a versenyt végül is nekik szervezték.
Lássuk az eredményeket: az I. Pneumobil Verseny abszolút győztese
a Debreceni Egyetem csapata, a DE-AMTC lett, és ők nyerték
a távolsági futamot is, egy palackkal több mint hét kilométert
téve meg. A leggyorsabbnak a Kecskeméti Főiskola csapatának,
a GAMF SZPSZ-nek a járgánya bizonyult, ami a hivatalosan
mért körben 25 km/órára gyorsult, de versenyen kívül elérte
a 28 km/órát is. A konstrukciós díjat a Budapesti
Műszaki Egyetem egyik csapata, a Gyalogkakukk érdemelte ki,
a közönség díját pedig – amit a szurkolás hangerejének
műszeres mérése alapján ítéltek oda – a BME másik csapata,
a Villanyos kapta.
Tudományos felütéssel indítottunk, fejezzük is be azzal: nagyon
valószínű, hogy nem a léghajtás oldja majd meg a közlekedés
globális problémáit. Bár a járművek csak azt a levegőt
pufogják vissza, amit az üzemanyagtartályul szolgáló palackba
belesűrítettek, így látszólag teljesen tiszta üzeműek, a helyzet
valójában nem ilyen egyszerű. A sűrítést végző kompresszorok
hajtását – azok motorjában vagy az elektromos áramot termelő
erőművekben – ugyanis végső soron fosszilis üzemanyag, tehát
kőolajszármazékok, gáz, illetve atomenergia szolgáltatja. Ugyanakkor
a hírek szerint Indiában már sorozatgyártáshoz közeli állapotban
vannak olyan modellek, amelyek a városi forgalomban elfogadható
sebességgel és hatótávolsággal rendelkeznek, a léghajtás
létjogosultsága bizonyos területeken és szituációkban tehát rövidesen
bizonyítást nyerhet.
De az egri Pneumobil Verseny kapcsán nekem nem is ez volt az igazán
fontos. Hanem: ahogy elnézegettem a járgányok körül sürgölődő
fiatalembereket, arra gondoltam, talán köztük van az a srác is,
aki
tényleg kitalál majd valami eget rengetőt. Talán az
a terepszínű rövidnadrágban csavarkulcs után kutató rocker, talán
az szőke, álmodozó tekintetű CAD-CAM-függő szemüveges, talán az az
esetlenül mozgó, testes, bozontos mackó, aki nagyot fújtatva emeli
odébb a járgánya hátulját, megoldja majd, hogy szegény szamaraknak
ne kelljen újra igába hajtaniuk a fejüket, és hogy mi, napimádó
tudatlanok ne csak egyszer láthassuk életünkben a tengert.
