Azt hittem, nagyobb a baj. Hiába hívogattam az AAA Auto fóti telephelyét, a telefon néma volt. Hallottam a pletykákat a sok elbocsátott értékesítőről, marketingesről meg mindenféle menedzserről, egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy titokban elmenekültek az országból.
A csehországi központ ugyan állította, hogy minden rendben, de a
jól működő cégek nem zárják be egymás után telepjeiket és nem kapcsoltatják ki
a telefonjukat. A tudakozó semmit sem tudott, náluk minden rendben
volt, egy mobilszámot azonban elő tudtak kaparni – próbáljam meg
azon.
Barátságos cseh férfihang erős akcentussal biztosított róla, hogy
everything is all right, the AAA at Fót is still open, just the
telephone is out of order. A hasba akasztós kérdésemre, hogy meddig
lesz ez így, mikor csuknak be végleg, zavart csend volt válasz. Az
évekig jól működő cég emberének nem lehet könnyű szembesülni azzal,
hogy bizony a végüket járják – Magyarországon biztosan.
A közép-európai autókereskedelem egyik meghatározó szereplője az AAA
Auto. A rendszerváltás utáni zavaros években nyitottak Csehországban,
igaz, 1992-ben még Auto USA néven. A közepesen hatásvadász névvel három
évig tudtak együtt élni – '95-ben jött a három A. 2004-ben a
szlovákoknál, egy évvel később a románoknál is megjelentek. Mi ez, ha
nem dinamikus expanzió? Új év, új ország: 2006-ra betörnek
Lengyelországba is.
A nyugati szláv sikertörténet 2007-ben torpant meg: mintha
szándékosan öngyilkosságot követtek volna el azzal, hogy az AAA AUTO
Group N. V. bekopogtatott a tőzsdére. A közben hollandosított székhely
nem véletlen, a kedvező társasági adó és a jó menedzselési feltételek
kedveznek annak, aki részvények kibocsátásán agyal – 2007. szeptember
26-án a prágai és a budapesti értéktőzsdén elkezdték 19 533 663
értékpapírjuk eladását. Kéteurós részvényértéken kezdődött a
kereskedés.
„A nyilvános kibocsátás révén a csoport be tudja vonni a szükséges
üzletfejlesztéshez, a jelenlegi cseh, szlovák, magyar, román és lengyel
piacainkon elérhető új üzleti lehetőségek kiaknázásához, valamint a
tervezett dél-kelet-európai terjeszkedéshez szükséges tőkét” -
nyilatkozta az AAA Auto Group N.V. alapítója és igazgatótanácsának
elnöke, Anthony James Denny. „Teljesen új idők elé néz az AAA Auto” -
tette hozzá, de ekkor még nem tudta, hogy úgy áll bele a földbe az
egész biznisz, mint lezuhanó meteorit. A részvények 61 százaléka került
intézményi és 39 százaléka magánbefektetők kezébe.
Az angol üzleti modell nem hozott szerencsét, ebben a gazdasági
szakértők szerint több dolog közrejátszott. A tőzsdebuborék tetején
való megjelenés tankönyvi példája volt ez: a túlárazott részvények
jegyzését sokan már az elején veszélyesnek tartották. Joggal. Néhány
optimistább perctől eltekintve csak estek a részvények – a cikk
írásának pillanatában 63 forinton állnak.
A minden alap nélkül vizionált agresszív növekedés elmaradt, de mi
áll emögött? Tőzsdei elemzők két alapproblémát emelnek ki. Az egyik
természetesen a válság. Amíg 2007-ben az AAA Auto csoport 79 871
gépjárművet adott el, addig 2008-ban 24%-os esést produkáltak, csak 60
560 kocsi kelt el. Már a részvénykibocsátás évének utolsó negyedét is
veszteséggel zárták, de akkor még ők sem hitték, hogy ennyire megtorpan
a piac.
Az év közepén 2130 eladás után bezárták a lengyel boltokat – az
ottani pangás volt a rossz év előhírnöke. A lengyeleknél a
rendszerváltás óta kedvező feltételekkel hozhat be magánember használt
autót (igazából Magyarországon kívül a térségben mindenhol sokkal
könnyebben megy az ilyesmi). Ismerek olyan, a német egészségügyben
dolgozó lengyelt, aki minden hazaútján más autót vitt – a jól kiépült
vásárlási ösvények mellett nem sok esélye volt az AAA-nak.
Szorultságra játszanak
Ez a cikk megjelent 2007-ben a Totalcar nyomtatott magazin
második számában.
Szerző: Jermann Kálmán
Venni jó. A szerzés öröme majdnem felér az orgazmussal,
viszont annál sokkal tartósabb érzés. Eladni, főleg használt
autót, már nem annyira kellemes. Szerencsére sok cég
szakosodott e termék értékesítésére, megkönnyítve a helyzetünk.
Szerencsére? És megkönnyítik?
Van, aki szeret cicázni a hirdetésre jelentkezőkkel.
Élvezetét leli a telefonos érdeklődésben, a pimaszt kioktatja,
a hasonlóan gondolkodót barátságáról biztosítja. Szívesen megy
próbakörökre, a kritikát fensőbbséggel visszautasítja, a
dicséretre büszkén dagad a melle. Esze ágában sincs az első
ajánlatot elfogadni, az az egészben a pláne, hogy válogathat a
vevők közül.
Régen sokan, ma tízből talán ketten tartoznak e típusba. A
rohanó világ ugyanis nem nagyon engedi, hogy napokat-heteket
töltsünk az ilyen csip-csup ügyekkel. A többség akkor örül a
legjobban, ha beszámítják a régit az újba, ha pedig ez túl
kedvezőtlen lenne, a nepperek közismerten kevéssé becsületes
természete ellenére autókereskedésben próbál megszabadulni a
megunt járműtől.
Mi is így cselekedtünk, a cikk kedvéért az utolsó stádiumot,
az autó átadását megelőző lépésig végigjátszottuk az eladási
folyamatot. Nem is akárhol, a magát Közép-Európa legnagyobb
autókereskedésének hirdető AAA Autónál.
De mivel is kezdjük az értékesítést, nehogy baleknak
nézzenek, és a reális ár töredékével szúrják ki a szemünket?
Kukkantsunk rá az internetre, számos honlapot találunk a
témában, mind praktikus keresővel segít az autónk árának
meghatározásában. Márka, típus, évjárat, motor, felszereltség,
és máris kapunk egy összeget. Vagy olvassunk apróhirdetést. Ez
persze a vételi ár, ne feledjük, a kereskedés sem ingyen
dolgozik. Kétmillió forintos járműnél 10-15 százalékot vonjunk
le a felkutatott irányárból. Olcsóbb autónál az arány lehet
rosszabb, de akár a drágább kategóriában is kérhetnek többet,
főleg ha nehezebben értékesíthető modellel járunk.
Most már nem vagyunk tájékozatlanok, felvehetjük a
kapcsolatot a kereskedéssel. Az AAA Auto tartalmas honlapot,
minden nap 9-21 óra között hívható telefonszámot, csak
Magyarországon 3 felvásárló-telepet üzemeltet. Praktikus
előzetesen tájékozódni, néhány keresztkérdés után máris kapunk
egy nagyságrendi összeget. Nekünk 1,9-2 millió forintot
mondtak, ez ugyan a pillanatnyi kínálati ár 80-90 százaléka
(nekik is van egy, a cikkírás pillanatában 2,29 millióért), de
mint említettük, ők is élnek valamiből. Vonzó az ígéret,
miszerint azonnal, készpénzben fizetnek, még aznap.
Tehát elindulunk hozzájuk, akár csak úgy hirtelen
gondolattól vezérelve, még jobb konkrét időpontot egyeztetve.
15-20 perces várakozás után odalép hozzánk az egyik felvásárló,
és kikérdez az autóról. Közben szakértő szemmel vizslatja,
körbetapogatja a portékát, a leendő vevő láthatólag
biztonságban van, itt értenek az autókhoz. Utána próbakör, sima
úton nagy tempóval, gyorsítanak, hirtelen fékeznek, rángatják a
kormányt, rázós szakaszon a futóművet, élesen betekert
kormánnyal a féltengelyt ellenőrzik.
Ezután megint várakozás, részünkről örömteli, hisz’ az autó
jól teljesített, meg is dicsérték, formaságok vannak csak
hátra, biztosan megkapjuk az eredetileg javasolt summát. Ehhez
képest hideg zuhany a nyájasról hirtelen sajnálkozóra váltó
alkalmazott közlése: másfél millió forint. Ő nem is érti, csupa
jót mondott a főnökének. Talán rossz napja lehet a
feljebbvalónak, hogy ezzel az összeggel kénytelen előállni? Mi
uralkodunk magunkon, udvariasan visszautasítjuk az ajánlatot. Ő
türelmet kér, beszél kollégájával még egyszer. Megjelenik egy
morc nagydarab alak, ő is körüljárja az autót. Barátkozni
próbálok vele, kiderül, nem beszéli a nyelvünket. Talán ez kell
a megvesztegethetetlenséghez?
Pár perc múlva újra itt emberünk, vicces 50 ezret dobnak az
előbbire. Sajnos, feketelistás a Toledo, valamiért nem keresik,
nekik is rizikós átvenni, tudjuk meg. Megköszönjük a
lehetőséget, és megkérjük, legyen kedves visszaadni a
forgalmit, drága az időnk a délelőtti kabaréhoz. Távozik, de
nem a forgalmival, hanem egy újabb ajánlattal tér vissza: 1,6
millió. Továbbra is keveselljük, újabb tiszteletkör, most a
főnökkel tér vissza, aki megismétli a már elhangzott értéket,
de hajlandó felfelé tornászni, további ötvenezerrel. Mi is
gyengülünk, ugyanis a hatalmas nyomás alatt könnyelműen 1,8-ra
csökkentjük az elvárást.
A díszmenet távozik, mi pedig fogunkat csikorgatjuk, miért
raboljuk itt a szép napot és a rövid fiatalságunkat? Elcsípjük
a srácot, most már határozottabban követeljük a forgalmit,
jelezve, hogy fontos üzleti tárgyalásról maradunk le, ha tovább
akadályozzák távozásunk. Megint egy virtuális ötvenes jön a
papír helyett; jó is lenne félóránként ennyit keresni. Csakhogy
mi most még mindig kétszázas bukóban vagyunk legrosszabb
várakozáshoz képest, ez nem nyereség, hanem kárcsökkentés.
Az emelt hang és az előbbi saját ajánlatunk visszavonása
meghátrálásra készteti a vevőt. Tesz még egy halovány
kísérletet, kifaxolják az autót adatait Prágába, és az lesz a
végleges javaslat, de azt már útközben kapjuk telefonon.
1.750.000,- Ft, ebből lejön egy húszas az
eredetiségvizsgálatra. Tehát 1,73 millió. Megköszönöm, az autót
vezető gazda felé megígérem a tolmácsolását, de a hevültségét
látva jobbnak látom megvárni, míg leparkolunk. Valahogy nem kap
a lehetőségen, sőt, az este érkező következő ajánlaton sem,
amiben felkerekítik 1,75 millió kézbe kapható forintra.
Pedig ez már megfontolandó lehetne, legalábbis akkor, ha
valamit már lefoglalóztunk volna, és úszna a pénz, ha nem
sikerül kikerekíteni. Vagy ha otthon sivalkodnának az éhes
gyerekek. Netán akkor, ha előtte pár nepper az utolsó
pillanatban a felajánlott összeg csökkentése árán vette volna
el a kedvünket a velük való megegyezéstől. De így nem. Sőt,
megmarad a Toledo, második autó lesz a családban.
A hosszú sztoriban ott volt néhány rejtett tanács is.
Összefoglaljuk és kiegészítjük ezeket: tájékozódjunk a várható
eladási árról. Ne legyünk restek több helyre elmenni.
Alkudozzunk körömszakadtáig, ők is ezt teszik, az nyer, aki
kitartóbb. Ismerjük autónk hibáit, nincs kínosabb, mint a
hiteltelen dadogás, ha lebukunk.
Az sem baj, ha elvettük a kedvét az erőfölényével visszaélő
multitól. Sok kisebb kereskedés várja az eladó járműveket.
Persze ők sem kevésbé trükkösek, ha nincs is ennyire
forgatókönyvszerű előadás a felvásárló részéről. Ízelítőül egy
pár fogás, amivel tízezreket veszíthetünk: kopott a gumi, egy
ötvenes levonás. Nem gyári vagy nincs gumiszőnyeg, máris ugrani
akar egy húszas. Most veszi csak észre, hogy hamarosan lejár a
zöldkártya, ne adj’ isten a műszaki, vérmérséklettől és
pofabőrtől függően 20-100 ezer árcsökkenés. Ja, és az
eredetiségvizsgálat az eladót terheli. Persze a kialkudott
árból, utólag levonva.
Mindezeken kár felháborodni. Egy speciális kereskedelmi
kultúra zárt, soha meg nem változó világa ez. Aki becsületesen,
őszintén, egyenesen akarná csinálni, hamarabb csődbe menne,
minthogy a konkurencia kézigránátot dobna a telepére. Nekünk,
eladóknak egy lehetőségünk van: ismerjük az ellenünk bevetett
fortélyokat. Vagy pedig hirdetgessünk magunk, bár az sem maga a
mámor. Legközelebb esetleg ilyen irányú tapasztalatainkkal
jelentkezünk.
2008-ban az összesített eladás 11%-át adta Magyarország, ez 6650
darabot jelentett. A nagy reménnyel megnyitott pécsi és szegedi
telephelyeket bezárták, ezzel magyarázzák évértékelő nyilatkozatukban
az alacsony eladási számot. Ugyanakkor a kihátrálás csökkentette a
veszteséget és pénzt hagyott a kasszában. Az idei évet még két
kereskedéssel kezdték, ebből már csak egy maradt: az összforgalom 2%-át
adó székesfehérvári AAA Autóra is rászámolt a gazdaság. Jelenleg
kizárólag a fóti telep működik, de a cseh központ elmondása alapján ha
a gazdasági helyzet megengedi, „bébi-bazár” formában hajlandóak
lennének visszatérni a magyar vidékre. Addig marad a főváros széli
vízfej: a vevők, akik az intézményi autókereskedés vallásában hisznek,
oda fáradhatnak áldozatért.
A cseh és magyar központ is megerősítette, hogy nem tervezik a
végleges kivonulást. Persze nincs biztosíték, hogy ne jussunk a
lengyelek sorsára. Jogosan mondja bárki, hogy úgy kell ez a kereskedés
nekünk, mint üveges tótnak a hanyatt esés – a részvényeseken kívül
senki sem veszítene a leépüléssel. Az országra jellemző növekvő
bizonytalanság miatt a vásárlók vonakodnak a hitelfelvételtől. Nem
csoda, a hitelterhek növekedése és a magyar forint törvényszerűen
bekövetkező leértékelése senkit sem ösztönöz, hogy erején felül vegyen
autót – szívjanak csak, akik ész nélkül mentek bele valami ezeréves
lejáratú hitelbe.
A jellemzően használt járművekkel operáló csoport csak Csehországban
működik igazán sikerrel, Szlovákiában tűrhető a helyzet, Magyarországon
semmi jó sincs, a romániai egy telephely az 1430 eladott autójával és
2%-os részesedésével maga a csőd – biztos, hogy hamarosan csak három
országban lesz jelen a három A, de akkor sem lepődünk meg, ha ez a szám
kettőre csökken.
Az AAA Auto másik nagy gondját saját ingatlanbefektetéseik jelentik.
Az a módszer, hogy a telephelyeiket nem bérlemény formájában
használják, hanem vásárlással cégtulajdonba helyezik, alapjaiban hibás
– ez az üzleti modell nem engedi meg, hogy a költségeket az adóból
leírják, így csak az amortizáció marad. Milliók és milliárdok maradnak
így tulajdonképpen forgathatatlanul; a hitelválsággal együtt érkezett
ingatlanválság értékcsökkenést és megnehezedett újraértékesítést
hozott.
Egyetért? Vitatkozna vele? Véleményét elmondaná másoknak
is?
Tegye meg a publikáció
blogposztján!
2394 embertől váltak meg egy év alatt, 1440-en maradtak az AAA
alkalmazásában. Fogy az ember, fogy a vevő, fogynak a boltok is, a
végén semmi sem marad, csak az eladhatatlan autók; a részvényesek meg
nem tehetnek mást – imádkoznak. Az üzletből kimaradt tőzsdések
kuncognak csak – nekik az AAA minősítés a legjobbat jelöli. Az AAA
Autónak ez nem sikerült, egy szomorú tőzsdei próbálkozás volt ez.
A végére egy kérdés maradt, hátha tudja valaki a választ: hol lehet
keveset futott, balesetmentes, garázsolt, nem dohányzó
hölgytulajdonostól származó autót venni olcsón?
További cikkeink
