Csodák az utolsó pavilonból

2012.09.28. 13:12
Gondoltam, egy röpke órácska alatt kivégzem az utolsó pavilont, az elmúlt öt vizitje során nagyon meglett a tempó. Csakhogy ez a pavilon önmagában majdnem akkora, mint az autószalon többi része, együttvéve.

Tegnap délután összekalapáltam másfél óra alatt az első szalonos cikket, kiválogattam a képeket és felnyomtam őket a Toyota wifijén (köszönet a nagy sávszélességért és a jó kávéért), négyre készen voltam, ötkor indult volna vissza a volkswagenes csapat a szállodába lemálházni, zuhanyozni, kifújni, vacsorázni. Egy óra bőven elég lesz a maradékot lefotózni, gondoltam én végtelenül naiv. Hát persze. Végül miattam várt még fél órát az egész banda, mert nem volt az a sebesség, amivel a végére értem volna máshogy. De meglett, most már másnap van.

A Toyota standján kezdtem megint, mert meg is kell írni, amiről kép van, délben hagyjuk el a szalont, sietni kell. Előttem forog folyamatosan az új Auris Hybrid Touring Sports, a Toyota Le Mans-i monoton intróját pedig már vagy százhatvanadszor hallgatom éppen. De itt, a lelátón nyugi van, masszív a wifi, jobbat nem is kívánhatnék. Vissza, tegnap délutánhoz.

Lábam már nem lévén, mozgójárdával és – lépcsővel vitettem át magam a kiállítási terület túlsó felére, ahol az első ajtón a Minibe nyitottam bele. Na, az történik, amire készültünk: megpróbálnak még több bőrt lehúzni szegény Mini márkáról és a névadóra jellegében, méretében és megjelenésében egyre kevésbé hasonlító új kollekcióról. A Paceman (sebesen lépdelő csávó, ütemdiktáló faszi?) egy kisebb kasznis, ültetett Countryman – ha egy kicsit merészebben csinálják a dolgot, megkapják a normál Minit... Á, szerintem ez már felesleges.

Lépek odébb, Rolls-Royce, és az Art Deco jegyében ijesztő bugyikékre fényezett Phantom hihetetlen hosszú, szőke lábakkal a fedélzeten. Az majd a csajos galeriben jön...

BMW-éknél meglátom a Rettegett Rettenetet, reflektoraival farkasszemet nézve a világ végét látom bennük. A buci kis Active Tourer azt a jövőt vetíti elénk, amelyben a BMW-k elöl hajtanak, háromhengeresek, vagy akár villamos hajtásúak. Bár a design nem olyan rossz, ver a víz, inkább menekülök is innen.

Mondjuk, az i3 Concepthez, amiből úgyse lesz autó, már csak a töméntelen beltéri nyírfaberakás és a szárnyas ajtók miatt sem. Városi koncepció, elektromos, mint az i-széria minden eleme.

Örömhír, hogy azért van még igazi BMW, sőt, egy csomó kisebb modell kaphat a legfrissebb M-es kiegészítőkből.

A BMW rákapott a burkolt motorokra, sőt, egyenesen vérszemet növesztett, mert most már elektromos városi robogót tervez. Az E-Scooter a tábla állítása szerint majdnem szériaérett.

Nyugodtabb vizekre evezünk, Volvóéknál a V40 Cross Country a sztár. Emelt bódé, összekerék, kicsit összesározható panelek – szokták szeretni ezeket a vevők, bár a 40-es méretében még nem volt ilyen. És persze itt a bugyikék R Design V40 is, amit Moszkvában láttam. Itt is megremeg tőle a lábam.

A mi pénztárcánkhoz közelebbi élménnyel szolgál a Dacia szemközti standja. Itt az új, emelt Sandero, a Stepway, ami meglepően nagy tömegeket vonz, igaz, német, francia, angol, olasz szót alig hallok. Óvatosan bámulok, ha valahol, hát itt lehetnek örmények, azeriek, inkább meg se szólalok.

Bent, a piros drapériák között lakik a normál Sandero, ami szintén új, arányos, 2001-ben még mutatósnak is mondtam volna. Így csak kedvesen elavult.

És persze a nekünk oly kedves, vagy legalábbis megengedhető Logan, ami most már teljesen olyan, mint a Sandero, vagy fordítva.

Érdekes, hogy mindnek ugyanaz a műszerfala van, tehát tökmindegy mit veszünk, ha nem érdekel, mit szállítunk hátul, lehet Sanderónk, Stepway-ünk vagy Loganunk (vagy Lodgy-nk is akár), ugyanaz lesz az élmény.

Mercedesék óriásstandja következik. Ahol ott terpeszkednek az új, már autónak kinéző A osztályok, amelyek belül szinte azonosak a B-vel.

Érdemes tudni, hogy Párizs nem olyan nagy szalon, mint Frankfurt, ezért ide csak az igazi újdonságokat hozza el a legtöbb márka, Opeléknél például csak Adamok vannak a standon. Ezért is furcsa, hogy itt áll egy metálkék B osztály – mi ebben az új? Hát a földgáz-hajtás – bizony, van ilyen is.

Magas emelvényen valószerűtlenül matt, metálkék SLS gubbaszt, az AMG kreálmánya – elektromos – ott a neve is, SLS AMG Electric Drive, ha nem hiszik. És gyártani is fogják...

Mellette a hajtáslánca fekszik pucéron, mindenki láthassa a saját szemivel, hogy ebben nincs dugattyú meg befecskendező meg váltó. Egyébként ez a legerősebb elektromos autó most a világon, 740 lóerős, a dinamikája se rossz: 3,9 alatt van százon, 250-nél pedig le kell szabályozni a sebességét, hogy tartsa az egyezményeket. Az akkucsomagja 600 kiló, egy töltéssel több mint 200 kilométert tud megtenni (na, erre kíváncsi vagyok, hogyan), viszont normál konnektorból 20 óra alatt lehet felnyomni telire.

De villanyhajtásból ezen a szalonon sose elég, ezt kezdem megtanulni, kicsivel arrébb a hasonlóan metálkékre fényezett, elektromos B osztályba botlok. Tehát itt a hangtalan, szagtalan, ízetlen jövő – ezt már mindjárt kapni is lehet.

Kitették a CLS Touringot is, most már ilyen is lesz, nem rossz.

A céghez tartozó Smart standon ott a cég jövője, ami a formák alapján már nem forog kockán. Ha egyáltalán hajlandóak lesznek ilyet gyártani, és belefér a biztonsági szabványokba. Ez majd a Renault-n is múlik, hiszen az új modelleket már együtt gyártják majd.

Párizs egy újabb nagy szenzációjához érek – itt a Renault negyedik generációs Cliója, már sportváltozatban is. A forma már most, csírájában is elkezdte megosztani a kollégákat – én nem tartom csúnyának, de azt az egyediséget sem érzem benne, amit az 1-es és a 2-es Clio olyan jól tudott.

Mindenesetre belül jól néz ki, az anyagok se rosszak, a műszerek pedig nem nagyon, de legalább kicsit franciásan ötletesek. Elnézést a rohanásért, de még sok van hátra, idő viszont alig, vegyék ezt inkább képes riportnak.

Egyébként látszik, mennyire fontos a modell a cégnek, mert hegyekben állnak a Cliók – nézzék csak, ez itt a Piros Clio-hegy. Van sárga is.

Persze a már éppen kapható, elektromos Zoét is kiállították.

Cégen belül maradva jöjjön a Nissan. A világ első, gyártásra érett tüzelőanyagcellás autója van a fókuszban, a Terra.

Lehet, hogy a mechanika működik, és árusítható, de a formaterv, pláne ezzel a belső térrel valamiért azt sejteti, hogy ez még nem a végleges modell...

Próbáltam lefotózni a 370 Z frissített változatát is, de nagy volt a tömeg, kicsi a hely, kevés a fény, ezért inkább azt a Juke-ot lőttem meg, ami végre hű lett a modellnévhez (jukebox = wurlitzer) – ez már tisztességesen szólhat.

Maseratiéknál ott az új GT.

Fiatéknál a legnagyobb újdonság a Panda emelt, 4x4-es Trekking változata.

A Fordról, az új Mondeóról, a frissített Fiestáról, a B-Maxról annyit írtunk mostanában, hogy ott inkább egy egészen másfajta érdekességet fotóztam le, egy korai T-modellt.

Mazdáéknál csajokkal próbálták eltakarni a 6-os kombi gyönyörű vonalait.

És megvan a faceliftelt MX-5 is.

A Citroen a legbüszkébb a DS3-as nyitott változatára is, amit kabriónak hív, pedig az igazából csak egy nagyon vászontetős, hivatalosan kabrió-limuzin kategóriába tartozó izé. Mindegy, a kategorizálás úgyis sokszor hülyeség.

De hogy az áram mennyire rulez, mutatja, hogy a DS3-ból is van villanyhajtásos, Electrum néven. Mint valami régi, magyar külkervállalat...

Megtapogattam a C4 Aircross crossovert is, hát, nem tetszik.

És volt ott valami hosszú, fekete izzókkal sötétségbe világított, gésával dekorált, hosszú luxusgép is, a DS-sorozatba illeszkedő új tanulmányautó. Na ez lélegzetelállító volt, csaj nélkül is.

No meg a Tubik, a Louis de Funes filmek sztárjának, a HY furgonnak az újkori karikatúrája. Volt már más szalonokon is, de azért nézzék meg a belsejét a galériában.

Peugeot-éknál volt talán a legtöbb újdonság. Például elkészült a 208-as GTI-je, baromi vagány.

Lett elegáns kivitele is ugyanennek, a 208 XY.

Dögerős és faceliftelt az RCZ-R.

Nálam a show díját viszont az Onyx sporkocsi vitte el. Ilyen szép valamit nagyon rég láttam életemben, a közepe bronz, a végei matt feketék, rettentő gonosz, és rettentően sose fogják gyártani. Kár.

Nézzék, még ülés sincs benne, a padlón csücsül a két utas.

Az Onyx-családba tartozik robogó is, ami talán lesz.

És van Onyx-bicikli is.

Illetve kiállítottak egy zongorát is ugyanazon a részen, amin nem volt Onyx-felirat, de minden lehetséges.

Kicsit térjünk vissza a földre: itt a szegényebb piacoknak készült 301-es szedán, ami a Moszkvában bemutatott 408-cal szemben kifejezetten ízléses, karakteres kocsi, nem ártana, ha nálunk is árulnák.

Meg persze szerepelt a standon a 208 Type R5 raliautó, 1,6-os, 280 lóerős motorral, összkerékhajtással.

Felrohantam a BMW sajtós büféjébe, döntöttem magamba egy vizet, negyedóra késéssel, de meglettem.

Kint már várták a megfáradt szalonistákat a legjobb párizsi taxik: Honda Gold Wingek a hátsó ülésükre tett Tucano Urbano takarókkal. Sajnos mi metróval távoztunk. Mindenesetre berekesztem a szövegelést, öt perce várnak rám kint, a kapunál...