Legendák földjére lépünk

Lancia Legends 2017.

2017.09.27. 17:39
Szülőföldjüktől meglehetősen távol igen magasra emelkedik az olasz, pajzs-emblémás versenyautók négyzetméterre eső sűrűsége néhány napra a német-francia határ közelében.

Három napra Rust a világ közepe - bizonyos szempontok alapján. A helyszín nem azt jelenti, hogy az olaszok nem becsülnék meg a hatalmas sikereket begyűjtő, történelme során végül a FIAT konszernbe ágyazódó Lancia kiemelt típusait. Inkább onnan fúj a szél, hogy a rendezvényt szervező megszállott lanciások a precízségükről híres német nemzet szülötteiként látták meg a napvilágot. Előző életükben tuti olaszok voltak, mert azért a német típusok között is jócskán találni vérbő példányokat, mégis az olasz technika lopta el a szívüket, vagy mit. Mondjuk ha választani kellene a német és az olasz tengerpart között, szerintem zömmel a déliek nyernének.

A rendezvény egyik szervezője, Werner Blaettel megszállottsága talán mérhető abban, hogy oszlopos tagja a német Delta Teamnek és az egyik legjobb, nyomtatott "Delta-biblia" szövege is tőle származik - ezt teljesen véletlenül fedeztem fel a gyűjteményem rendezgetése közben. 

A Lancia már a múlt század derekán igyekezett a márkanevet egy hű vásárlói réteggel megerősíteni. Ez volt a Hi-Fi klub, amely itt nem a vájtfülű zenekedvelők eszköztárának csúcsát jelentette, de ugyanúgy a High Fidelity szavak rövidítéséből származik.

Ha valaki öt új Lanciát vásárolt abban az időben, egy igen exkluzív klubba nyert felvételt, melyet a szeretett jármű hűtőmaszkjára rakott különleges embléma is hirdetett. Tagként külön rendezvényekre volt jogosult belépni, árengedményt kapott az új autók és a karbantartás árából, betekinthetett a kulisszák mögé, az új modellek bemutatóira magától érthetődően meghívót kapott, valamint több napos próbára is elvihette az újdonságokat. Ezt a korszakot nyugodtan nevezhetjük a Lancia egyik aranykorának, habár a pezsgőhabos világhír csak ez után következett.

A márka sportsikerei az ötvenes évektől egészen a kilencvenes évekig tartottak, a dobogó első helyén rengeteg nagy nevű pilóta állhatott pajzsos emblémás verseny-overálban.

A tradíciók rejtekében Enrico Anselmi, a Scuderia Lancia versenyzőjeként 1953-ban az első helyre kormányozta be Aurelia 2500 GT-jét Szicíliában. Versenyautóira már egy ideje szerencsehozó elefántot festetett. Gianni Lancia szemet is vetett a stabilitást és erőt sugalló, különös állat-ábrázolásra, és Anselmi beleegyezésével átvette azt a gyárában készülő autók számára.

Így a Squadra Corse HF gyári versenyistálló Lanciáin ott díszelgett a HF betűkombináció benne a négy galoppozó elefánttal a verseny-pedigré prezentálására. A Fulvia Coupé HF volt az első típus amely civil kivitelben is viselhette a jelet, amely ettől fogva a sportos Lanciák szimbóluma lett.

A Lancia Delta hűtőmaszkján 1983-tól találhatjuk meg a büszke múlt jelképét a HF Turbo modell megjelenésekor, melyet természetesen a ralisikereket halmozó HF4WD és az HF Integrale összes variánsa is megkapott a gyártósoron Chivassóban és Maggioréban, kis hűtőmaszk-plakettek formájában. A négy elefántból végül egy maradt, de az jó nagyra nőtt, amikor a Delta Evoluzione orrán a HF felirat egyesült a totemállattal.

Érdekes, hogy amíg a Delta Mk1 kivitelének családi verziója, a Prisma nem kapott HF kivitelt - csak szívómotoros, összkerekes Integrale kivitelben gyártották - addig a Delta Mk2 és annak lépcsőshátúja, a Dedra már ismét kapható volt HF emblémával, turbómotorral az orrában. Igaz, csak utóbbi létezett összkerekes kivitelben szintén HF Integrale néven. Ezúton kérek elnézést az előbbi számozás miatt ami teljesen téves, hiszen a legelső Lancia Delta az első világégés előtt három évvel lépett piacra. 4080 köbcentis motorja volt, amely hatvan lóerőt produkált.

Az előbbi információk ismeretében talán már érthető, hogy a német szervezők miért szabták igen szűkre a Lancia Legendsre nevezhető autók listáját: csak a versenymúlttal rendelkező modellek indulhatnak. Szerencsére azonban nem ragaszkodtak az ősi Hi-Fi Klub hagyományhoz, az öt új Lanciát vásárlók bizonyára elférnének egy kicsi kerekasztal körül.

A rendezvény egyik része a nevezett ötven csapat autóinak mustrájából áll, a másikban pedig egy 220 kilométeres túraverseny kerül megrendezésre, ahol a versenyzés hevében bizonyára kiszalad majd néhány lángocska a kipufogókon.

Azon kívül, hogy Deltából annyi lesz, hogy a közeli Rajnát el lehetne vele rekeszteni, olyan további finomságok is megtalálhatóak a listában, mint a Fulvia, az Aurelia B20, a Delta S4, valamint a 037, és nehogy kihagyjam a felsorolásból a Stratost. Az említett típusokból verseny és utcai változatok is léteznek, remélhetőleg mindből láthatunk majd példányt.

A legutóbbi Lancia Legendsen egy nagyon különleges autó és tulajdonosa is részt vett, nem csupán a sorban ácsorogva, de látványos bemutatót is tartva. Pedig a masina a világon egyetlen példányban létezik! Az Experimental Composite Vehicle, rövid nevén ECV-ről van szó, amely a Lancia kísérleti versenyautója volt.

Azonban miután a Toivonen-katasztrófával végződő brutális raliautók korszaka hirtelen véget ért, az ECV prototípus és a konkrétan belőle átépített evolúciója, az ECV2 soha nem állhatott rajthoz. Pedig biztosan ütőképes harci eszköz lett volna a mezőnyben, mert kompozit teste - amely a mai sportautó-technológia úttörőjének is nevezhető - nem volt egy tonnás sem, de hatszáz paripa őrjöngött a hátuljában, két feltöltő által hergelve.

Az egykor a Lancia és az Abarth munkáját is segítő aranykezű mérnök, Giuseppe (Beppe) Volta viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és 2010-ben megépítette az egykori ECV replikáját úgy, hogy eszement tervében segítségére volt az eredeti őserőt szolgáltató, kereszt-szelepelt Triflux motor konstruktőre, Claudio Lombardi is.

A sors iróniája, hogy az egyszeri alkalom soha többet nem ismétlődhet meg, a Lancia Legends nevezési/vendéglistáján nem szerepelhet többet a Giuseppe Volta név, habár az épített legenda-replika a mai napig megvan. Sajnos Beppe Volta idén tavasszal egy autóbalesetben elhunyt. Nem, nem versenyautóban érte utol a sors a kedves, közvetlen mestert, hanem az egyik olasz autópályán történt baleset vétlen résztvevőjeként fejezte be földi pályafutását. De a felhők felett már az égi szekereken tüsszögnek a lefúvószelepek, a Dolomitok nyári zivatarjaiban biztosan hallhatóak!

Ha Isten, a párt és az összes bolygó-együttállás is velünk van, néhány nap múlva tizenkét Delta keréken érkezve tiszteletünket tehetjük Rustban a Lancia Legends 2017 rendezvényén úgy, hogy végigcsepegtetjük testnedveinkkel a Parc Fermét. Mert csendes esküt tettünk, hogy nekünk bele kell ülnünk minden legendába. Most vagy soha.