Az elmúlt tíz évben ez már a negyedik utam volt idén júniusban Törökországba, ebbe a lenyűgözően sokszínű, leginkább igazi ázsiai hangulatot árasztó zsibvásárba, de még mindig találkoztam a közlekedésben meglepetésekkel. Ezúttal a Török Riviéra magyarok által kevésbé látogatott részén kalandoztunk, Dalyantól Ölüdenizig, illetve Denizlin át Pamukkaleig. A kevés magyar szó miatt még inkább szeretik itt a népünket – talán az egyetlen hely a világon, ahol igazán és őszintén örülnek nekünk. Következzen Otokar, Otosan és társaik!
hirdetés
Van még!
Ha bejönnek az efféle közlekedéselemzős képriportok a nagyvilágból, tudunk még ilyeneket az archívumból:
- Mondjuk ezt itt Jeepney-földről, a Fülöp-szigetekről.
- Ezt az időutazást Kubából.
- Nyugi, lelőni nem fognak! - mondták Madagaszkáron.
- Van egy adag szép képünk Izlandól is, a furcsa szépségek szigetéről.
- Ez itt a sziget, ahol vizsga nélkül adják a jogsit.
- Olyan ez, mint egy porosabb Japán - írtuk Thaiföldről.
- Végigfotóztuk Ománt is.
- Itt pedig összeszedtünk pár sztereotípiát Dél-Olaszországból.
További cikkeink
