Az első középmotoros Lamborghini alapozta meg a márka hírnevét
félelmetes menetteljesítményeivel és forradalmi felépítésével.
A Miura - egyelőre karosszéria nélkül - Torinóban látta meg a
napvilágot 1965-ben, és rögtön lenyűgözte a közönséget és a szakmát
különleges műszaki megoldásaival. Az egyik különlegesség a vázszerkezet
volt: a szokványos acélcsövek helyett, amelyekhez a Lamborghini is
visszatért későbbi típusainál, egy acéllemezekből összehegesztett,
merev, de könnyű tartószerkezet képezte a konstrukció gerincét. Ebbe
szerelték be a hátsó tengely elé keresztbe a 4 literes V12-es motort,
ami egy egységet képezett a kuplungszerkezettel és a váltóval, kiváló
súlyelosztást biztosítva az autónak. Ez a különleges felépítés manapság
is újszerűnek tűnne, hiszen a legtöbb hasonló teljesítményű sportkocsi
ma is hosszában beépített motorral és váltóval készül, nem csoda, hogy
negyven éve mindenki a merész konstrukció csodájára járt.
A meztelenül is különleges járműre a Bertone stúdió csapott le,
ahol a Lamborghini későbbi állandó tervezője, Marcello Gandini fogott
hozzá a formás karosszéria megtervezéséhez. A típus végleges formájában
1966 tavaszán, Genfben mutatkozhatott be. A Miurából 1973-ig mindössze
765 darab készült, ami magas árával és kényelmetlenségével egyaránt
magyarázható, csodás formájával és különleges felépítésével azonban
mind a mai napig inspirálja az autótervezőket, és még ma is sokan
találkozhatunk vele külföldi sportkocsi-találkozókon, vagy legvadabb
álmainkban.
