Az oroszok felvásárolják az LDV-t, az utolsó nagyobb önálló brit
céget, amely autógyártással foglalkozik. Az LDV – a név a Leyland Daf
Vans rövidítéséből származik – lényegében a British Leyland egykori
haszonjármű-gyártó részlege, amely 1987-ben a DAF tulajdonába került,
és Európa-szerte ezen a márkanéven forgalmazták a típusait. A DAF
1993-as csődje után a korábbi menedzsment vásárolta fel a céget, amely
ettől kezdve önállóan kezdett működni.
Az LDV néhány éve kifejlesztett egy új, 2,8-3,5 tonnás típust a
Daewooval közösen, amelyet eredetileg az FSO-nál készítettek volna. A
koreai cég csődje miatt azonban csak jó három év késéssel, tavaly
indulhatott be a gyártás Birminghamben, miután az LDV megszerezte a
gyártási jogokat a Daewoot felvásárló GM-től, és a kész szerszámokat
Lengyelországból. Az új, Maxus névre keresztelt áruszállító járműcsalád
megjelenése után azonban az LDV is nehéz anyagi helyzetbe került, így a
Sun Capital nevű brit befektetőcsoport mentette meg a csődtől, amely
most az orosz GAZ-nak szeretné továbbadni a céget. Bár a szerződést még
nem írták alá, úgy néz ki, hogy a GAZ-t semmi nem tántoríthatja el a
felvásárlástól. Az oroszok megígérték, hogy nem költöztetik az LDV
üzemet Oroszországba, bár nem kizárt, hogy a Maxus gyártását később a
GAZ üzemeiben is megkezdik majd. Az viszont biztosnak látszik, hogy a
jelenleg leginkább csak Angliában ismert LDV furgonok forgalmazását az
új tulajdonos szeretné Európa-szerte beindítani, megtöbbszörözve ezzel
a brit furgongyártó üzem termékei iránti igényt.
A GAZ jelenleg is saját haszonjárművei sikereiből él, amelyek ugyan
elavultak, de nagyon olcsók, így Oroszországban szinte egyeduralkodókká
váltak az elmúlt másfél évtizedben, és manapság is több mint 140 ezer
példány fogy belőlük évente. Az LDV felvásárlásával a GAZ újra korszerű
technikához juthat anélkül, hogy dollármilliárdokat kellene költenie
kétséges kimenetelű fejlesztésekre, sőt, ezzel a lépéssel nemzetközi
szinten is versenyképessé válhat, ami hosszabb távú túlélésének záloga
lehet.









