Az oroszok felvásárolják az LDV-t, az utolsó nagyobb önálló brit céget, amely autógyártással foglalkozik. Az LDV – a név a Leyland Daf Vans rövidítéséből származik – lényegében a British Leyland egykori haszonjármű-gyártó részlege, amely 1987-ben a DAF tulajdonába került, és Európa-szerte ezen a márkanéven forgalmazták a típusait. A DAF 1993-as csődje után a korábbi menedzsment vásárolta fel a céget, amely ettől kezdve önállóan kezdett működni.
LDV Maxus
Az LDV néhány éve kifejlesztett egy új, 2,8-3,5 tonnás típust a Daewooval közösen, amelyet eredetileg az FSO-nál készítettek volna. A koreai cég csődje miatt azonban csak jó három év késéssel, tavaly indulhatott be a gyártás Birminghamben, miután az LDV megszerezte a gyártási jogokat a Daewoot felvásárló GM-től, és a kész szerszámokat Lengyelországból. Az új, Maxus névre keresztelt áruszállító járműcsalád megjelenése után azonban az LDV is nehéz anyagi helyzetbe került, így a Sun Capital nevű brit befektetőcsoport mentette meg a csődtől, amely most az orosz GAZ-nak szeretné továbbadni a céget. Bár a szerződést még nem írták alá, úgy néz ki, hogy a GAZ-t semmi nem tántoríthatja el a felvásárlástól. Az oroszok megígérték, hogy nem költöztetik az LDV üzemet Oroszországba, bár nem kizárt, hogy a Maxus gyártását később a GAZ üzemeiben is megkezdik majd. Az viszont biztosnak látszik, hogy a jelenleg leginkább csak Angliában ismert LDV furgonok forgalmazását az új tulajdonos szeretné Európa-szerte beindítani, megtöbbszörözve ezzel a brit furgongyártó üzem termékei iránti igényt.
A GAZ jelenleg is saját haszonjárművei sikereiből él, amelyek ugyan elavultak, de nagyon olcsók, így Oroszországban szinte egyeduralkodókká váltak az elmúlt másfél évtizedben, és manapság is több mint 140 ezer példány fogy belőlük évente. Az LDV felvásárlásával a GAZ újra korszerű technikához juthat anélkül, hogy dollármilliárdokat kellene költenie kétséges kimenetelű fejlesztésekre, sőt, ezzel a lépéssel nemzetközi szinten is versenyképessé válhat, ami hosszabb távú túlélésének záloga lehet.
