Jeepney-földön cuppantani kell
Egyszerűen, de nagyszerűen – ez a két elv vezérelhette azokat az első építőket, akik a II. világháború után átalakították a Fülöp-szigeteken százszámra otthagyott amerikai Willis dzsipeket. Szolgáltatásaikat és kényelmüket tekintve minimalista, ám barokkosan túldíszített kisbuszokat faragtak belőlük, komoly iparág alapjait fektetvén le ezzel. Jeepneyket ma is készítnek, bár sajnos kezdenek elszakadni a bumfordian bájos, népművészeti értékű klasszikus megoldásoktól. Cebu szigetén járva a jeepneyzés mennyországába csöppentünk, továbbá egy hatalmas fesztiválba, majd Magellán lába nyomát taposva felfedeztük a spanyol hódítás műemlékeit. Feleséget is majdnem hoztunk, de aztán megelégedtünk a mangóáruslány mosolyával, amelyet azóta is a szívünkben őrzünk.
Ez a jeepney nem a nemzetközi melegmozgalom reklámautója – a szivárvány összes színére azért van szükség, hogy a jármű kitűnjön a versenytársak közül. A Fülöp-szigetek nagyvárosi régióiban erős a konkurencia a tömegközlekedést működtető vállalkozók között, ami felturbózza a trópusokon amúgy is erős díszítő hajlamot. A rengeteg lámpa inkább csak macsó dekoráció, a masszív rácsnak viszont gyakorlati funkciója van: védi a járművet a csúcsforgalmi tülekedésben. A gyalogosvédelem nem szerepel a jeepney-építési szempontok között. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Összesen 7107 szárazulat alkotja a Fülöp-szigeteket. Túlnyomó részük persze kisebb, lakatlan szirt, települések körülbelül 800 szigeten vannak. A nagyobb szigetek, Luzon, Mindanao, Palawan nevei bizonyára mindenki számára ismerősen csengenek. A tradicionális, oldaltámaszos, de mára természetesen motorizált keskeny csónakokat, a bankgkákat mindenütt használják a szigetvilágban. Halászni járnak, vízitaxiként működtetik, és a turisták trópusi romantika iránti igényét is lelkesen kiszolgálják velük. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Cebu sűrűn lakott szigete kevésbé frekventált célpont a homokos tengerpartokat és tökéletes nyaralóhelyeket kereső turisták szemében, ugyanakkor komoly szerepet játszott a szigetcsoport történelmében, ma pedig fontos ipari, kereskedelmi és közigazgatási központ. Itt működik például az ország legnagyobb kereskedelmi kikötője. 1521 áprilisában Cebun kötött ki világkörüli felfedező hajóútján a spanyol szolgálatban álló Ferdinand Magellán, akinek expedícióját békésen fogadták a jól szervezett társadalomban élő szigetlakók. A nagy barátkozásban a spanyolok gyorsan megkeresztelték az uralkodópárt, majd még 700 bennszülöttet. A cebui kaland azonban balszerencsésnek bizonyult Magellán számára: az immár Carlos névre hallgató rádzsa kérésére beavatkozott a Cebu és a szomszédos sziget, Maktan közötti torzsalkodásba. A csatában a maktaniak megölték, és még a holttestét sem voltak hajlandók kiadni. A spanyolok 1564-ben tértek vissza újra, és akkor már egy kis kolóniát is alapítottak, amelyet később a képünkön látható San Pedro erőd védett. A vár ma nemzeti műemlék, parkja pedig közkedvelt pihenőhely. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Cebu Cityben és agglomerációjában mintegy 2,4 millióan élnek. A tömegközlekedés nagyját a jeepneykkel bonyolítják, mert bár elég sok taxi is van, azok mindennapos használatát az emberek többsége nem tudja megfizetni. A jeepneyk tehát lényegében kisbuszok, amelyeket a történelem és az éghajlat formált ilyenné. Mint a nevük is sejteti, közös ősük a Willys Jeep. A második világháború előtt a szigetvilág USA-protektorátus volt, amit megszálltak a japánok, majd visszafoglaltak az amerikaiak. A harcok után rengeteg katonai Jeepet hagyott ott a hadsereg, és az ínséges években ezeket kezdték átalakítani ügyes mesterek. Az alvázat meghosszabbították, az első ülések mögötti traktusban a jármű két oldalán keskeny ülőpadokat helyeztek el. Stabil fémtetőt építettek a tűző nap és a szakadó eső elleni védelemül. Ajtó, ablak nem kellett, a légkondi szerepét a menetszél tölti be. A legnevesebb és legnagyobb kapacitással rendelkező jeepney-gyártó a Sarao. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Külföldiként nem könnyű eligazodni a jeepney-káoszban. A megállóknak nincs nevük, a kisbuszokon nincs utastájékoztatás, így a sofőr és az utastársak jóindulatára kell hagyatkoznunk, ha el szeretnénk jutni valahova. Utasokat nemcsak a megállókban vesznek fel: ha elég lelkesen vagy kétségbeesetten integetünk, fékeznek bárhol. Ma már az interneten találunk táblázatokat a járatok útvonalairól, de általában ezekből se derül ki, milyen megállók vannak a két végállomás között. A járatsűrűség forgalomfüggő, napközben a fővonalakon szinte várni se kell, az egyik buszocska kihúz a megállóból, és már érkezik is a következő. Egy-egy kisbuszra 20-30 utas fér fel, a fel- és leszállás hátul történik. A vezető melletti két helyet csinos lányoknak, vagy turistáknak tartják fent, az előbbiekkel kellemes, az utóbbiakkal a borravaló miatt hasznos a sofőr számára az utazás. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Változatos típusok és évjáratok. Mint New Yorkot a sárga taxik, úgy lepik el Cebu City útjait a jeepneyk. A klasszikusok mellett egyre nagyobb számban találni japán és koreai buszokból átalakított verziókat is, ezeket persze ugyanúgy jeepneynek nevezik. Fiatalabb vagy idősebb, kisebb vagy nagyobb: az állapotán mindegyiknek meglátszik a szinte folyamatos használat. A modernizáció a jeepneyket sem kerüli el, ha komolyan vennék a környezetvédelmi normákat, nagy részük már ma sem lehetne szolgálatban. A klasszikusokat kiszorítják a tisztább járású és takarékosabb újdonságok, és egyelőre még csak kísérletképpen, néhány elektromos meghajtású változatot is készítettek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A Visayas-szigetcsoport központjának számító Cebu Cityben kora hajnaltól késő éjjelig szinte folyamatos a nyüzsgés. Nemzetközi repülőterének köszönhetően az átmenő forgalom is nagy. A turisztikai látnivalók elég közel vannak egymáshoz, így akár gyalog is bejárhatók, beleértve a piacot és néhány kisebb bevásárlóközpontot is. A filippínók imádnak plázázni, hiszen a plázákban rend, tisztaság és légkondicionálás van. Az átlagember ugyanakkor a vásárlásait inkább a gyenge minőségű, viszont nagyon olcsó kínai árut kínáló boltokban, áruházakban intézi. Földrajzi törésvonalon és trópusi éghajlaton élni egyébként nem mindig kellemes: Cebun tavaly halálos áldozatokkal járó, 7-es erősségű földrengés volt, és emberéleteket követelt a hírhedt Haiyan tájfun is, amely alaposan elverte a sziget északi részét. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Cebu legnagyobb tömegrendezvénye a Sinulog. A kilencnapos fesztiválon keverednek a pogány és keresztény elemek, a vallási és szórakoztató rendezvények. A csúcspont az utolsó két napra, minden évben január harmadik hétvégéjére esik. A szombat a vallásé, a vasárnap a karneválé. Vasárnap délelőtt kezdődik, és órákon át tart az a felvonulás, amelyen részt vesz Cebu és a környező szigetek szinte minden iskolája és ifjúsági csoportja. A versengés tárgya: melyik csapat tudja a legszínesebb kosztümöket és installációkat bemutatni, kik a legügyesebb táncosok, és legfőképpen, hogy ki lesz a Sinulog Szépe – erre a posztra minden csapatnak van jelöltje. A felvonulást óriási tömeg nézi végig, a belvárosban közlekedni lehetetlen, vidám emberek tülekednek mindenütt – annyi mosolyt Magyarországon tíz év alatt nem lehet látni, mint a Sinulogon pár óra alatt. A bal oldali fiú kezében látható szobor a fesztivál kulcsfiguráját, Santo Ninót, a kis Jézust ábrázolja – eredetijét a keresztények szerint még Magellán adományozta az első megkeresztelt cebuiaknak. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A szombat délután és éjszaka a vallásos körmeneté, amelynek több tízezer résztvevője van. A menet, amelyben ott viszik az üvegvitrinbe zárt eredeti kisded-szobrot, a belvároson át a Santo Nino bazilikához vonul, ahol hihetetlen tumultus alakul ki. Sokan az utcán, a bazilika falánál égetik a gyertyáikat, mások a nagy belső udvaron futószalagon bonyolított miséken vesznek részt. Rengetegen állnak sorba, hogy bejussanak az oltár bal oldalán elhelyezett Santo Ninóhoz, és legalább egy közeli pillantást vethessenek rá. Sokan kendőket, sálakat adnak az őröknek, hogy érintsék hozzá a szobrot védő üveghez. A kegytárgynak csodatévő erőt tulajdonítanak, miután a hagyomány szerint még a középkorban sértetlenül túlélt egy háborús tűzvészt. Szinte minden katolikus családnak van otthon egy kisebb-nagyobb másolata. Kisjézus-szobrok a Sinulog alatt mindenféle méretben és árban kaphatók, de sokan maguk készítik el a sajátjukat. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A bazilika kis belső udvarán nemcsak a fesztivál alatt égnek a könyörgés és a hála gyertyái. A Fülöp-szigeteken volt a legsikeresebb a klasszikus gyarmatosítás korában a spanyol evangelizáció: a lakosság 92 százaléka keresztény, túlnyomó többségük katolikus. A szigetállam a világ harmadik legnagyobb lélekszámú keresztény országa. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Parádéra várva a Sinulogon. Mivel a népszaporulat nagy, a Fülöp-szigeteken magas a fiatalok aránya. Ráadásul a lányok gyönyörűek! Mivel sok a szegény család, már évtizedek óta virágzó üzlet a feleségközvetítés. Számtalan ügynökség közvetít a fejlett országokba fiatal nőket, akik ily módon révbe érve rendszeresen segítik anyagilag az otthon maradottakat. E sorok íróját szó szerint berángatta egy nagyon kedves család a házába. Leültették az emeleti nagy teraszon, üdítővel kínálták, és a családfő előrántott egy fotóalbumot az eladó lányáról, javasolva, hogy máris kössük meg az egyezséget. Marasztaltak, hogy ne siessek, a reménybeli ara nemsokára megjön a gimnáziumból, de szerintük felesleges sokat morfondírozni, addig megbeszélhetjük a részleteket is. Elfogyott még két kóla, mire sikerült meggyőzni a szülőket, hogy ez a gyönyörű trópusi virág elhervadna a hideg európai levegőn. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A nagyvárosokban nem nagyon lehet már találkozni a motoros vagy éppen lábhajtású riksákkal, vidéken azonban még elterjedt módja ez a taxizásnak. Személy- és teherfuvarozásra egyaránt kaphatók a tulajok, a viteldíj pedig olyan alacsony, hogy a helybéliek is meg tudják fizetni. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Egy háromkerekű fogat, jeepney-stílusban, jeepney funkcióval. Kisforgalmú vidéki vonalakra ez a méret is elég. Az utasteret masszív bukócsövek védik. Érdekes, hogy más dél-ázsiai országokkal összevetve sokkal kevesebb robogót, kismotort lehet látni – talán azért is, mert könnyű filléres fuvarost találni, ha szükség van rá. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Nemcsak tömegközlekedési célra készülnek jeepneyk, de magánhasználatra is. A legtöbbnek a formai hasonlóság ellenére szintén nincs sok köze az eredeti Jeepekhez: többnyire japán alkatrészekből, részegységekből építik meg a hajtásláncot, amit egyedileg, vagy kis műhelyekben karosszálnak. Ezen a gépen is szembetűnő a „gyalogosbarát” lökhárító és a rengeteg lámpa. A szélvédőn csak lőrésnyi helyet hagytak a kilátásra, a felület nagy részét hővédő fóliával vonták be. Ez egy gondosan megépített darab, amelynek szemlátomást gondját viseli a gazdája. Mint a felirat mutatja, nem úgy tekint rá, mint egy közlekedési eszközre, hanem mint a legjobb barátjára. Magyarországon valószínűleg nem lehetne forgalomba helyezni egy ilyen gyöngyszemet, de aki mégis akar egyet az autógyűjteményébe, úgy kalkulálhat, hogy kábé 2500 dollártól indulnak az árak. Persze, haza is kell szállíttatni a jeepneyt, gyanús, hogy annak a költsége még legalább egymillió forint. Legyen tehát kétmillió forint egy járgány, amiben persze még nincsenek benne a díszítések. De lámpákat, prizmákat, kürtöket itthon is be lehet szerezni, egy jeepney végül is népi iparművészeti tárgy, amelyen tükröződnie kell a tulaj kreativitásának. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A buszos bácsi hazaugrott ebédelni. A házat azért emelték lábakra, mert esős évszakban előfordul, hogy kiönt a közeli folyó. A meleg éghajlatnak köszönhetően az építkezés nem bonyolult: sok olyan ház van vidéken, aminek a falait növényi rostokból szőtt panelek helyettesítik. Sok házon az ablakok nincsenek beüvegezve, mert minek. A szúnyogok ellen éjszaka az ágy fölé boruló moszkítóhálóval védekeznek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Sziesztázó favágók. A Fülöp-szigeteken sokféle állat- és növényfaj él, szakszóval: magas a biodiverzitás. Lehet, azonban, hogy ez már nem sokáig lesz így - 100 év alatt az erdőterület 30 millió hektárról hétmillió hektárra csökkent, az élőhelyek drámaian zsugorodnak. A kormány tervei szerint a következő években másfélmillió hektárt újraerdősítenek, kérdés, hogy milyen eredménnyel. Még rosszabb a helyzet a tengerben: a Fülöp-szigetek partjai mentén több világklasszis merülőhely található ugyan, de valójában a korallzátonyok 40 százaléka haldoklik, és mindössze két százalékuk egészséges teljesen. Az egyik ok: a halászok durva módszerekkel, többek között robbanóanyagokkal halásznak. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Összkomfortos buszmegálló Cebu Cityben, a Guadalupe-Carbon vonalon. Nézzük a jeepneyzés néhány alapszabályát! Menetrend nincs, a járat akkor indul, ha megtelik az utastér. Ezt a kikiáltó ember úgy jelzi a sofőrnek, hogy egy pénzdarabbal kettőt koppant a karosszérián. Fizetni a sofőrnek kell, a jármű végéből az utasok láncban adják tovább a pénzt, és ugyanígy jut el hozzánk a visszajáró. Ha le akarunk szállni, ugyancsak kettőt kell koppintani. A másik megoldás, hogy hangosan cuppogunk. Itt is érvényes a világ összes tömegközlekedési járművére vonatkozó szabály: vigyázzunk az értékeinkre, óvakodjunk a zsebtolvajoktól! A jeepneyken általában nagy a zsúfoltság, az utasok úgy préselődnek egymás mellé, mint a heringek. Nem véletlenül becézik ezeket a kisbuszokat szardíniásdoboznak a helyiek. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Narancsárus Cebuban. A friss és ízletes, helyben termelt gyümölcsöt nem kilóra mérik az utcán, hanem darabonként árulják. Sokan csak egyet vesznek, és frissítőként gyorsan be is dobják. Az árus az ujjai közé simított papírpénzzel azt szuggerálja a vevőknek, hogy lám, már vásároltak tőle, tehát az áruja ízletes. A szegénység az oka, hogy nemcsak gyümölcsöt árulnak és vesznek ilyen kis tételben, hanem például cigarettát is lehet szálanként vásárolni. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Cipészműhely a járdán. Minimális befektetéssel maximális elérhetőség: az összehajtott kempingágy azt valószínűsíti, hogy a mester itt is alszik. A munkanélküliség a hivatalos adatok szerint 7,5 százalék körül mozog, az utcakép azonban nem igazolja vissza ezt az önmagában nem túl rossz adatot. Ugyanakkor rengetegen dolgoznak külföldön – kérdés például, hogy őket beszámolják-e a statisztikába, és ha igen, melyik rubrikába. Találkoztunk egy dísztárgy-nagykereskedő hölggyel, aki legalább tíz embert alkalmazott a saját háztartásában: házitanítók a gyerekeknek, kertészek, szakács, sofőrök, takarítók. Mint mondta, nem azért teszi ezt, mert szeret nagy lábon élni, hanem mert a tíz alkalmazottján keresztül tíz családnak biztosít szerény megélhetést. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ebben a cebui temetőben a halottakat nem a földbe hantolják el, hanem ezekbe a rekeszekbe helyezik, koporsó nélkül, vászonlepedőkbe csavarva. Amikor a bérleti idő (általában 5 év) lejár, vagy ha meghal egy újabb családtag, a rekeszt kiürítik, és a maradványokat egy kisebb rekeszbe helyezik át, a korábban meghalt családtagok maradványaihoz. Mindenszentek éjszakáját sokan a temetőkben töltik, a halottaik mellett: gyertyát gyújtanak, kártyázgatnak, esznek-isznak. Általában fiatal fiúkat bíznak meg azzal, hogy az ünnep előtt frissítsék fel nevek és a rácsok festését. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Ha nem vigyázunk, a házi kedvencek a fejünkre nőnek, mint ez a gyík, amelyik sétálás helyett inkább a gazdája fején sütkérezik. A kisállattartásnak a Fülöp-szigeteken sem ez a fő vonala, a kutyák vannak fő helyen. Mögöttük alighanem a díszes tollazatú kakasok következnek, amelyek ezek vidéken szinte státusszimbólumnak számítanak, de vannak a hobbisták között majom-, vagy éppen óriáspók-pártiak is szép számmal. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Mangóárus lány Ceby City egyik mellékutcájában. A mangó kétségkívül a mennyországból pottyant alá a Földre – szubjektív, de határozott meggyőződésem, hogy a világ legjobb gyümölcse, a mangódzsúsz pedig a világ legfinomabb itala. A gyümölcsrajongók közmegegyezése szerint a mangók között a Fülöp-szigeteki viszi el a pálmát, ez a legzamatosabb. Ez már csak azért is érdekes, mert nem őshonos itt, spanyol közvetítéssel jutott el Ázsiába a karibi szigetvilágból. A mangónál már csak a mangóárus lány mosolya édesebb. Ha arra járunk, kóstoljuk meg a többi egzotikus gyümölcsöt, a papaját, a rambutánt, a jackfruitot is. A szélsőségesen megosztó durián csak a perverz ínyenceknek való, de nekik nagyon. Sok helyen ki van tiltva a tömegközlekedési eszközökről és a szállodákból, mert penetráns bűzt áraszt. A húsának állaga olyan, mint az elázott szappané, az íze viszont fantasztikus. A duriánt vagy imádja valaki, vagy utálja, középút nincs. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
Magellán keresztje. Cebu egyik fő látványossága, egyúttal értékes egyházi ereklyéje ez a kereszt, amelynek belsejében a hagyomány szerint annak a fakeresztnek a maradványai találhatók, amelyet még Magellán állított 1521-ben, amikor az első európaiként Cebura érkezett. A keresztet védő kereszt fölé díszes mennyezetű pavilont emeltek, amely a zarándokok és a turisták kedvelt fényképezkedési pontja. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
A jeepneyk miatt látogattunk el Cebura, búcsúzzunk hát a szigettől a Santo Nino bazilika melletti buszállomás fotójával. Aki el akar kicsit mélyedni a Fülöp-szigetek közlekedését meghatározó színes járgányok történetében, stílusirányzataiban, a díszítések jelentésében, az megteheti ezen a weboldalon. Aki pedig arra kíváncsi, mik a jeepneyzés íratlan szabályai, ebből a videóból megtudhatja. (Fotó: Koncz János / Totalcar)
