Tanulj meg rendesen vezetni, jó móka

2018.10.20. 14:05

Nem véletlen, hogy a hipermodern okos kütyük, kvantumszámítógépek és űrben repkedő Teslák világában még mindig nincs teljesen önvezető autó. Az utakon olyan összetett káosz uralkodik, amit egyelőre egyik gyártó rendszere sem tud maradéktalanul átlátni, megérteni és kezelni. A különböző minőségű felfestések, a változó időjárási viszonyok, a helyi közlekedési furcsaságok és a felfoghatatlan mennyiségű váratlan helyzet felismeréséhez és hatékony feldolgozásához irgalmatlan fejlesztések kellenek.

Ellenben érzékszerveink, felépítésünk és agyunk elméletileg teljesen alkalmas arra, hogy biztonságosan elvezessünk egy autót. Ilyen alapon viszont mindenki képes lenne zsonglőrködni, gördeszkázni és versenyszerűen csapatsportolni, ahogy sokan képesek is. Elsősorban mert gyakorolnak. Sokat.

Ehhez képest ma gyakorlatilag bárkit kiengednek az útra pár száz kilométer langyos közúti vezetés után, hogy oldja meg magától azt, ami a világ legnagyobb tech cégeinek és autógyártóinak sem  sikerül  hosszú évek óta: közlekedjen a folyamatos figyelmet igénylő forgatagban zökkenőmentesen. Nem csoda, hogy csak Magyarországon átlagban hetente több mint háromszáz közúti baleset történik. Legalábbis ennyiről tudunk, a ki tudja mennyi helyszínelés nélkül megoldott koccanás még erre jön rá.

Persze sokan vannak, akik azt gondolják, hogy több év rutinnal a hátuk mögött már hibátlanul közlekednek, ez sokszor igaz is, de csak az átlagos forgalmi helyzetek esetén. Amikor valami váratlan történik, megúszik a jégen az autó hátulja, esetleg hirtelen kell elrántani a kormányt nagy tempónál, akkor az egy első alkalom lesz, márpedig az ilyen helyzeteket nem érdemes élesben próbálgatni, kissé költséges lehet a végeredmény.

"Biztosítást nem kérek, tudok vezetni"

A tréninget szervező Sixt tapasztalatai egészen érzékletesen szemléltetik a problémát. Bérlőik közül sokan nem kérnek biztosítást, mert már évek óta vezetnek, úgysem lesz gond. Ehhez képest a visszahozott autókon gyakoriak a vezetéstechnikai hiányosságokra visszavezethető karcolások, horpadások és lepadkázott felnik.  Az ügyfelek jellemzően a sérülések eredetéről nem tudnak, vagy legalábbis ezt mondják, és ritkán ismerik el, ha hibáztak. Különösen a széles utakhoz szokott amerikai bérlők szokták itt-ott kissé megnyomni az autót.

Nagy szerencse, hogy az országban több olyan létesítmény is leledzik, ahol biztonságos közegben érezhet rá a felelős autós az ellenkormányzás rejtelmeire. A Sixt autókölcsönző meghívására épp a zsámbéki Drivingcamp igencsak változatos vezetéstechnikai pályáján szembesültem közelebbről a határaimmal.

Az ilyen helyekben az a jó, hogy az egész üzleti modelljük a biztonságos tanulásra van felépítve, hülyén mutatna, ha a résztvevők sorra kenődnének fel a fára, mert nem sikerül elsőre megfogni az autót – arra jó a közút is. Magyarán itt következmények nélkül lehet fejleszteni a szükséges tudást, ami azért is fontos, mert amíg valami nem megy készség szinten, addig váratlan helyzetben is nehéz lesz alkalmazni. Az olajfolt és az útra kiugró őzike meg nem igazán szól előre.

A vezetéstechnikai központokban általában többféle program közül lehet választani, vannak rövidebb alapozó csomagok és több napos tréningek is, de alapvetően mindegyiknek az a célja, hogy gyakorolj. Olyan helyzeteket gyakorolj, amikkel még nem találkoztál, és a jogosítvány megszerzése közben is csak annyit hallottál róla, hogy vizes úton nagyot nő a féktáv. Ez viszont ugyan úgy kevés, mintha tankönyvből, vektorok és képletek alapján próbálnál meg ráérezni a tökéletes szabadrúgásra.

Mert mit is csinál az ember, ha néhány békés évvel a jogsi után először pottyan elé az autópályán egy zongora a költöztető kamionról? Ösztönösen cselekszik, elrántja a kormányt, majd miután szembesül vele, hogy így meg már a szalagkorlát felé halad nagy tempóval, pánikszerűen tekeri vissza. Ettől a riszától a hátsó tengely már el is vesztette a tapadást és kész a meglehetősen veszélyes helyzet, amit sose tapasztalt korábban, hiszen eddig éveken keresztül mindig tapadt mind a négy kerék. Tipikusan olyan helyzet, amire közúton már kissé kései rácsodálkozni.

Egy tapadását vesztett autó viszont nagyjából úgy viszonyul a békésen közlekedőhöz, mint a biciklizéshez a séta. És hogy tanultál meg biciklizni? Addig gyakoroltad segítséggel, míg rá nem éreztél az egyensúlyra, azóta megy.

Ahogy bringázás esetében segít a vázba szúrt seprűnyél és a pótkerék, úgy a tapadásvesztéssel járó helyzetek gyakorlására a rántópadot találták ki. Egy bő vízzel fellocsolt, műgyantával lekent placcon kell megfogni az autót, miután egy alattomos szerkezet megpróbálja kirántani alólunk a hátsó tengelyt. Pont, ahogy jég, olajfolt és egy idétlen sávváltó miatt is bármikor megtörténhet közúton.

Szerencsére a párhuzamos parkoláshoz hasonlóan ez is tanulható. Az instruktor szerint amilyen gyorsan csak lehet, és amennyire csak lehet, el kell forgatni a kormányt abba az irányba, amerre a keresztbe meginduló autóval tovább haladni szándékoznánk. Ezt hívják ugye ellenkormányzásnak. 

Amint ráérez az ember, egy-két farriszálás után vissza lehet nyerni az uralmat a még gyalog is csúszós felületen. Sőt, haladó feladatként még a csúszkálás közepette, a jégen kóválygó többi autóst jelképező vízsugarak törnek elő a földből, amiket időben kell kikerülni. Életmentő tudás, és jó móka egyben.

A változatosság jegyében a következő állomáson egy békésebb témakörben pótoltuk a jogosítvány-tudásunk hiányosságait. Az egyre inkább elterjedő elektromos autók képesek visszanyerni a fékezés során mozgási energiájuk egy részét, de ennek az igen hasznos trükknek a helyes kihasználása nem követelmény a vizsgánál. Ha valaki elektromosban gondolkozik, annak hasznos lehet egy ilyen tréning.

Az elázott BMW-kből tehát elektromos autókba ültünk át, három Nissan Leaf és egy BMW i3 volt a felhozatal. A regeneratív fékezés lényege nagyjából annyi, hogy próbálj előre gondolkodni. Ne kelljen olyan erőset fékezni, amit már nem bír a generátor önmagában, ugyanis ilyenkor harapnak a tárcsák is, az meg ugye elpocsékolt energia.

Miután lecsihadt a villanyos lelkesedés, jöhetett a lejtős hajtűkanyar modul. A feladat a klasszikus téli rémálmok kezelésére készít fel, amikor a havas-jeges domb aljában kellene bevenni egy csúszós kanyart. Vagy bárhol máshol. Ha nem rémlik a feladat a vizsgáról, akkor az azért lehet, mert nem volt követelmény. Menj csak, gyűjtsd a tapasztalatokat élesben, elvégre saját kárán tanul az ember.

Az más kérdés, hogy a parkolni sem tudó friss jogsis mégis honnan tudná mi a teendő a jégen, amikor épp a gumishoz igyekszik felrakatni a téli szettet. Mondjuk onnan, hogy szorgalmasan igyekszik kipótolni a hiányos tudását. Lehet érvelni azzal, hogy ez milyen drága dolog, de a néhány tízezer forintos ár rögtön értelmet nyer, amikor a visszalassuló szívverés közepette, épen maradt fejével kiszámolja az ember, mennyibe került volna, ha fogalmatlanul sodródva belecuppan a fába.

Lényegében egy röpke délelőtt alatt sikerült elérni, hogy ha ne adj' isten egyszer élesben kerülök hasonló helyzetbe, máris lesz valami halvány emlékem, amire a pánikoló agyam támaszkodhat a vészhelyzetben.  Máris eggyel előrébb vagyok, mint amikor csak jogsim volt és 10 év tapasztalatom. Még jó, hogy eddig mázlim volt, pedig az autóvezetés annyira összetett figyelmet és tudást igényel, hogy nem érdemes hiányos készségekkel kockáztatni. Főleg, hogy van lehetőség biztonságban gyakorolni.

Te mennyire tudsz vezetni?

  • 1099
    Jogsim már van, de jó lenne gyakorolni.
  • 800
    Voltam már vezetéstechnikai tréningen és hasznos volt.
  • 661
    Jogosítvánnyal és rengeteg közúti tapasztalattal jól elvagyok.
  • 345
    A jogsimat is vettem.
  • 32
    Voltam már tréningen de semmi értelme.