hirdetés

Magyarországon a motorkerékpározás a többségnek inkább hobbi és nem a napi rutin része. Persze kivételek mindig akadnak, ilyen többek között Károly is, aki tavaly vásárolt vadonatúj motort. 

Az életnek azonban elég sötét árnyalatú a humora, Károlyt 33 nap és 670 kilométer megtétele után megrángatta kicsit a gondviselés. A motorját lezúzta egy figyelmetlen autós, az anyagi kár jelentősre sikeredett. Személyi sérülés szerencsére nem történt, a motorkerékpár viszont komoly javítást igényelt. 

Személyi sérülés szerencsére nem történt. A kép illusztráció! Forrás: MTI Fotó: Mihádák Zoltán / MTI

A baleset után a biztosító kiküldte a kárszakértőt, a javítást pedig szerződött partnernél végeztették. Így a pénzpakolgatással sem kellett pepecselni, a motoron szakszerűen kicseréltek minden sérült elemet, gyári minőségben. A javítás végén a motor pont úgy nézett ki, mint az új. Aki nem ismeri az előtörténetét, az ránézésre meg nem mondja, hogy ez a motor az aszfalton hempergett nagy sebességgel. 

Károly annak tudatában kereste fel a biztosítót, hogy gyári technológia ide vagy oda, ez a motor a javítás óta kevesebbet ér a piacon és senki sem adna érte annyit, amennyit a sérülésmentesek érnek. 

Álláspontjuk szerint azért, mert - akárcsak gépjárművek esetén - értékcsökkenés nem fizethető olyan karosszériaelemekre, amelyek könnyen cserélhetőek-lecsavarozhatóak és emiatt a gyárival azonos minőségű alkatrésszel pótolhatóak.

Minden is lecsavarozható. A kép illusztráció!

A biztosítók az értékcsökkenést úgynevezett pléhkárnak nevezik, mivel a több évtizedes saját gyakorlatuk alapján ilyen kártérítés csak akkor fizethető, ha fém lemezek sérültek és azok javítása vált indokolttá. Minden más karosszériaelem cserélhető, így azok vonatkozásában nem tartják jogilag megalapozottnak az értékcsökkenési kár követelését. Személygépjárművek esetén tipikusan ilyen egyebek között a lökhárító, a visszapillantó, a fényszóró, a díszléc, a spoiler, a fényszórók és lámpák. 

A biztosító szerint analógiát kell alkalmazni

Meglátásuk szerint egy motorkerékpáron (a vázszerkezetet és az üzemanyagtankot kivéve) csak és kizárólag ilyen, könnyen lecsavarozható és kicserélhető műanyag elemek  találhatóak. Ennél fogva pedig, ha személygépjárművek esetén sem téríthető ezekre értékcsökkenés, akkor motorkerékpároknál pláne nem.

Tulajdonképpen azt mondja a biztosító, hogy motorkerékpár esetén csak akkor követelhető az értékcsökkenés megtérítése, ha a fém üzemanyagtank vagy a vázszerkezet is sérült. Ha ezek épek maradtak, a többi elem cserélhetősége miatt felesleges is kilincselni motorosként. 

Egyetlen probléma akad ezzel: ilyen jellegű korlátozást a jogszabályok nem tartalmaznak. Az értékcsökkenés vonatkozásában csak annyit mond a jogszabály, hogy a vétlen károsult teljes kárát meg kell térítenie a károkozónak, amelynek része az értékcsökkenés is.

A motorkerékpárnak is van piaci értéke.

Utóbbi egy absztrakt fogalom, valójában minden járművet érint, amelyik baleset vétlen részese volt. A piaci érték csökkenése a valóságban a jármű értékesítésekor jelentkezik, hiszen a vevőket nem az érdekli, hogy ki és milyen minőségben állította helyre a sérült vasat. Sokkal inkább az, hogy ennek a jószágnak a teste már törve-huppogtatva volt. Ha az eladó nem enged a törésmentesek árszintjéből, akkor a vevők szépen elsétálnak és vesznek egy másikat. 

Az ilyen jogvitákban meg kell tudni indokolni, hogy melyik jogszabályhelyre alapozzák álláspontjukat, gyakorlatukat

Az kevés, hogy "35 éve így csináljuk", ahogyan az sem elegendő hivatkozási alap, miszerint "nekünk csak így rentábilis", az pedig már egyenesen arcpirító érvelés, hogy a kifizetések megtagadásával a biztosítók egyrészt "(...) a kockázati közösség többi tagjának az érdekeit védik (a megalapozatlan kárkifizetések ugyanis a díjak elszabadulásához vezethetnének), másrészt a bónusz-malusz rendszeren keresztül közvetlenül védik saját biztosítottjaik anyagi érdekeit is." (Forrás) Az autósok és a motorosok ezeket hallva úgy érezhetik hogy a biztosító visszaél az erőfölényével. 

Károly olvasta a témában született korábbi cikkeinket, így nem hagyta annyiban a kérdést. Beszerzett egy igazságügyi gépjárműszakértői véleményt és a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Békéltető Testületéhez fordult. A biztosító még a tárgyalás előtt azzal hárított, hogy a szakvéleményt nem tudja elfogadni, mivel a sérült jármű nem "gépkocsi". Olvasónk ezen az érvelésen akár nevethetne is, de személyes érintettsége okán inkább nem teszi.

Jogos a felháborodása, ugyanis az igazságügyi gépjárműszakértők azért vannak, hogy gépjárműveket szakvéleményezzenek. Ezért is nevezi őket a jogi bikkfanyelv gépjármű igazságügyi szakértőnek. Károly motorja pedig kétségtelenül gépjármű, hiszen nem segédmotoros kerékpárról van szó. Így olvasónk igazából a kérdést sem érti. 

Ez egy robogó (segédmotoros kerékpár), vagyis nem gépjármű.

Károly úgy látja, hogy ebbe a jogvitába menthetetlenül bele kell állnia, mivel a vonatkozó jogszabályok szövegében egyáltalán nem találhatóak meg a biztosító gyakorlatát és érvelését alátámasztó rendelkezések. Kemény menet lesz, de kétségtelen tény, hogy a biztosító lesz nehezebb helyzetben, ha bíróságra is eljut az ügy. Ott ugyanis perrendszerűen kell majd megindokolniuk, hogy mely jogszabályhelyre alapozva:

• Kezelik az értékcsökkenést "pléhkárként", kizárva ezzel a csavarozható karosszériaelemeket,
• Hagyják figyelmen kívül az értékcsökkenés valódi piaci természetét,
• Zárják ki a motorkerékpárokat a térítésre jogosult gépjárművek köréből,
• Szűkítik le a gépjármű igazságügyi szakértők hatáskörét a gépkocsikra.

Ezekre a kérdésekre pedig elég nehéz lesz elfogadható magyarázatot találni úgy, hogy a vonatkozó jogszabályok között ezekhez még csak hasonló rendelkezések sem találhatóak. 

A biztosító álláspontja abban az esetben lenne védhető, ha Károly segédmotoros kerékpárt vásárolt volna. Az ugyanis nem minősül gépjárműnek. A konkrét esetben viszont erről szó sincs. Olvasónk jelenleg a Pénzügyi Békéltető Testületnél keresi igazát, de a bírósági pertől sem zárkózik el. A fejleményekről beszámolunk.