Nélkülözhetetlen halálút

2007.08.31. 08:11

A követési távolságot senki nem tartja be, és ha valaki megpróbálna a látási és útviszonyoknak megfelelően vezetni, helyben felkoncolnák. Ennek eredményeképp történnek olyanok, hogy a korábbi ütközésnél helyszínelő rendőrök motorját lazán letapossa az érkező kamion. Hogy utána már kicsit óvatosabbak a rendőrök, és lezárják a teljes utat? Igazuk van, szép a szolgálatteljesítés közbeni hősi halál, de még szebb megélni a nyugdíjas kort. Egyébként motoros mentőorvos és szintén motoros útkezelők szolgálnak az M0-son, nekik nagyobb esélyük van odaérni, mint a testesebb kollégáknak.

Nem segít a torlódások feloszlásán egyes autósok különös magatartása sem. A minap láttam például, ahogy a külső sávban toporgó kamionok mellé beállt egy önjelölt alkalmi forgalomirányító a saját nyergesvontatójával. Ugye az köztudomású, hogy teherautóval elindulni kicsit lassabban lehet, úgy gondolta tehát, hogy ne vágjanak már eléjük holmi fürge személyautók. Hogy előtte úgy 2 km üres út állt? Hát istenem, így is, úgy is eltelik az a 8 óra, amit vezethet egy műszakban. Mint hallottam, egyébként is sok baj van a kamionokkal, rengeteg balesetben érintettek, általában önhibájukból. Fontolgatták a rájuk érvényes további sebességcsökkentést, de valószínűleg ez sem segítene. Nekem az osztrákok korlátozós módszere tetszik, fel lehet rakni ezeket vonatra is, majd letenni Röszkénél, onnan már a legyenek a szerbek gondja. De nálunk nem ez az irány, közlekedési koncepciónkkal alig vagyunk 40-50 évvel lemaradva a nyugati trendektől.

A római M0-s

GRA, vagyis Grande Raccordo Anulare , így nevezik az olaszok a római körgyűrűt. Igen, joggal használják a kifejezést, nekik sikerült körbevinni a város körül, noha arrafelé ókori szobrot túr ki az is, aki salátát ültetne a konyhakertjében.

A nálunk most érvényes, a szinte egyoldalúan a közutak fejlesztését célzó kormányprogram Itáliában sem volt ismeretlen 1950-ben. Az első szakaszt 1951-ben adták át, az utolsót 1970-ben. 19 év nagy idő, de milyen elenyésző a mi minimum 30 esztendőnkhöz képest? Meglepő, de Rómát megkerülni 68 km, ha majd egyszer az unokáim ezt akarják tenni Budapesttel, nekik úgy 108 kilométert kell megtenniük.

Az olaszok időben kezdték meg a körgyűrűsítést. Akkoriban a közösségi érdek előbbre való volt az egyéninél. Mindenki tudta, hogy a szűk keresztmetszetű, antik emlékektől hemzsegő belvárost nem lehet az észak-déli forgalommal terhelni. Megépült tehát, és mára a folyamatos fejlesztések nyomán hosszú szakaszokon 2 x 3 sávos. Mindeközben az A1-es (Milánó-Nápoly) autósztrádát keleti irányban vezették el, még távolabb Rómától. Tessék elképzelni, hogy egyszer nálunk is úgy alakulna, hogy Etyek-Tököl-Ócsa között átvágnák az M1-est, hadd menjenek arra a jó török kamionok. Mielőtt lázas földfelvásárlásba fogna, hadd mondjam el, ha lenne is ilyen terv, biztosan titkosították 99 évre.

Nem a levegőbe beszélek, amikor a római GRA-t dicsérem. Kétszer is motoroztam arra, és megállapítottam, elképzelhető, hogy minden út Rómába vezet, de először a Grande Raccordo Anularéra. A csomópontokat sok kilométerről kitáblázzák, az egyes szálláshelyek itinerei is valamelyiktől indulva kalauzolják a vándort. Lehetne kicsit tanulmányozni az ottani rendszert, aztán elgondolkodni, hogy mi a maradandóbb a politikai karrierben: szél összehordta homokbuckák közé völgyhidat építeni, esetleg több millió városlakó életét szebbé-jobbá tenni az M0-ssal.

Nem tudok hosszabban megemlékezni az M0-s további elkészült szakaszaiból. Két másik lóg a semmiben, az egyiket szemérmesen 2/b-nek nevezték el, nehogy számon kérje valaki a felavatóján, mikor csatlakozik a törzshálózathoz. Mai állás szerint lehet, hogy az elkezdésétől számított 10 év múlva. Jövőre ígérik a már elkészült M5 - 4-es vecsés-üllői elkerülő közötti pár km-rel összekötni. Szintén ugyanekkor lehet valami a régóta hiányzó északi közúti hídból is.

Mókás törpék, akikből Dávidot csinált a rendszerünk

Valamilyen önkényes ötlet alapján a Szentendrei-sziget felett átívelő hídhoz pilléreket is terveztek. Na ez az, amit legközelebb el kell kerülni. Mit is akar érte az élelmes helyi önkormányzat? Saját hidacskát, mondjuk Szentendrére. Már miért is ne, 800 évig jó volt ugyan az elzártság meg a kerülő, de a harmadik évezredre csak felkel végre az ő napjuk is. Azt ugyan nem akarták, hogy a falun keresztülmenjen a bekötőút, de egy apró, összkomfortos híddal máris megvan az örökkévalóság a falu vezetőinek.

Szerintem méltányos követelés, főleg, hogy kérhettek volna ezzel az erővel zsilipet Kisoroszihoz és a Római partra, nehogy egy áradás ismét meglepje őket. Vagy akár légi összeköttetést államilag finanszírozott módon, 999 évre. Esetleg a kiserdő helyére Magyarország legmagasabb pontját, benövi majd a gyom, 1-2 év, és senki nem mondja meg, hogy építési sittből készült. Nincs kétségem, hamarosan dühödten követelnek elégtételt, úgyhogy be is linkelem inkább a másik médiumnál megjelentet.

A Kis-Duna túloldalán nem kevésbé eszes embereket választottak maguknak a népek. Van egy másik falu, amely most azon nyavalyog, hogy elég az ezeréves átmenő forgalomból, itt az ideje az első királyaink által bevezetett káros gyakorlat felszámolásának. Oldják meg a csobánkaiak ezentúl a bejárást, ahogy akarják. A pomáziaknak például nem is kell többet kerülniük a Pilisen keresztül 20-25 km-nél, a vörösváriaknak meg nem számít a forgalom, úgyis megszokták, hogy 2 óra alatt érnek be az óbudai temetőhöz.

A keserűséget eszembe juttató falu problémájára tényleg nincs más megoldás, mint a mélyfúrású alagút . De rögtön 3 km-es, hogy a széltében harmadekkora településnek egyik és másik oldalán is meglegyen az 1-1 km védőtávolság. Más nem kérnek; ezt a példás szerénység számlájára írom. Ha helyi bölcsek tanácsának tagja lennék, biztosan odacsapatnék egy ötös metrót (közvetlen járat a Deák térre a faluháza előtti kocsmától), ha már úgyis fúrni kell.

Azt hiszem, a korai skicceket inkább felfalták a tervezők, hogy Nagykovácsiból ne jusson el hozzájuk a panaszáradat. Arról meg nem is beszéltem, hogy az M1-es és a tízes főút között tényleg hegyek meredeznek, de gondolom, van már elég tapasztalat a Dunántúlról, hogy további két-három, rekordok könyvébe kívánkozó viadukton vezessék el a főútnak (?!) tervezett északnyugati szakaszt. De félre a bornírt ötletekkel, én csak annyit szeretnék, hogy a közösségi érdek legyen előrébb az egyéninél vagy mérhetetlenül kis csoportokénál.

Azért visszatérnék még a legdélebbi M0-sra. Bosszantóan rövid még, de legalább autópálya. Két önálló pályatest, legalább két sáv, plusz a lehörgött járműveknek még egy. Úgy tudom, így viszik tovább egészen Csömörig. A gödöllői átkötést - úgy hírlik - elnapolták ugyan, de már ez is sok ezernyi autót tüntet el a Hungáriáról. Nem annyira örvendetes, hogy a Gyál-Dunaharaszti szakasznak még rendes csonkja sincs, továbbá valahogy nem olvasok botrányos közbeszerzési eljárásokról a régi autóutas rész leendő bővítése kapcsán. Pedig ezeket is jövőre ígérték. Nélkülük a most a külső körúton, majd Lágymányosi hídon Budára, onnan az M1-esre jutó kamionok mind a rettenetesen túlzsúfolt M0-s szakaszra jutnak.

Gondolkodott ezen már valaki? Mármint az okvetetlenkedő kibiceken és az üzemeltető ÁAK ZRt.-n kívül? Egy percre sem akarom azt állítani, hogy a zökkenőmentes horvátországi utazás nem ugyanannyira fontos a nép elégedettsége szempontjából. De azt tudtam meg a kezelő szóvivőjétől, hogy ez az egyetlen autópálya, amin a hétköznapi, avagy hivatásforgalom nagyobb, mint a hétvégi. Szóval ezt sem kéne elhanyagolni, bár nyilván nagyobb a sportértéke kilométerenként új nekirugaszkodásoknál pózolni.

Az M0-s mielőbbi befejezése

  • 3801
    minden másnál fontosabb
  • 224
    ej, ráérünk arra még
  • 64
    szerintem jól halad

Nem tagadom, az igen régen tervezett cikk megírásához a dugóadó előráncigálása adott muníciót. Nem ellenzem a belvárosi forgalmat az emlegetett Róma mintájára Budapesten is korlátozni. Ám amíg Esztergomból Dunaújvárosba az alsó rakparton át vezet az egyetlen értelmes út, illetve Újpestről 25 helyett 80 km az M0-s (úgy értem, jövőre), talán tessék a fiókba süllyeszteni az ötletet, a túlbuzgó kollégától pedig erősen elhatárolódni.