70 éves a Corvette, épp ma

Pontosan 70 éve, 1953 június 30-án, a Michigan állambeli Flintben gördült le a szalagról az első Chevrolet Corvette, a többi meg, ahogy mondani szokták, már történelem. Nem csak az amerikai autóipar egyik legnagyobb állócsillagáról van szó, hanem az egész világ egyik legismertebb típusáról. Az egyik legkirályabb amerikai sportautó minden generációja ízes, karakteres, pedig már a nyolcadiknál tart. Hosszú volt az út a középmotoros változatig, és nem is indult könnyen.

A félreértett autó

Könnyező szemekkel, sercegve hasalok az úttest közepén. Az aszfalt ötven fokos, a Nap úgy süt, mintha egyéni csúcsra edzene. Miközben vért izzadok, hogy az út közepén keresztben álló Volvo P1800S mögé frissen leparkolt teherautót kikomponáljam a készülő fotóból, néha arrébb kell kúsznom, hogy mégse üssenek el, hisz forgalom azért van. "Mégis mi a fenét csinálok?" kérdezem magamtól. Ja, tudom: nyaralok! A Cote D'Azur sokat ad az embernek, legyen szó a gyönyörű tájról, a kék tengerről, forró napokról, állandó lépcsőzésekről, szűk sikátorokkal tarkított, takaros óvárosokról és persze autókról. Egy nap után már fel sem kaptuk a fejünket a Ferrarikra, Lambókra, Rolls-Royce-okra, ellenben egy F-Astrára annyira rácsodálkoztunk, hogy le is fotóztuk! A veteránosok viszont feltűnően alulreprezentáltak, leszámítva az amúgy bérelhető Mini Moke-okat, Citroen Meharikat. Aztán szembejött Andrea, egy monacói auókereskedő Volvója (először virtuálisan, majd a valóságban). A Roger Moore-generáció egyik álomautója egyszerre volt különleges és helyénvaló látvány a helyi utcaképben. Sokat elárul Andreáról, hogy üzlettársával nem a németből hozott Octaviák óráját tekergeti, hanem a monacói elitnek hoz Bugattit, Singert, Ferrarit, mégis igazán a P1800S-ben érzi jól magát. Nem kellett sokat erőlködnöm, hogy megértsem.

Homokozunk, tehát vagyunk

Állítólag árnyékban ötven fok van. Megerősíteni nem tudom, mert a sivatagban árnyék nincs. Van ellenben homok, jó sok. Objektívet cseréni nem merek, úgyhogy marad a 80-200-as Tokina – ennyit a belső képekről. Bár az igazi látnivaló úgyis kint van. Dubajban az offroadozás közösségi élmény, ahol nemtől, nemzettől, vallástól függetlenül mindenki bajtárs. Súrlódás csak jeepes és toyotás között van.