Volt egyszer egy Rába
2021.10.24. 14:06
A Rába Magyar Waggon- és Gépgyár idén lenne 125 éves, azonban a jelenleg 75 százalékos állami tulajdonban lévő járműgyárnak nincs oka az ünneplésre. Ugyanis 2021-től már egyáltalán nem gyártanak járműveket Győrben, ami a cég honlapjáról egyértelműen kiderül. Bár a futómű- és más járműalkatrész-gyártási üzletág jól prosperál, azonban olyan mint most, hogy ne szereltek volna össze kész járműveket a győri gyárban, 1896 óta csak a második világháború utáni években fordult elő. A 125 éves múlt és a szomorú apropó kapcsán összeszedtük a legemlékezetesebb pillanatokat a Rába Magyar Waggon- és Gépgyár történelméből.
1896. március 27-én egy tőkéscsoport beadványt nyújtott be Győr város törvényhatóságához. A beadványban állami kedvezményeket, vámmentességet, illetve előrendeléseket kértek, amiket meg is kaptak. A részvényjegyzési ív szerint a gyár feladata: "Vagonok, gépeknek és gőzkazánoknak gyári készítése, mindennemű villanyos telepeknek és berendezéseknek előállítása(…)." A vállalat alaptőkéje 500 000 forint volt. Az 1896. december 28-án megtartott alakuló közgyűléssel a Magyar Waggon- és Gépgyár Részvénytársaság hivatalosan is megkezdte működését. Első terméke a képen látható vasúti petróleumszállító tartálykocsi volt
1905-re sorban kapta megrendeléseket a győri vagongyár, főként vasúti teherkocsik (borszállító, faszénszállító, bútorszállító, baromfiszállító, gyümölcsszállító), valamint személykocsik (kalauzkocsik, személyszállító vagonok) készítésére. Több külföldi megrendelője is volt ekkoriban a cégnek, többek között a londoni metró, amelynek vonalaira harminc motor- és 66 pótkocsit gyártott a Rába
A századfordulón egyre nagyobb hangsúlyt kapott a közúti motorizáció, amiről a győri vagongyár sem akart lemaradni, ezért létrehozták a gyáron belül az autófejlesztő és -gyártó részleget. Az 1904-es év az autógyár-részleg szempontjából volt jelentős. Az autóiparban a négykerékhajtás kidolgozása és megvalósítása elsőként a Rába nevéhez fűződött, egy mechanikus négykerékmeghajtású közúti vontató jármű megvalósításában. A négykerékhajtás fontos szerepet játszott az erőátvitelben, ugyanis ekkor még vasabroncsokon gurultak a haszonjárművek
1913-ban megvásárolták a cseh Praga autók licencét, amelynek alapján megkezdődött a Rába V típusú teherautók (ilyen látható a képen) és a Rába Grand személyautók gyártása
1923-ban a Magyar Királyi Posta megrendelésére Pe-1 típusú 1,5 tonnás, elektromos meghajtású, akkumulátoros tehergépkocsit kezdtek gyártani, amelynek módosított változatát tűzoltóautóként is gyártották. A 15 kW-os villanymotorral és 1000 Ah-s ólom akkumulátorral szerelt magyar Cybertruckból összesen 34 darabot gyártottak. A Rába elektromos furgonjai annyira megbízhatóak voltak, hogy néhány példányt még a hatvanas évek közepén is használtak a fővárosi postahivatalok
1925-ben egy licencszerződést kötöttek a Praha gyárral. Ennek alapján készültek az L típusú autóbuszok. A Rába első autóbuszai bár Rába néven kerültek forgalomba, de azok karosszériáját az Ikarus elődjénél, a budapesti Uhry Imre Karosszéria- és pótkocsigyárban készítették. A Rába L autóbusz továbbfejlesztett változata az LHo típus, amit 1927-ben mutattak be, és nagyobb karriert futott be az elődmodellnél
1936-ra fejlesztették ki a Rába Super 2,5 tonnás, majd a Rába Speciál 3,5 tonnás tehergépkocsi-alvázat, amelyre ugyanezen a néven gyorsteherautót és autóbuszokat is gyártottak. Ezeknek a teherkocsiknak és buszoknak már ötfokozatú sebességváltója és hazánkban először hegesztett acél alváza volt. Ebből a sikeres alvázkonstrukcióból 1951-ig 2500 darab készült A korabeli Rába prospektuson a 2,5 tonnás Super alvázat hirdetik
1939-ben elkészül a 38 M Botond katonai terepjáró gépkocsi a korábban már sikeres Rába-AFI család továbbfejlesztése alapján. A sorozatgyártásba további öt magyar vállalat kapcsolódik be, 1939. július 1-jén leszállítják az első 150 darabot, amelyeket 1940. június 30-ig további 1252 követ. A Botond katonai jármű korának egyik legjobb terepjárója volt. Mivel azonban a Rábának a katonai repülőgépgyártásra kellett berendezkednie, az ígéretes terepjáró továbbfejlesztése elakadt
1940-ben megkezdik az önálló repülőgépgyártást is, miután felépül a szerelőcsarnok és az alkatrészraktár. Az első ilyen konstrukció, a Levente iskola-repülőgép prototípusa. Ebben az évben még 27 darab WM-21 Sólyom kétfedelű közelfelderítő és bombázó repülőgépet, valamint 29 Focke-Wulf Fw 58 Weihe katonai kiképző repülőgépet gyártanak le. Később megkezdik a Messerschmitt Bf-109 E vadász- és a Messerschmitt 210 A-1 nehézvadászgépek licencgyártását. A képen egy Rába által gyártott Bf-109 E látható valahol a Szovjetunióban
1949 elejére a szovjet katonai parancsnokság alól a gyár felszabadul, és így már a magyar állam rendelkezik felette. Még ebben az évben megkezdődik a Bleihert licencű V-22 típusú targonca gyártása (iIlyen látható a képen). Profiltisztítás céljából megszűnik az önálló autógyártás. A gépkocsik tervezése a JÁFI-ba kerül Winkler Dezső igazgató vezetésével, aki 1951-ben korábbi munkásságáért Kossuth-díjat kap. A gépkocsigyártás átszervezésével az autóbuszgyártás az Ikarusba, a futóképes, készre szerelt teherautóalváz-gyártás a Csepel Autógyárba kerül, Győrben egyelőre a futóművek, a kormányművek és sebességváltók gyártása marad
1963-ban kormányhatározat nyomán MAN dízelmotorok gyártásának licencét vásárolják meg, amelyek a magyar autóbuszok és teherautók hajtása lesz az elkövetkezendő években. A D2156 típusú motor hatalmas karriert fut be, majdnem minden hazai gyártású járműbe beszerelik. Ebben az évben a futóművek gyártását megsokszorozzák, és modernizálnak is
1969-ben, szintén egy MAN licenc megvásárlása után megkezdődik a 16 tonnás Rába tehergépkocsi és a 22 tonnás háromtengelyes pótkocsikból álló nyergesvontatók gyártása. A köznapi nyelven Edének becézett 831-es és 832-es Rábákból több mint 18 ezer készült
1969-ben egy másik, a mai napig érdekes járművet építettek Győrben. A köznapi nyelven Ezüstnyílnak vagy Kádárvonatnak becézett háromrészes motorvonat az államapparátus szállítására szolgált, de a legtöbbször a Magyar Népköztársaság első számú vezetője, Kádár János használta. A Kádárvonat volt az első légkondicionáló berendezéssel szerelt hazai jármű
1973-ban újabb licencet vásárol a Rába. Ezúttal az amerikai Steiger gyártól veszik meg a nehéztraktor Cougar licencét, amelyet a mezőgazdasági termelőszövetkezetek (MgTsz-ek) az iparrendszerű, nagyüzemi földműveléshez vásároltak. A gépekhez a Rábánál készültek a hozzákapcsolható földművelő eszközök is, amelyeknek nagy része szintén licencgyártás volt. A Rába Steiger traktorokból 1975 és 1989 között körülbelül 3200 darab készült
1980-ban megjelenik az új, DAF-fülkés Rába S teherautó-család. A típus már korántsem tudott olyan karriert befutni, mint elődje, az Ede. Mindössze 8000 darab készült belőle
1985-ben megjelennek a katonai, H-sorozatú Rába teherautók prototípusai, amelyek ekkor még Kamaz és DAF fülkét kaptak.
1993-ban bemutatják az MAN F90-es fülkés új teherautó típuscsaládot. Többféle változat készül, többek között tűzoltó, hókotró, erdészeti és nyerges. Azonban alig néhány tucat ilyen teherautó készült négy év alatt
1998-ban a Rába újra teherautó-fülkét váltott, visszatértek a DAF-hoz, ezúttal a CF és LF kabinokat vásárolták teherautóikhoz. Még ugyanebben az évben bemutatták a belga Jonckheere-licencből készült Premier városi és Contact helyközi autóbuszokat. A két busztípust 2001-ig gyártották, ugyanis a sorozatgyártás veszteséges volt mindhárom gyártási év alatt
2003-tól a Magyar Honvédség megrendelésére, egészen 2019-ig gyártották az MAN fülkés Rába H-sorozatot, amelynek többféle kivitelét is rendszeresítette az MH. A járműcsaládból a gyártás 17 éve alatt az MH 230 darabot vásárolt
2014-ben mutatták be a Rába-Volvo együttműködés első gyümölcsét, a Renault Midlum-fülkés tűzoltófecskendőt. A Renault alváz és a kabin ládákban érkezett Franciaországból, a Rába győri gyáregységében szerelték össze járóképessé. Ezután a félkész járművekre a BM Heros építette rá a felépítményt. A Rába csak tűzoltóautókat épített az együttműködés során a Renault típusból, összesen 113 darabot a magyar tűzoltóságoknak. Valószínűleg jó ideig ez az utolsó Rába-logós jármű
