50 éve csúcs Jockey Ewing Mercije - születésnapos az S osztály

Először a Ponton (W180) sorhatos verzióját, majd az utód fecskefarkú W111, illetve főleg a W112 nagyobb motoros kiadásait tekintették a Mercedes-Benz csúcstermékének. A hatvanas évek közepén jött a W108/W109-generáció, és megszületett a 300 SEL 6.3 is. Utcai V8 annyi nyomatékkal, hogy amellett a gyártó akkori másik két nyolchengerese labdába sem rúghatott. A Daimlernél viszont 1972-re már számos fejlesztés állt készen arra, hogy a Mercedes-Benz egy teljesen új kategóriát hozzon létre a luxusautók piacán. Ez lett az S, amit már ötven éve tisztel a világ.

Az S osztály innovációs lista a kettős keresztlengőkaros első futóművel indult, amit a C111 prototípusokkal tökéletesített a Mercedes. A passzív biztonság jegyében a benzintank a hátsó tengely fölé került, párnázott lett a műszerfal és a négy küllős kormány, és ami a legfontosabb, sokkal erősebbé tették magát az utascellát is. Extra merevítést kaptak az ajtók, az első és hátsó gyűrődési zónák pedig minden korábbinál hatékonyabban nyelték el az ütközési energiát.

A tesztelési fázist a Mercedestől megszokott módon komolyan vették, hiszen megjelenésekor az S osztály a világ legjobb autója kellett, hogy legyen. Legalábbis ebben a kategóriában mindenképp, így hát összetörtek pár prototípust, mielőtt a W116 család készen állt megmutatni, mit is nyújthat akár egy Rolls-Royce vagy egy Bentley helyett.

1972 októberében az 59. Párizsi Autószalonon az új S osztály három felszereltséggel mutatkozott be. A 280 S és a 280 SE az M110-es hathengeressel, a 350 SE pedig az M116-os V8-cal demonstrálta a Mercedes-Benz piacvezető státuszát. 

Egy évre rá jött a 4,5 literes V8 a 450 SE és a 10 centivel hosszabb tengelytávú 450 SEL orrában, és bár a hosszított verzió később a kisebb motorokkal is elérhetővé vált, az igazi céges tűzijáték 1975 májusában debütált, hiszen a 450 SEL 6.9 kemény 286 lóerővel csapott az asztalra, stabilizált hátsó futóművel.

Érdekes módon az 1978-as ráncfelvarrás nem csupán a Bosch teljesen új elektromosan vezérelt ABS rendszerét hozta el opcióként, hanem az Egyesült Államok és Kanada számára az első dízel S osztályt is, melyet a turbós öthengeres 300 SD-ként ismerünk. 

A futómű modernizált jellegét mutatja az is, hogy bár a W116 csak hat centivel hosszabb, 5,5 centivel szélesebb és 1,5 centivel alacsonyabb, mint a korábbi W108/109 széria, a tengelytáv 10,15 centivel nőtt, miközben a fordulókörből így is sikerült lefaragni egy kicsit. Ez a típus volt Sophia Loren kedvenc autója is, igaz, némi átalakítással: rácsot szereltetett az ülések mögé, hogy hátul utazó kutyái nehogy előre tudjanak ugrani. De persze elválaszthatatlan a típus Jockey Ewing karakterétől is - ki ne emlékezne a Dallas hamiskás mosolyú dörzsölt főgonoszára, ahogy begurul a ranchra a Mercivel?

További érdekesség, hogy míg az S osztály A-oszlopai a légárammal esőben is tisztán tartják az ablakokat, a víz hátul is irányítva van, egyenesen a csomagtérfedél irányába. Némi felárért persze fényszórómosó rendszert is ajánlott a Mercedes, míg a hátsó lámpák azért lettek bordázottak, hogy tovább maradjanak tiszták. Ez a dizájnt egyébként az S osztály előtti évben, az 1971-es Mercedes-Benz C107 és R107 SL párossal vezette be a gyár.

Ami az árakat illeti, a csúcs W116, tehát a 4,250-es fordulaton 286 lóerőt, valamint 3,000rpm környékén 550 Nm nyomatékot adó 450 SEL 6.9 kemény 69,930 német márkába került 1976 január 28-án, ami olyan szempontból sokkoló, hogy egy fapados 280 S már 28,849 márkáért a miénk lehetett.

Ötven évvel később, a hetedik S osztály generáció esetében persze hasonló a helyzet, hiszen a 40 milliós alap S 350 d mellett a már Maybachként árult S 680 4matic 95,51 millió forintról indul. Legalábbis ma, a 427 forintos euro napján így tudjuk.