2015.08.20. 06:35

Két vesszőparipám van a közlekedéssel kapcsolatban. Az egyik a Kresz-oktatás szükségessége az iskolában, a másik, hogy az emberek nagyon nem tudnak az autópályán közlekedni. Emlékszem, amikor én szereztem a jogosítványomat, mi is felmentünk az autópályára az oktatómmal. Gödöllőről bementünk Budapestre egy 105-ös Skodával. Százzal, tizenöt kilométert. Annyit is ért.

Manapság sem látni tanuló autókat a pályán, bezzeg Németországban igen. Autópályán úgy tanultam meg közlekedni, hogy elkezdtem kijárni nyugatra autóért, és a németek megmutatták, hogy kell. Azóta keveset változott a helyzet, a magyar autósok zöme nem tudja, hogyan kell autópályán menni.

Van egy nagyon egyszerű szabály, amit be kell tartani, és akkor nincs baj. Haladsz a külső sávban, ha utolérsz valakit, belenézel a tükörbe, indexelsz, nyomsz egy gázt, előzöl a belsőben. Amikor ez sikerült, indexelsz jobbra, visszamész a helyedre a külső sávba, és a következő előzésig ott is maradsz. Ennyi.

Jobbra tartási kötelezettség, érted?

Van egy ilyen szabály, benne van a nevében, hogy mit kell csinálni, tök egyszerű, csak gyakorolni kellene, de nem megy. Ha felmerül valahol, ki hogy vezet, sokan meg vannak róla győződve, hogy ők elég jól vezetnek, pedig néhányan pont a saját vezetésükkel bizonyítják, hogy teljesen hülyék hozzá. Este veretsz az autópályán kemény 120-szal a Focusoddal a hegyeshalmi hosszú egyenesben, persze szigorúan a belső sávban. A külső sáv teljesen üres előtted, lámpa nem látszik a látóhatáron, de téged ez nem érdekel. Érkezem mögötted nagyobb tempóval, már messziről villantok egy rövidet, hátha észreveszed, hogy jön valaki, lehúzódsz, így nem kell fékeznem.

Nem veszed észre, mész tovább százhússzal. Megint villantok, reménykedve, hogy nem kell lassítanom, de hiába reménykedem. Beállok mögéd, nem villogok, tartok egy normális követési távolságot: na most letesztellek, mikor mész le magadtól. Be vagy bambulva, vagy alszol, mindegy is, kitartóan nyomod ugyanakkora tempóban, mint eddig. Két kilométert bírok mögötted, majd elegem lesz, elkezdek villogni. Amikor lemész, persze fel vagy háborodva, integetsz, hogy megint egy erőszakos köcsög. Megelőzlek, kimegyek a külső sávba, hiszen tök üres, te pedig visszamész a belsőbe, mert a jogosítványod oda szól.

Látom rászorulsz, ezért most így utólag segítek kicsit. Van az autódban három darab foncsorozott üvegdarab, ezeket hívják visszapillantó tükörnek. Ezeknek a használatáról nyilván van már tapasztalatod, mert már sminkelted magad benne, illetve meggyőződtél róla, maradt-e fika az orrodban. Ezeken kívül van még egy általad kevésbé ismert, de a tervező által elsődlegesnek szánt funkciója: szemmel lehet tartani velük a környező forgalmat.

Ez azt jelenti, hogy ha rendszeresen belenézel, látod, jön-e valaki mögötted, melletted. Belenézel, de nem ötven kilométerenként, hanem akár percenként többször is. Hidd el, nem veszi el az idődet, mert csak tizedmásodpercekről van szó. Elvileg ez is az autóvezetés fontos része, és te most éppen autót vezetsz.

Vezeted az autódat a pályán szép szabályosan, óra szerint 130-cal, de inkább 129-cel, mert nagyon szabálykövető vagy. Ismerlek már régen, aranyos lány vagy, de állandóan be vagy tojva mindentől, tiszta stressz az életed. Magadnak csinálod. Rettegsz az autóban, túlzottan óvatos vagy, de leginkább bizonytalan, az üres körforgalom előtt is megállsz. Ugyanakkor meg vagy róla győződve, hogy jól vezetsz, pedig legszívesebben kivennélek a saját autódból, ha együtt megyünk.

Félelem a város fölött. Előzöl, persze bent felejted magad a belső sávban. Ott ülök melletted az autóban, majd amikor szólok, menjünk ki jobbra, mert útban vagyunk, te kimész, de közben dünnyögsz, hogy 130-cal lehet menni, hová sietnek ezek. Megint előzöl, megint kint maradsz, megint szólok, megint lemész. Az ötödik alkalom után már látom a fejeden, hogy idegesítelek, de te még mindig nem tanultad meg a leckét, és mindig bent felejted magad a belső sávban, mert ezt szoktad meg.

Hangosan morogsz, hogy 130-cal lehet menni, mit villognak ezek mögötted.

Azt villogják, hogy feltartod őket, lehetne menni gyorsabban, de nem tudnak miattad. Ki vagy te, valami elfuserált rendőr? Nem a te dolgod betartatni a szabályokat, neked annyi a dolgod, hogy ha már nem előzöl, menj ki a külső sávba. Ha valaki gyorsabban akar menni, hagyd. Majd lefényképezik, vagy nem, kifizeti vagy nem. Neked mindegy, te csak húzódj le.

Akkor sem mész 100-110-nél gyorsabban, ha nincs éppen dugó a pályán. Rengeteg lehetőséged volna lehúzodni, de nem teszed. Mikor mutogatok, hogy le kellene menni, csak nézel vissza hülyén, és nem is érted, mit akarok. Ha van a két általad előzendő kamion között 150-200 méter, nyugodtan menj le a külsőbe, majd visszajössz, ha utolérted a következőt. Attól, hogy a kamion 90-nel megy te meg 100-zal, még nem jelenti, hogy neked a középső sávban kellene menned. Neked mindig a lehetőségeidhez képest leginkább jobbra tartva kell menned. Ha 160-nal mész, és a külső sáv üres, akkor a külső sávban kell menned 160-nal.

Az autópályán való vezetésnek van egy olyan mellékhatása, hogy az ember képes elbambulni, mert kevés inger éri. Megy a sávjában, és ha nyílik mellette egy újabb sáv, nem megy ki. Ezt küszöbölték ki az osztrákok úgy, hogy a belső sávot nyitják ki, nem a külsőt, így az elbambultak nem lesznek útban, hiszen ők maradnak a külső sávban. Ezt kezdik átvenni a németek, de átvehetnénk mi is.

 

Jön pályán az emelkedő, mész fel a Fiat Doblóddal, küzdesz, mint disznó a jégen, erő semmi, de még utánfutót is húzol. Már rég megnyílt a kapaszkodó sáv, üres is, de te természetesen a középső sávban mész, hol másutt. Hülye vagy persze, de ne keseredj el, van nálad is hülyébb. Ő pont most kezdett az előzésedbe egy Peugeot Experttel. Megérkezett mögéd, felmérte, hogy gyorsabb nálad, és megkezdte az előzést. A köztetek lévő sebesség különbség erősen függ a kilégzések erejétől, illetve a szellentések számától, de nem adjátok fel, terminátorok feszülnek egymásnak, ádáz küzdelem zajlik. 87-tel. Itt van egy gyönyörű példa, én megyek 100-zal, lehúzódok jobbra, a Toyota Hiace szintén 100-zal, de nem húzódik le, a Suzuki 101-gyel, persze belső sávban.  

Mész a belső sávban, és látod, hogy valaki a külsőben utol fog érni valakit, ki fog jönni eléd, és gázelvétel nélkül lazán beengedhetnéd, de nem teszed. Inkább gázt adsz, rámész az előtted lévőre, nehogy be tudjon jönni eléd, és neki kelljen nagyot fékeznie, hogy megálljon időben. Ha nem csinálnál semmit, mindenki menne a dolgára. Maximum néhány pillanatra kicsit elemeled a gázt, hogy legyen követési távolságod, de így meg neked nagy gázt kell adnod, neki meg fékeznie kell. Zseni vagy!

Olvasod ezeket a sorokat, egyre jobban utálsz,

mert szerinted egy notórius gyorshajtó állat vagyok, és itt osztom az észt, pedig nem. Én csak relatíve vagyok gyors, hozzád képest, aki egy évben kétszer mész az autópályán. Nem tanították meg neked, hogyan kell autópályán vezetni, mint ahogy annak idején nekem sem, rutinod sincs, de nekem már van.

Ez egy közös játék, amiben mindenkinek helye van, de mindenkinek figyelni kell a másikra. Biztos látsz majd engem is, amikor nem úgy csinálok valamit, ahogy kellene, de én legalább tudom mit kell csinálni, és törekszem rá, hogy jól csináljam. Most már te is tudod, hogy mit kellene csinálni. Törekedj rá te is. Egy idő után meg fogod szokni, és már rutinszerűen mész le jobbra.

Ha felhúztad magad az írásomon, elértem a célom. Ha magadra ismertél az írásban, nem a véletlen műve, hanem tényleg veled történt. Vigyázzatok magatokra és egymásra, és szívem teljes szeretetével kérlek, hogy ha legközelebb találkozunk az autópályán, tegyél meg nekem valamit.