
Cikkek


Gyerekkorom kedvenc busza
Létezett a magyar autóbuszgyártásnak egy korszaka, amikor nem minden feladatot ugyanazzal az egyen-hasábbal vélt megoldani az Ikarus – a 200-as szériára, Finta László egyébként kiváló Panorámájára gondolok. Mert létezett kicsi busz kicsi vidéki járatokra és bérfuvarozásra (Ikarus 311), létezett nemzetközi járatokra is alkalmas szuperbusz (Ikarus 55 , azaz a Faros, más néven a Bözsi), illetve köztes nagy busz, a 620/630-as. Ez itt.

Földbe ütöttük az Akropolisz ralin a Toyotát
Oké, húszéves a RAV4, az is rendben, hogy csak egy évvel a negyedik generációs modell után jutott eszébe a Toyotának, hogy a 4x4-es kivitelbe is beletegye a legkisebb, kétliteres, 124 lóerős dízelmotort (az olaszok nyilván zokogtak az adó miatt). A két évtized alatt alaposan meghízott RAV4 terebélyes tomporát vizslatva az athéni reptér parkolójában, mi is átéreztük az aggodalmukat. Aztán mentünk vagy 350 kilométert, az idő java részét olyan utakon, ahonnan bárki visszafordulna, ennek az adagnak két nagy szakasza pedig az Akropolisz rali útvonalát fedte le. Érdemes tudni, hogy egy régebbi versenyen, amikor a magyarok meglátták azt az utat, felkiáltottak – ezen, versenyezni? Hülyék... Nos, nekünk azt mondták, bátran. Aki úgy gondolja, finom kis autókázás lehetett, egy home videóban megnézheti, milyen volt ez belülről, itt a kapcsolódó blogposzt. A többieknek meg álljon itt egy képriport – olyan helyeken jártunk, ahol nagyon kevesen eddig.








