Egy város problémája a városban: a harminc éve ígérgetett csepeli felüljáró
Húsz perce hallgatom, ahogy kopog az eső az Octavia bódéján. Pontosan ennyi ideje araszolok a Csepel-sziget leggyűlöltebb forgalmi csomópontja felé. Tekergetem az állomásokat, de hiába: mindenhol pofáznak, csak a Dikh rádión búg valami csajról az L.L. Junior - akkor meg már inkább legyen az a rohadt kopogás. Jobb kézre egy új gyrosos nyílt, balról meg egy busszal próbálnak beszerencsétlenkedni a sorba, de a kettővel előttem álló Juke-os faszi nem dekódolja a forgalom nonverbális jelzéseit és bekúszik az előtte tátongó bő kettő méterre. Tudod hogy nevezik a környéken ezeket a pillanatokat? Szombat délelőtt.
