


Vállalkozói élet 82. nap – Megnyitottunk, de csak most jön a neheze
„Mi lesz a megmaradt tíz tonna murvával?” – kérdezte cégtársam a halom fehér kő tetején libegve, amikor egyértelművé vált, hogy kissé többet rendeltem a kelleténél. „Majd valaki elviszi!” – feleltem magabiztosnak tűnő hangon, és szerencsére így is lett, a környék pikpak felszívta a tízhuszas kavicsot, mi pedig örültünk, hiszen ekkor még úgy tűnt, jól állunk. Aztán kiderült, hogy valójában sehogy sem, pedig a tervezett nyitás egyre csak közeledett.

Vállalkozói élet 24 nap: a kereskedés épül, a pénz meg csak pereg, pereg
Vér folyt, darazsak csíptek, az üveggyapot még most is szúrja a szemem, a pénz meg csak pereg-pereg, mint az angliai házak fridzsiderei. Hullák vagyunk, lélegző tetemek, most is itt fibrillálok a babzsákban koszosan, büdösen, és napról-napra csóróbban. Na, de kiszállni már nem lehet, ez a Titanic rég elhagyta a kikötőt, a kérdés csupán az, hogy hány jéghegy keresztezi még a személy- és könnyűgépjármű-kereskedelemi ambícióinkat. Az első körben már vázoltam a motivációkat és a terveimet, most jöjjön a kivitelezés.








