Walter boltba megy
Finom illatú, koratavaszi reggel volt, a langyos napsugarak kellemesen besütöttek a stuttgarti ház teraszára, Walter tűzforró, karcos fekete kávét szürcsölgetett. Nosztalgikus, kissé keserédes hangulatban ébredt, a megállíthatatlan változás nehezen emészthető terhe nyomasztotta. A napokban, hirtelen rúgta oldalba a felismerés, hogy eltűntek az utakról a karakteres, már távolról is gépiesnek látszó autók, amik néhány évtizede annyira szilárdan uralkodtak. Épp egy kínai villanykrumpli gurult el a ház előtt, a fiatal sofőr, Walter szomszédja kedvesen intett. Megvetően nézte – nem Gerhardot, vele jó viszonyt ápolnak, bár a lombfújót még nem hozta vissza.
