Villámnyaralás három nap alatt
Trieszt iránti érdeklődésemet minimum 2012-ig vissza tudom vezetni, amikor Csikós Zsolt és Zách Dani folytatásos episztolában számolt be arról, hogy mekkora szívás egy 110 és egy 125 köbcentis motorral Trieszig elmenni, és vissza. Esetükben a szívásoldali gondokat csak tetézte, hogy az elméleti alulmotorizáltság mellett a változékony októberi időjárással is meg kellett harcolniuk: értsd, bőrig áztak, azonban engem a címben is csilingelő pozitív üzenet –Szívás? Eufória? Holnap visszamennénk... – nem hagyott nyugodni, és befészkelte magát az agytekervényeim közé a gondolat, hogy el kéne ugranom Triesztbe motorral.
