Első etap – donez
Egészen mély filozófiai kérdéseket vet föl, hogy bő kétszáz kilométer megtétele után miért Pista a fáradtabb és töketelébb a kettőnk közül, aki egy sport/normál/komfort rugózási és egyéb üzemmódú, automatás, szuperkényelmes, klímás, empéháromhifis, bőrüléses Insigniában tette meg az út nagy részét, mint én, aki kint ült a tűző napon, máskor meg fagyos, borús ég alatt, helyenként orkánszerű szélben, egy lengéscsillapítás nélküli, a mai tudatlan autós szemével valami díszes társzekérnek tűnő járművön, ugyanazon az útvonalon.
