ujauto 47 - Totalcar

Mini, mi?!

Az új G Merciből, a legendás terepjáróból ma is láttam legalább két G63 AMG-t. Mert a hülyeségre igenis van igény. Hát akkor miért pont a BMW ne elégítené azt ki?

Van másik út

Amikor elindult a SUV-mánia, megkaptam ellene a védőoltást, viszont a városi crossovereket kifejezetten szeretem. Szerelmes vagyok az új Ignisbe, és a Dustert sem fáj nézni, a Ssangyong Tivolihoz is jó volt reggelente odamenni a parkolóban. Jó beleülni, beindítani, létezni benne, és ezt egészen addig élvezni, amíg el nem viszem megtankolni.

Végre egy BMW, amiről leperegnek az előítéletek

Tesztautó tesztelés közben mindig érdeklődve szoktam figyelni az emberek reakcióját. Mivel jellemzően új, drága autókról van szó, a leggyakoribb ábrázat enyhe megvetésről tanúskodik: na, ennek az aranyifjúnak is vett a papa egy szép kocsit. Ehhez képest az új 320d Touringnak szóló elismerő pillantások hatására hamar úgy éreztem magam, mint Hans, a tüchtig német kisváros megbecsült polgára, aki élére vasalt életének jelentős részét egy három évnél sosem idősebb BMW-ben tölti teljes kényelemben.

Az igazi egyterű

Volt már pár Custom nálunk, ez a Sport változat, még ha az elnevezés furcsán is hat egy guruló telefonfülkén.

A luxus, amit nem irigyelnek

Harmadnap nyúltam először az üléshez. Akkor is csak az érdekelt, lehet-e állítani a deréktámaszt. Lehetett, feljebb is, meg lejjebb is, de jó helyen volt, úgyhogy nem maceráltam. Az ülésállítóhoz is csak azért nyúltam egyszer, hogy vajon elektromos-e (igen). A kormányhoz ezek után egyáltalán nem nyúltam, hiszen nyilván állítható, de minek állítanám el, ami jó?

Oké, akkor mondj te egy érvet

Muszájból született, fontos, hogy ne legyen rajta nagy ráfizetés, és bár a dizájnerek nagyon igyekeztek, végül olyan lett az autó, ami muszájból született, és az volt a legfontosabb, hogy ne legyen rajta nagy ráfizetés.

Ha hal lenne, visszadobnám

A második Leafben már halványan megvolt az érzés, az i-Pace-ben határozottan uralkodott, az e-tronban viszont csúcsra ért: nem a villany a leghangsúlyosabb a villanyautóban, hanem az autó. Nem volt nyomorult tejfölösdoboz életérzés, nem kellett rettegni a percenként csökkenő akkuszázalékokon, csak beülni és menni. Persze, nyilván létezik Tesla is, de ott a beltér nem tűnik elég kidolgozottnak. Az Audié egy rendesen összerakott német beltér egy korrekt villanyautóhoz, csak elfelejtették befejezni.

Tiszteljétek, van miért

Tudom, mi álomvilágban élünk. Oké, a haszongépjárműveknél fapadosabb jármű nincs a Földön, de azért mellbevágó ezzel szembesülni egy elektromos változatnál, ami alapból klíma nélkül, egyetlen csóró légzsákkal, de nyitható ajtókkal, átlátszó szélvédővel és forgatható kormánykerékkel várja, hogy a hátára vegye az állami támogatás. Bruttó tízmilliót közelítő indulóárral.

Értem én, hogy villany, de Mercedes?

A Mercedes EQC-t azért vártam nagyon, mert azt gondoltam, ez lesz az Audi E-tron, amit befejeztek, ami tényleg tökéletes. Villanyautózni jó, hát még ha a Mercedes intézi a dolog autó részét, hiszen értenek hozzá. Meg aztán a luxus a csendről és a fölényességről szól, az erőlködés nélkül kifejtett erőről, vagyis a villanyhajtás elméletileg tökéletes egy luxusautóba. Mégis, az elektromos autókkal a gyártók világmentő szerepben szeretnének tetszelegni. Vagyis a 2,5 tonnás elektromos hobbiterepjáró az, ami a bolygónak, a tulajnak és a gyártónak is jó? Win-win-win?

A Mini rárúgja az ajtót a többiekre

A most kapható Mini már nem kell feltűnést az utcán, hiszen 2001 óta létezik “új” Mini, annak is már a harmadik generációja koptatja az utakat.

Csak akkor vedd, ha érted

A dízel keveset fogyaszt. A hibrid keveset fogyaszt. Legyen hát dízel plug-in hibrid, közlekedjünk a zsebünkben csörgő apróból. Csak egy 25 milliós autó kell hozzá.

Végre egy hibrid, ami sokat zabál!

A Kia Sportage átesett egy frissítésen, és megkaptuk azt a verzióját, amin a legtöbbet melóztak: 48 voltos mild hibrid rendszer+összkerék+automata váltó. Eddig a jó hír. De ha a végeredményt nézzük, az a minimum, hogy titkolni kéne a hibridségét, úgy kisebb lenne a csalódás. Pedig amúgy tudnám szeretni.