Mini, mi?!

Mini Countryman John Cooper Works - 2019.

2020.01.02. 07:33 Módosítva: 2020.01.02. 10:44

Az új G Merciből, a legendás terepjáróból ma is láttam legalább két G63 AMG-t. Mert a hülyeségre igenis van igény. Hát akkor miért pont a BMW ne elégítené azt ki?

Képzelhetünk el tárgyakat meg funkciókat, aztán kiborulhatunk, hogy mások mást látnak benne és másra használják, gondoljunk csak arra, mit csinál egy kólásüveggel a Szerengeti őslakója, és mit Pierre Woodman. Kész csoda, hogy még nem készült Forma 1-es Ferrari 15 centis emeléssel, bütykös gumikkal. A forma meg... Itt ülünk az kis első emeleti elefántcsonttornyunkban, kiröhögjük az új Vitara ronda facelift-hűtőrácsát, aztán a nagybetűs életben egy Suzuki-szalonban elmeséli nekünk az értékesítő, hogy azóta ad el több Vitarát, mint SX4-est, mióta annak is olyan szép, előkelő, krómos hűtőrácsa van. Érted: ha kortárs képzőművész akarsz lenni, hát eridj, és csináld, de itt autós formatervezés a feladat. Ami nyilván alaposan ki van találva, még ha lenyűgöző dolgokat nem is látunk rajta.

A mininél már hagyománytisztelet, hogy ha az új modellen észrevenni, hogy új modell, nem engedik gyártásba. A Countryman-nél se jönnél rá az életben, hogy ez már nem a 2010-es első (R60), hanem a második, a 2017-es generáció (F60). Ugyanúgy néz ki, nehogy véletlenül megbokrosodjanak, és szétszéledjenek a vásárlók a döbbenetes újdonságtól. Kicsit széjjelebb húzták, de ezt csak akkor veszed észre, na jó, lehet, hogy te egyébként is simán, de én csak akkor, ha egymás mellett látom a kettőt. Kicsit alacsonyabb, tehát kevésbé buflák a hűtőrács, és a lámpák kevésbé kereken csodálkozóak - hét éven át csodálkozott valamin, de most már felhúzta magát rajta, mert egész mérgesen néz. Mármint a csodálkozás hét évéhez képest.

A hátulja... hát nem tudom, ha vallatnának se jönnék rá, mi a különbség. Ha tényleg kényszervallatásra kerül a sor, és a kerületi kapitányságon egy tűzőgépet nyomnak a számba, miközben telefonkönyvvel ütik a fejem, valószínűleg azt fogom vallani, hogy nagyobbak lettek a hátsó lámpák, de csak mert nagyon kellemetlen a helyzet, és a Minik hátsó lámpájának növekedésére játszani elég biztonságos stratégia. Optikailag szélesebb lett, ez a lényeg, miközben persze bár nőtt a hátsó tér és a csomagtartó, elsősorban hosszabb lett az új Countryman, 20 centivel, miközben csak kettővel lett szélesebb.

A beltér dizájnja - gondolom - szintén fontolva halad. Ez is a normál Mini akar lenni, és jegyezzük meg, hogy a növesztés a Mini belterének sokkal kevésbé árt, mint a külsejének; ez itt sem fura, sem groteszk, egyszerűen egy vidáman elegáns beltér. Esküszöm, még ez az LCD-serpenyő is jó, főleg hogy érintős, és ismeri a kétujjas görgetést és nagyítást. Meg nem fáj a tipográfiája és elrendezése, leszámítva, hogy navigáláskor én a fehér színű útvonalat kevésbé látom meg.

Ez a beltér akkor tudja a legjobban meghatni az embert, ha egy Peugeot 208-asból ül át. Ott - komolyan mondom -, az infotainment rendszerrel folytatott küzdelmemben többször is kicsúszott a számon, hogy ver az isten. Ebben meg akárhová nyúltam, minden ott volt, pedig BMW-m sem volt soha, nem hogy Minim. Tényleg meg voltam hatódva. Ó ergonómia, ó német ergonómia! Amúgy japánautós vagyok, ugye, de itt valahogy jóleső melegséggel járt át a tudat, hogy valahol valakik sokat dolgoztak azon, hogy én majd egyszer jól érezzem magam.

Ez persze nagyrészt csak annak fontos, aki hetente más autóban ül, hiszen ha megveszel egy Peugeot-t, pár hét alatt beletanulsz, egy hónap alatt le is érettségizel az “automata klíma” hőfokállításából. Én viszont annál jobban tudok értékelni egy ilyet, még akkor is, ha az iDrive aktuális inkarnációjában a tekerőgyűrűt pont fordítva kell tekergetni, mint mindenhol máshol. (Pro tipp a BMW merch-osztályának: kezdjenek árulni fordított menetes dunsztosüvegeket. Szívesen.) Ha még szeretnél konkrétumot: a Peugeot úgy oldja meg a műszerfal láthatóságát, hogy kicsi a kormány. A Miniben a kormány akkora, mint egy kormány, viszont ha állítgatod, együtt mozog vele a műszerfal. Aha, mi? :DD

Üdvözöljük kedves utasainkat az UKL platformon. Erre épül az összes Mini, mini-Mini, Clubman, Countryman, BMW 1 (F40), BMW 2 (F44), BMW X1 (F48), BMW X2 (F39). Alapjában véve a platform szabja meg, milyen autót lehet építeni, hiszen egész alkatrészcsaládok lesznek adottak, motortól erőátvitelen át futóműig, meg a mindenféle elektronika. Legfeljebb a kasztni változik, meg hát nyilván lehet hangolgatni. Mint amikor a Paff a bűvös sárkány után Panterát játszanál, és lehangolod a gitárt ciszre.

A BMW X2-est nem nagyon kedveltem, és ez most egy annyira udvarias megfogalmazás, amennyi telik tőlem a karácsonyi ünnepkörben. A BMW az BMW, és én nagyon szeretem a BMW-t, mármint a tesztautókat, bár céges autóként BMW-t használóktól aggasztóan gyakran hallom, hogy “jó kis kocsi, csak túl sokat van a Wallisnál” (=szerviz). Szóval vagy az a baj, hogy egy BMW-emblémás autót az ember önkéntelenül az évtizedek óta megszokott BMW-minőséghez mér, és ahhoz képest gagyi egy kicsit az X2-es. Vagy - és ezt még jobban el tudom képzelni - a Countrymant nem azért szeretem, mert tudat alatt minden másodpercben elveszít egy meccset a fejemben a BMW X3-as ellenében. Hanem mert egyszerűen jó a konstrukció, jól találták ki és jól rakták össze, szerették. Ez volt a baj a Skodával is anno, hogy a németek számára a csehek áratlanul jól rakták össze és gyártották le ugyanaz az alkatrészhalmazt.

Szóval ez egy nagyon jó autó. És másfél millióval alacsonyabb az alapára, mint az X2-esnek, csak mondom. Az X2 csúcsa amúgy az X2 M35i, szintén 306 lóval, ugyanebből a kétliteres négyhengeresből. Ugyanezzel a tengelytávval, kicsit nagyobb túlnyúlásokkal. A Countryman-ben amúgy nincs semmi BMW-s, be is baszna, ha lenne, de nem is kívánja senki. Ez minis, csak tágas, és ez meglepően jó. Hiszen már az alap mini is eléggé el van tehenesedve a gokartszerű viselkedéshez, amit elvárunk tőle, ez meg végképp akkora, mint egy Kia Sportage. Tényleg: milliméterre egyezik a tengelytáv (2670). És az is jó, de azért ez sokkal szórakoztatóbb.

Nem nekem szól, legalábbis sokkal csajosabb autónak érzem, mint a Fiat 500-ast. 306 ló, hát ja, kell is az 1600 kilóhoz, hiszen a sima Miniből a JCW csak 231 lóerős. Az 1,6-os alapmotor a Countryman One-ban 98 ló és 153 Nm, a JCW-é sem attól a plusz négy deci hangerűrtartalomtól ilyen rabiátus, hanem mert állat módra megtolja a turbó. De úgy, hogy 5,1 másodperc alatt van 100-on. Ez hagyján, ahhoz manatság szinte szokva van az ember, hanem ahogy 130-tól gyorsul 200-ig; nagyjából mint addig. Már kérdés, hogy amíg brutálisan meg nem morcosítják a tekintetét, addig a JCW irtózatos erőtartalékait nem terrorizálásra, csak menekülésre használjuk, mert tekintélye az nincs. Igaz, ha valakinek az erőfitogtatás a lényeg, arra ez is jó.

Hangos, és a mai autóiparban, meg a mai BMW-kínálatban sem evidens, de a hang kifelé hang, és a JCW kipufogóból származik. Kellemesen ordít kifelé, és persze jut belőle az utastérbe is, de hát egy John Cooper Works-ben miért ne jutna, ugye. Ugyanakkor semmi bántó a hangjában, a vibrációjában és a karakterében - hiába van rettenetesen túlfújva egy 306 lovas kétliteres motor, annyira jól hangolták össze a turbóval meg a 8 fokozatú váltóval, hogy az valami elképesztő. Két feles után simán megvenném háromliteres szívó sorhatosnak - jó, nem a hangját, de az erejét.

A futóművében az a csodálatos, hogy bár kemény, és nagyszerűen lehet vele kanyarodni és cikázni, miközben persze olyan nagyon nem kívánod vele az igazán kemény szerpentinezést, nem véletlenül építik a sportautókat alacsonyra, szóval mindeközben nem lett élhetetlenül kemény. Nagyon hisztis tudok lenni a feleslegesen kemény futóművekre, de ezét a Countryman JCW-ét csak elismeréssel illethetem. Főleg, mert a gumizást szerintem elrontották; ez a /50 rugózásnak kevés, optikailag meg kicsi. Vannak országok, ahol 19 colos a JCW változat alapkereke, ami optikailag kell is, de én leginkább valami /65 körüli gumit raknék rá. Van ez a futómű annyira jó, hogy nem betegedne bele a vastagabb húsba.

Minden Countryman alapban öszkerekes, ami attól teszi érdekessé, hogy a JCW-ben van nyomatékvektorálás Performance Control néven, bár azon a havas taknyon, ami a teszthéten volt, nem próbálgattam. De elhiszem. A 8 fokozatú automata valami elképesztő. Mint a villám, és esze is van; hiába van betegesen túlfújva turbóval szegény kétliteres négyhengeres, semmi idegbeteg jellege. Nincs lassú felfogású kidobóember-elektronikája, mint a legtöbb hasonló jószágnak, hogy tűnődik, leüssem vagy ne üssem, aztán amikor már azt hittük, megússzuk, váratlanul odacsap, de olyat, hogy leszakad a fejünk - nem, ez csak marha gyors.

A kormány-váltófülek csak a nagyon specifikus igényekhez kellenek, amikor nem full gázon akarjuk előadni a mutatványt, de mivel ugye  nyolc fokozatra van felosztva a háromezernyi hasznos fordulatszám-tartomány, nagyon precízen firkálgathatunk. Hanem a padlógáz-reakciót félelmetesen összerakták. Mint egy villanykapcsoló: lenyomod, és már ott is az áram, mind a 225 kiloWatt. És csak vágtat és vágtat, érzésre mintha ugyanolyan lenne a 100-200, mint a 0-100. Mindenesetre nagyon hasonlít.

Countryman 8 millióról indul, a JCW 13,2, de még azt is extrázni kell, hogy ne érezzük magunkat kis Twist Olivérnak, akit éheztet az autóipar. Tolatókamera 126 ezer, tempomat 50, driving assistant 200, bármi legyen is az, mert sávtartó és holttérfigyelő nincs, Harman-Kardon 266 ezer, legalább tényleg pazarul szól, villany-csomagtérajtó 150, üvegtető 332, riasztó 116, ülésfűtés 116, szóval összesen úgy 15 millió. Ez igazából nekem még mindig kevés. Az X2-es két kategóriával ellenszenvesebb autó ugyanezen a tengelytávon, másfél millióval többért.

Toyota C-HR ilyesmi lenne, úgymint prémium kompakt crossover. Jó is az autó, a dijánja fergeteges, ugyanakkor három centivel rövidebb tengelytávjával (2640 mm) egy kisebb autó, másfelől az alapára annak is a 8 milliót kaparássza, és összeszorított hibrid fogsorral, ideig-óráig is csak 184 lóerőt képes leadni, elsőkerék-hajtással. Szóval a Countryman John Cooper Works nem drága, csak kell hozzá egy kontextus. Sokat mentem vele, főleg autópályán és országúton. De már az első városi néhány kilométeren megszerettem, és a bő 600 kilométer alatt sosem átkoztam. Rossz utakon ráz, de mondom, amúgy is ballonosabb gumit raknék rá. 306 lóval 10 literes fogyasztás alatt, összkerékhajtással - ez azért rendben van, na.

Értékelés: 9*

Hülye helyzet, hogy Mininek hívnak egy ekkora autót, ami kompaktnak is nagy, de hát a Coca Colában sincs kokain. Volni volt, de már nincs. A Mini meg - hát az megnőtt.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.