Virtuális Le Mans Lágymányoson

Mesterséges intelligencia virtuális autót vezet egy szimulált pályán? Ez a kérdés foglalkoztatott leginkább azzal a programozási versennyel kapcsolatban, amit a hétvégén rendeztek a BME informatika épületében.

technika
Totalcar

Közzétéve: 2004. 05. 12. 12:16

Közzétéve: 2004. 05. 12. 12:16

 
 

Az unalmas háttértörténet
 
 
2004. április
30. és május 2. között rendezték
meg a Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetemen a
Magyar Villamosmérnök-hallgatók
Egyesülete és a Simonyi Károly
Szakkollégium szervezésében és a
Fornax Rt. támogatásával, valamint
a Neumann János
Számítógép-tudományi Társaság
szakmai támogatása mellett a IV.
BME Nemzetközi 24 órás
Programozóversenyt. A
programozóverseny deklarált célja
az volt, hogy hazai és külföldi
informatikushallgatóknak és már
végzett, az iparban dolgozó
profiknak lehetőséget nyújtson
képességeik és önmaguk
határainak megismerésére - extrém
körülmények között.





Az extrém körülmények mint
informatikai antitálentum és
rosszindulatú újságíró számára
az ingyen-RedBullban és
svédasztalban tükröződtek
csupán.
Azért azt is
megengedem, hogy nem lehet kis
teljesítmény egy álló napon át
folyamatosan biteken és
rutinokon törni a fejét annak,
aki egyáltalán képes
ilyesmire.

A több mint 10000 euró
összdíjazású verseny
háromfős
csapatok között zajlott, és
pontosan 24 órán át tartott. A
számos részfeladat egy probléma
köré épült, melynek megoldása a
versenyzők részéről széles körű
informatikai ismereteket igényelt,
ideértve a programtervezést,
kódolást, hálózati ismereteket,
valamint a mesterséges
intelligenciát is. Egy ilyen
mentális viadalon az alapszintű
ismeretek készségszintű használata
létfontosságú, szükséges
ugyanakkor, hogy a verseny ideje
alatt a programozók írott anyagok
önálló feldolgozására és új
ismeretek elsajátítására is képesek
legyenek. A fejlett
problémamegoldó-készség ilyen
esetben szintén
nélkülözhetetlen.
Az idei verseny (sorrendben a
negyedik) különlegessége, hogy
egybeesett Magyarország Európai
Uniós csatlakozásával. A szervezők
szerették volna méltóképpen
megünnepelni ezt a jeles eseményt,
annál is inkább, mert
a résztvevők közül is sokan az
új EU tagországokból érkeznek.

A csatlakozást mi mással, mint
programozással ünneplő programozók
együtt ürítették energiatalos
dobozukat az új belépők
tiszteletére.

Összesen 245 csapat regisztrált 4 kontinens 39 országából. A
versenyzők részben főiskolai, egyetemi hallgatók, részben az iparban
dolgozó profik voltak, de jelentkezett néhány középiskolás csapat is. A
döntőben 27 csapat vett részt, a díjakat vasárnap délután az első 15
csapat között osztották ki a rendezők, összesen 10.000 Euró értékben. A
nyereményeket a támogatók képviselői adták át, a legjobb dokumentációs
videók készítői különdíjban részesültek. Az első helyet csakúgy, mint
tavaly, a Neting csapat (Blahut György, Kovács Gábor, Szabó Balázs)
szerezte meg 5490 ponttal (a megszerezhető 9000-ből). A tavalyi
második, a Trial Version (Tringel Mihály, Nagy Gáspár, Ugron Balázs) is
megőrizte pozícióját, 4326 ponttal; harmadik a svéd Jon Far Bestamma
(Kreitz Gunnar, Larsson Jon, Bennedich, Max) lett, 4229 ponttal. A
legjobb tízbe öt külföldi csapat került be. A részletes eredmények a
rendezvény alatt készült képekkel, videókkal, interjúkkal együtt
megtalálhatók a verseny hivatalos honlapján a
http://www.challenge24.org oldalon.

Idén a feladat legnagyobb részét - és ez az, ami miatt az eseményről a
TotalCaron adunk hírt -
egy terepjáró virtuális környezetben való irányítása tette ki. A
csapatoknak előre generált hegyvidéki környezetben kellett megoldaniuk
az autó navigálását a megadott pontok között - a sima
cruisingot célfeladatok nehezítették. Mindenkinek videót is
kellett készítenie a jármű legemlékezetesebb mutatványaiból, amelyet a
többi versenyző közösen értékelt. A legjobb videók készítői különdíjnak
örülhettek.

A szimulált jármű egy Volkswagen Touareg, ötsebességes manuális
váltóval és ABS nélkül. Így a verseny résztvevői által írt mesterséges
intelligencia-kezdeményeknek a gázadást, a fékezést, a váltást és a
kéziféket állt módjukban befolyásolni. A virtuális környezetre igaz
volt a newtoni egyenletrendszer, adott a gravitáció értéke, viszont
légellenállás nem nehezítette a szimulációt. Három különböző tapadású
felületen száguldozhattak a Touaregek, csúszós vízen, laza talajon és
kötöttebb földúton.

Szintén szerepet játszott az egyenletben az autó tömege, a kerekek
sugara, a motor karakterisztikája valósághű nyomaték- és
teljesítménygörbével.
A felfüggesztést a valóságos Touareg légrugói helyett egy egyszerűbb
háromlengőkaros futómű elméleti modellje képezte,
a gumik
rugalmasságát a szimulátor nem vette figyelembe. Lassításkor - akárcsak
gázadáskor - a szoftver a pedál taposásának erősségét is figyelembe
vette. Amikor gombokkal próbáltam ki a programot, egy-egy kis
segédprogram végezte el a teljesgáz-teljesfék-teljes kézifék hatásának
kiszámítását. Igazi szépségében egy kormány-pedál egység használatával
mutatkozhatott volna be a szimulátor.

A versenyzők által írt irányítóprogramoknak nem kellett tankolniuk, de
volt takarékossági optimalizációs feladat: minél kevesebb üzemanyag
felhasználásával kellett érinteni adott ellenőrzőpontokat. A kis
mesterséges intelligenciáknak
váratlanul felbukkanó jávorszarvasokkal kellett még megküzdeniük
- a felborulás elkerülésével-, valamint el kellett fogniuk egy, a
szimulált világban véletlenszerű útvonalon haladó teherautót..

A verseny helyszínén mindebből annyi látszott, hogy az Infopark
közepén álló klinkertéglás BME Informatika épület kellemesre
klimatizált szobáiban különböző nyelveken halkan káromkodó egyenpólós
triók üldögélnek gépeik előtt. A számítógépeket mindenki hozta magával,
senki nem kockáztatta, hogy egy idegen gép szeszélyei akadályozzák a
munkát. Azért ezek a hi-tec laptoptól a papírdobozban zümmögő kókányig
terjedő minőségű számítógépek sem voltak tökéletesek, időről időre
megjelent a vezérkari teremben egy-egy kissé zavart, véreres szemű,
programozó és valamilyen érdekes akcentussal közölte, hogy
Houston, vívgátöproblemhír. Én a magam részéről jobban szeretem
az égett gumi és rosszul elégetett benzin szagával átitatott
versenyszínhelyeket, de azért ennek a steril, visszafojtott hangerejű
küzdelemnek is van egy diszkrét bája.

Azért végül a legtöbben leküzdték az akadályokat és megoldották a
problémát. Az egyszerűbb megoldások csak annyit csináltak, hogy alapul
vették az autó pozícióját, kijelölték az úticélt és padlógáz-padlófék.
A türelmesebb (vagy precízebb) versenyzők sebességet is váltottak néha,
sőt, képesek voltak elkerülni a felborulást is.
A legügyesebb team által szerkesztett mesterséges
intelligenciácska
oly sokra vitte, hogy a tíz felugró
jávorszarvasból csak egyet gázolt halálra! Ahogy elnéztem a
csetlő-botló Touaregeket, némi elégtétellel töltött el, hogy még egy
darabig szükség lesz hús-vér kamionsofőrökre, taxisokra és talán autós
újságírókra is.

Totalcar
Totalcar