Biztosan játszott gyerekkorában távirányítós játékautóval (ha nem,
akkor apukája). Előre, hátra nyomógombbal, kormányzás a kezében lévő
távirányító és a kisautó közötti bowdennel. Azt volt az igazi kontroll,
ha mégsem akart jó irányba menni a megátalkodott Wartburg vagy Polski
125-ös, hát megigazította a pórázzal. Mára eljutottunk odáig, hogy a
beavatkozás lehetősége megvan az 1:1-es méretarányban is. Csak nem
analóg módon, hanem a WLAN-t (Wireless Local Area Network, vezeték
nélküli helyi hálózat) használva.
Az ehhez szükséges infrastruktúra lassan szivárgott autóinkba.
Villanymotoros szervokormány: irányítható elektromos impulzusokkal is,
minek a régimódi kormány? ABS, ESP: megáll, kikerül, korrigál az autó,
ha béna a sofőr. Radarral kombinált vészfékrendszer: megoldás a
ráfutásos balesetek ellen, a vezető figyelme helyett. Vibrátor az
ülésben, csingilingivel: vége a szabad csalinkázásnak a felezőn, ma még
csak figyelmeztet, holnap simán visszavisz a sávomba. Tolatóradar,
parkolóhely-mérő, sőt,
automata parkoló-rendszer - lassan ügyesebb, mint a hivatásos oktató. GPS:
méterre pontosan tudjuk, hol vagyunk.
Gondolná, hogy a kémeszközök közé tartozik még az automatikus
lámpakapcsolás, az esőérzékelős ablaktörlő, a magától sötétedő tükör és
az összes ilyen apró trükk? Már csak össze kell kötni őket a jeladóval,
kisugározva az éterbe az összegyűjtött információkat, és komplett
meteorológiai állomásként, baleset-előjelzőként, forgalomszámlálót
helyettesítő berendezésként működő járműben ülünk. Hogy is van ez? Azt
tudjuk, honnan származnak az információk. Nagyot fékezünk, aktív az
ABS, riasztja a mögöttünk jövőt. Ködfoltba ütközünk,
kapcsoljuk/kapcsolja magát a lámpa, megy az üzenet a többinek,
vigyázat. Aktiválódik az ablaktörlőnk, a 3 perccel mögöttünk haladó
kabriós lassíthat a vakító napsütés dacára, és húzhatja fel a
tetőt.
Tornádóba keveredtünk, épp visz az örvény Óz birodalma felé: a többi
autós máris értesítheti a bulvárlapokat a közérdeklődésre és
rekordpéldányra számot tartó tényről. Műszaki hiba miatt mi is a
statikus objektummá alakulunk, de semmi baj, a mögöttünk érkező
kijelzőjén villog a szabványos üzenet. Torlódás: aki belénk rohan
hátulról, tudható, hogy nem figyelmetlen volt, hanem ezt a halálnemet
választotta a sok közül. A jeladók elhelyezhetők tereptárgyakon is.
Útfelbontás csatornázás miatt: ott pittyeg a bója tetején az erre
figyelmeztető akkus rádió.
Ideje rátérni, miként működik. Rádiófrekvenciás jelekkel, mégpedig a
már pompásan teljesítő
WLAN-rendszer szerint. Bár
az én wifis laptopom a konyhában már akadozva működik (jelerősség:
nagyon lassú), azért egyszer szörnyen meglepődtem, hogy lent a
parkolóban hirtelen letöltődtek a leveleim. A második lakunk, tehát a
rádióhullámok lefelé jobban terjednek?
Tehát ugyanez a hullámsáv, csak gondolom, kicsivel nagyobb sugárzási
teljesítmény. Ahogy az előadásban nagyon kiemelték, a WLAN legfőbb
erénye a működési költségmentesség. Egyszer megvesszük az eszközt, és
egymásnak üzengetünk vele. Nincs diszpécserközpont álomszuszék
operátorral, adminisztrátorok garmadájával. Néha beugrunk a kötelező
szervizre, ahol az olajcserén és a féktisztításon kívül frissítenek
egyet a szoftverünkön. Idefelé még úgy jöttünk, hogy a szellőztetett
bőrülés a ruházatunk páramentességét és a gázok könnyebb eltávozását
szolgálta, elmenőben már üzen is a többieknek, hogy a Torkos Lakatosnál
jófajta babgulyás van a napi menüben.
Erre mondjuk nem hoztak konkrét példát, de egy csomó mindenre igen.
Mielőtt a kedves olvasó rendőrállamot kiáltana, még egyszer kiemelem:
nem egy központban gyűjtenék a jeleket, hanem viszonylag behatárolható
távolságon belül egymást értesítenék az autók. Azt persze nem akarom
elképzelni, hogy mégis hatósági emberek olvassák az információkat, mert
ha a közlekedésszervezésen felül tennék, az már a Mátrix.
tájékozódunk, az veszélyesebb,
mint a V2V nélkül vezetni
Tehát mit láttunk? Egy megkülönböztető jelzéseit használó járművet,
ami kikanyarodott mögöttünk egy mellékutcából, és a sziréna
meghallásával egy időben ott villogott a kijelzőn a szimbóluma. Továbbá
egy útépítést, ahol a külső sáv elfogyott. Mindezt 100, majd 70
méterről, és így csökkenő távolságból, hatvanról harmincig levitt
javasolt sebességgel. Beavatkozás nélkül, csak figyelmeztető fényekkel,
esetleg hanggal. Tud még figyelmeztetni ráfutásos baleset eshetőségére.
Ha úgy váltunk sávot, hogy éppen van valaki a holttérben, az ülést
rezgeti és a külső tükör belső konzolján villog egy lámpa.
Szerencsémre a másik autóban a hagyományos
satuzást választották
A legdurvább próba a derékszögben érkező, stoptáblánál elsőbbséget
nem adó járművel való találkozás volt. Mostani hangolás szerint ekkor
villog, sípol, és egy tizedmásodpercre megfékezi az autót. Vagyis
mindkettő járművet, ha az is tudja, amit mi. Sajnos én félreértettem a
feladatot, és becsúsztam a kereszteződésbe, arra számítva, hogy
megoldja a problémát helyettem. Ezért rizikós a vezetői tudás helyett a
biztonságtechnikai arzenálra hagyatkozni. Még mi vezetünk, ha
illúzióink szerint néha mégsem.
Az eszközök ma még elég változatosak, látható, hogy keresik a
praktikus megoldásokat. A nagy színes képernyővel bíró autóknál
kézenfekvő itt informálni a vezetőt. Vannak autók, amelyekben ez nincs,
vagy nem rendelik, nekik szól a kormányra eszkábált apró kijelző.
Funkcionálisan nem rosszabb, bár kicsit fura, hogy kanyarodva egyszer
csak az ölünket figyeljük a külvilág helyett. Ezek az ilyen-olyan
pótlámpák sem ügyesebb megoldások, mintha megkértek volna valakit 10
perccel a zárás előtt, hogy hozzon már valamit az autófelszerelési
üzletből. És most egy laptop bujkál valahol a járműben, amivel tán
ellátunk 100 méterre. Demonstrációs célra jó, nyilván később csak az
antenna és a csatlakozófelület marad.
Mondhatnánk, nem túl sok, amit megmutattak a leendő rendszerből.
Igen, leendőből, mivel gyakorlatilag az összes nagy autógyár közösen
fizeti a fejlesztési költségeket, tehát ezt hamarosan szériában látjuk.
Azok, akik máshol egymást ölik, itt barátságosan pacsiznak. És a
beleölt pénzt ki is akarják majd venni, az kétségtelen. De hogyan? Csak
találgatni lehet: marketingcélra felhasználva. A vezetéstől rettegőket
abba hitbe ringatva, hogy már ők is megpróbálhatják, nem veszélyesebb,
mint a lift kezelése.
Persze jó okuk is van rá. A forgalom folyamatos dúsulását egyre
kevésbé tudja követni az utak áteresztőképessége. A több autó nagyobb
veszélyt jelent, szaporodnak a balesetek, és a légzsákok meg
energiaelnyelő zónák ellenére egyre súlyosabbak. A vásárlási kedv a
statisztikák alapján egyelőre nem csökken, de biztosan vannak olyan -
széles körben nem publikált - tanulmányok, amelyek ezt vetítik előre, a
dugók sűrűbbé válásával.
Mutattak riasztó baleseti statisztikákat arról, hogy a sérüléssel
járó ütközések 60 százalékát olyan vezetői hibák vagy váratlan, lassan
felismert jelenségek okozzák, amelyek előzetes tájékoztatással könnyen
elkerülhetők. Túlságosan nagy sebesség, amelyről elkerülhetetlen a
ráfutás. Kisodródás, útépítés vagy álló jármű ki nem kerülése,
kanyarodás, sávváltás a holttérben lévő jármű kárára, hibás útirány -
mindennapos rizikófaktorok.
Ha azt nézzük, hogy a hete vásárolt hordozható számítógépbe hatezer
forintért tették bele a vezeték nélküli adaptert, elmondhatjuk, ez nem
lesz költségtényező. A komputer most is ott van a kocsiban, eggyel több
alkalmazás meg sem kottyan majd neki. Akinek nincs? Őt nem látják majd.
Felszabadultan halad, és minden előjel nélkül ott lesz egy maradi
elavult autójában. Tehát nekik is kötelezővé kéne tenni?
Igyekeztem lehetőleg távolságtartó módon leírni a Vehicle2Vehicle
(járműtől járműig) kommunikációról megismert tényeket. Máskor szívesen
adok tanácsot, most makacsul elzárkózom ettől. Döntsön a kedves olvasó
saját maga: kéne vagy nem kéne?
További cikkeink
