Érdekes kis mikrokozmosz a navigációs világ. A Mio
meghívott minket termékbemutatójára, mert egyrészt autós magazinként
mégiscsak van kapcsolatunk a piac jelentős részével, másrészt mert
a Nav N Go is
meghívott minket egy hónapja a sajátjára. Elkezdtem beszélgetni
a kütyümagazinok geekjeivel, a szervezőkkel, az
alaptérképeket előállító cég munkatársával, és lassan kirajzolódtak az
egyes objektumok, meg köztük az erővonalak.
Csaknem olyan bonyolult kapcsolati hálók vannak az iparágban is,
mint az autógyártásban (1,6 literes HDI Mazdában, Fordban, Volvo
S40-ben, ami egy Focus, meg ilyenek). Még most sem látok teljesen
tisztán, de azért jobban értem a miérteket, mint korábban.
Van ez a Tele Atlas nevű holland cég, ami világszerte
térképészkedik. Ő nemrég – ha jól értettem – megvette a magyar
Topmap adatbázisát, és most ellenőrzi, aktualizálja annak adatbázisát.
A Tele Atlas térképeit használja egyebek mellett a Google,
a Mio és a Nav N Go. (A
Garmin meg nem, ő
a Navteq nevű cég adataival dolgozik. Ja, és a Nav N Go megvette a
Topmap-et magát, januárban.) Az Igo és a Mio termékeinek
felhasználói tehát ugyanazon térképen bolyonganak, csak más kalauz
vezeti őket.
A Tele Atlas Doblója
A bemutatóra a Tele Atlas is hozott egy műtárgyat. Az
útkarbantartó-narancssárga Fiat Dobló annak a bő félszáz
autóból álló flottának egyik tagja, amely világszerte
folyamatosan rója az utakat, és a tetőre telepített
kameraerdővel lefényképez mindent maga körül. A kihaltabb
tájakon, a Tele Atlas legnagyobb fehér foltján, például
Dél-Afrikában rendszerint kényelmes lakótérrel is rendelkező
nagyobb kocsik futnak, de itt nálunk, ahol minden sarkon akad
egy motel, jó a Dobló is.
A személyzet általában egy pár, akik jópofa kalandnak
élhetik meg a több hónapos kiküldetéseket. A kocsival
szépen begurulgatják a rájuk kirótt terület útjait,
a kamerák ötméterenként csinálnak egy fotót, amit
a raktérbe szerelt számítógép tárol. Lézerszkennerek is
vannak a tetőn, ezek adatai alapján készülhet el aztán
később a valósághű háromdimenziós modell, ami egyrészt még
biztosabbá teszi a navigációt egy idegen városban,
másrészt nagyon népszerű mostanában a navigációs
rendszerek fejlesztői körében, tehát a Tele Atlas primer
piacán.
Ja, meg ott a TomTom, szintén holland cég, szintén a Tele
Atlast használja. Most még. Ugyanis az amerikai székhelyű Garmin tavaly
vételi ajánlatot tett a Tele Atlasra. Aztán ezt visszavonta,
mostanság a Nokia pedzegeti a Tele Atlas megvásárlását. Ha sikerül
megvennie, ki tudja, milyen új fejlemények várhatók ezen az ugyancsak
pezsgő, érdekes piacon.
A Mio tavalyig a Nav N Go szoftverével adta el saját
hardvertermékeit. Aztán valami történt – hogy pontosan mi, nem tudjuk.
A legnépszerűbb elmélet szerint a kákáeurópai piacon
ugyancsak nyomuló Mio valószínűleg megkínálta egy összeggel a Nav
N Gót, de az nem adta el magát –, és a Mio váltott. A cég
tulajdonosa megvásárolt egy új-zélandi vállalatot, a Navmant, és
immár az ő navigációs rendszerével árulja kütyüit, tehát a tajvani
Mio saját hardveréhez immár kvázi saját szoftvert is biztosít.
Amit véletlenül ki is próbálhattam egy rövid úton. A Lánchíd
tövében, az Intercontinental hotel halljában gyűltünk össze páran, ahol
a Mio hosztessze borítékot húzatott az ötösével beosztott
újságírókkal. A pechesek térképet kaptak, a mákosok Mio Moov
330-ast. Az én bandám a Miót húzta, ezzel kellett aztán átjutnunk
Budakeszire.
Nem arra mentünk, amerre a meglepően kellemetlen orgánumú,
kifejezett szláv akcentussal beszélő női magyar hang javasolta, ugyanis
mindez pont akkor történt, amikor Kína megszállta a fővárost.
A lezárt Lánchíd helyett a Margit-hídon mentünk vissza
Budára, és a rövid tesztút a menekülési lehetőségek
folyamatos keresésével nem adott lehetőséget játszadozásra. Amit aztán
rögtön el is vettek tőlünk a sajtótájékoztatónak helyt adó
vendéglőben.
Állítólag egy-két héten belül lesz tesztkészülék. Megpróbálunk
szerezni egyet, ugyanis a kísérletezőbb kedvű kollégák szerint
a magyar férfihang még a nőinél is mulatságosabb. Meg mert
a Mio saját lábra állásával tényleg eljött az ideje egy alapos
összehasonlító kísérletnek, a magyar piac navigációs rendszereinek
megversenyeztetésének.
Kávé, víz, leül, odafigyel: Samuel Wang, a Mio ügyvezetője
teljesen jó angolsággal mond dolgokat: milyen fontos nekik ez
a piac, milyen nagyok (40%-ban az ő cuccaikat használják a mi
régiónkban), milyen nagy jövő áll előttük.
Ezután egy született előadó ült le a projektorra kötött laptop
elé, és a számítógépen futó Mio-szoftverrel olyan parádés,
valamint vicces demonstrációt tartott, hogy szinte már el is
felejtettem az ukrán tájszólású asszonyságot, és megkívántam
a rendszert. Odatalál, szól, áttervezi az útvonalat, ha rájövünk,
hogy mégis ennénk egyet a randevú előtt. Funkcionális
felhasználóként nem éreztem se jobbnak, se rosszabbnak, mint más
szoftvereket, amikkel eddig hozott össze a sors: itt egy kicsit
sorjásabb, ott egy kicsit okosabb; elgagyoghatna az autómban, nem
vágynék másra helyette. Ha nem is ez a legjobb.
A teljes Európa-térképet tartalmazó navigációs rendszer
legérdekesebb fejlesztése a fonetikus írásnak, vagy minek nevezett
szolgáltatás. Ha tudjuk, hogy a Todor Zsivkov térre tartunk
Szófiába (ha van ott ilyen, és még így hívják), nem kell cirillre
váltanunk, sem pontosan tudnunk, hogy is írta nevét az egykori
kommunista nemzetvezető. Beírunk valami zsivkov-szerűt
a keresőmezőbe, és a Mio okosan kitalálja, nagyjából mit
akarhatunk, listáz, és választhatunk.
A bemutatón Nagykanizsa volt a példa, amit a lengyel,
angolul prezentáló mester Nadkanisának gépelt be. És láss csodát,
a két szerb találat mellett valóban megjelent az elhíresült gőzös
célállomása is a találatok között. Vicces, hasznos, tetszik.
De azért a
szaksajtó
aszongya, Igóval jobb volt.
További cikkeink
