Az M7-esen próbáltuk a Ford 2-es szintű önvezetését
Az autóipar évek óta szeretné elérni, hogy autósok tömegei használhassanak önvezető autókat, mint a jövőben játszódó filmekben. A kezdeti, hatalmas lendület ellenére körvonalazódni látszik, hogy ez jóval megfontoltabb tempóban fejlődő folyamat, mint ahogy azt néhány, Elon Muskhoz hasonló csávó elképzelte. Bár a teljes önvezetés még erősen utópisztikusnak hangzik, akadnak részeredmények: több gyártónál is elérhető az önvezetés valamilyen formája. Most a Ford forgalomban is működő megoldását, a BlueCruise-t próbáltuk ki élesben: beültünk néhány Fordba Budaörsön, és elhaladtunk az M7-esen a Balatonra úgy, hogy közben se a kormányt, de a pedálokat nem kellett kezelnünk – legalábbis nagyrészt nem kellett, de erről később. Elmesélem, hogy miként működik, mire használható, mik az előnyei, illetve a hátrányai.
Közzétéve:
2026. 06. 20. 07:17
Most akkor ez tényleg önvezetés?
Röviden: nem. Hosszabban: nem egészen úgy, ahogy azt elsőre gondolnád. Az önvezetést számozott kategóriákba sorolja az autóipar, minél magasabb a szám, annál a rendszer annál kevesebb emberi beavatkozást igényel. A Ford BlueCruise rendszere 2-es szintű, ami azt jelenti a gyakorlatban, hogy pontosabb lenne önvezetés helyett fejlett vezetéstámogatásnak nevezni, hiszen aktív felügyeletet igényel a sofőr részéről.
Elmagyarázom: a BlueCruise jelenleg csak autópályán tudja átvenni az irányítást, itt azonban tényleg viszonylag kevés beavatkozásra van szükség a vezető részéről. A sávközéptartó, a radaros tempomat és az autók biztonsági funkciói megengedik, hogy a sofőr autópályán egyáltalán ne fogja a kormányt, illetve a pedálokhoz se kelljen nyúlnia.
Figyeli a környezetét, gyorsít, lassít, ha kell, megáll. Magyarul ideális esetben a teljes autópályás menést le tudja hozni úgy, hogy a pilóta csak utasként funkcionál a vezetőülésben. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy bárki nekiállhat a kedvenc netflixes sorozatának a laptopján: a 2-es szintű rendszer megköveteli a sofőr figyelmét, és szól is, ha a bal egyben ülő élő szövet figyelme elkalandozik. A BlueCruise használata teljesen legális az Európai Unióban, a felelősség azonban teljes mértékben a sofőrt terheli – ezért is kötelező figyelni.
Milyen hardver kell hozzá?
Felhívtam Ágó Bélát, aki munkájából adódóan mindent tud a Fordokról, ráadásul mérnök is: megkérdeztem tőle, hogy milyen extra hardverre van szükség ahhoz, hogy a BlueCruise működhessen. Meglepő, de azt mondta, hogy semmi igazán különleges plusz egységre nincs szükség. A sávtartó, a holttérfigyelő, illetve az adaptív tempomat miatt minden adott, egyedül egy speciális éberségfigyelő rendszert kellett beépíteni ahhoz, hogy a BlueCruise hibátlanul és a szabályoknak megfelelően működhessen.
Hogy néz ki a gyakorlatban?
Budaörsről rajtoltunk a Fordokkal, a cél Balatonfüred volt, amit az M7-es autópályán közelítettünk. Jelenleg a Pumák, a Kugák, a Mustang Mach-E-k és a Ranger bizonyos változatai ismerik a BlueCruise-t, a pickup kivételével mindet kipróbálhattuk. Egy hibrid Kugával kezdtem, később cserélgettük az autókat.
A rendszer használata valójában rém egyszerű: benyomtam az adaptív tempomatot, majd ahogy felértünk az autópályára, a Kuga jelezte, hogy hoppá, ez itt épp egy BlueCruise-képes út, nyomjad szépen, ha szeretnéd. Nyilván szerettem volna, hisz ezért mentem. Az aktiváláshoz csupán újra meg kellett nyomni a tempomat gombját a kormányon. Váratlanul egyszerű, ami mindenképp pozitívum.
Akárcsak a sima tempomatozásnál, itt is meg kell adni a maximális sebességet, ugyanakkor van egy fontos kritérium: bár a mezei tempomatot ez nem érdekli, a BlueCruise rendszer nem hajlandó túllépni a megengedett sebességet. Magyarul a tempó simán belőhető 130 km/h fölé is, ebben az esetben azonban a pilóta kénytelen lemondani az önvezetésről. Egy ennyire kényes cuccnál valójában ez logikus.
Kissé szürreális élmény volt, hogy autópályán, nagy tempónál direkt el kellett engednem a kormányt. Az agyam kétségbeesett tiltakozott, nehezen vettem rá magam, hogy feladjam a megszokott kontrollt. A félelmem nyilván alaptalan volt: a Kuga végig ügyesen vezetett helyettem, egyetlen szituáció se tűnt neccesnek, pedig az M7-esen azért akadnak olyan pillanatok, amikor hirtelen kell nagyot lassítani a feltorlódó forgalom miatt. Nagyobb hiányosság, hogy a rendszer európai változata nem tud automatikusan sávot váltani, azt minden esetben manuálisan a sofőrnek kell megoldania.
Ügyes részlet, hogy amikor nagyobb méretű kamionok mellett húztunk el a belső sávban, az autó kissé balra húzódott, hogy ne kényelmetlenül közel repüljünk el a sáv széléig lógó teherautók mellett. A BlueCruise végig ügyesen csinálta a dolgát, emiatt egy idő után én is megnyugodtam. Ugyanakkor a magyarországi pilóták kevésbé vannak felkészülve az ilyesmire: bár jobbra tartottam, amikor lehetett, így is többször megjelentek mögöttem türelmetlen autósok, akik majdnem felrobbantak, hogy valaki 130-cal előzi a kamionokat.
Mi az ára és az értelme?
A BlueCruise modelltől függetlenül 562 ezer forintos áron érhető el azokhoz az autókhoz, amik hardveresen alkalmasak erre. Aki nem igényli a funkciót örökre, választhat előfizetéses kostrukciót is, aminek a havidíja 9 900 forint, vagy az éves díja 110 ezer forint. Ennyiért elég jó európai lefedettség jár, de ne feledjük, hogy a szolgáltatás jelenleg csak autópályákon használható.
Akit rettentően fáraszt az autópályás közlekedés, és a háta közepére se kívánja, tulajdonképpen jó lehet, hiszen a valóságban is ügyesen működik a rendszer. Ugyanakkor nekem speciel nagyon hiányzott az automata sávváltás, ami Európában jelenleg nem érhető el. Az Egyesült Államokban egy fokkal jobb a helyzet: ott a BlueCruise fejlettebb verzióját lehet megvásárolni, ami képes a sávváltásra is.
Elsőre mindez remekül hangzik, és egy gyakorlatban is prímán működő szolgáltatásról van szó, azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy ennek elég nagy részét amúgy is tudják az autók. Gondolj bele: a radaros tempomat és a sávközéptartó kombinációja lényegében csak annyival tud kevesebbet, hogy ezeknél mindig fogni kell a kormányt. Bár én szkeptikus vagyok a BlueCruise hasznosságával kapcsolatban, valójában piacképes termékről van szó: a világ más területein összesen egymillió autós használja, akik eddig nagyjából egymilliárd kilométert tettem meg önvezető módban a Fordjaikkal.
Bónusz: a Mach-E Rally-t egy végtelenül aranyos, távirányítós, önjáró powerbankkel töltötték. Íme:

















