|
A Charles de Gaulle reptér mellett elterülő hotelkomplexum egyik
szállodájának parkolójából indultunk útnak az autókkal. A cél a 130
kilométerre lévő Fére városka volt, odafelé az Ile de France
barátságos, szántók, legelők, halastavak és kis erdők között tekergő
kisebb országútjain, visszafelé az A1-es autópályán próbálgathattuk,
mit tud az SW.
Átautóztunk a compiégne-i erdőn is, ahol az első világháborúban
a franciák a németekkel, a másodikban a németek a franciákkal íratták
alá a megadásról szóló békeszerződést. Milyen az élet: mára a Peugeot-k
orrában Ford-PSA közös fejlesztésű dízelmotor kerreg.
Kezdjük a formával. Elölről az SW is csak egy 407-es, megmaradtak a
harcsaszáj a bajuszokkal, a fura ködlámpák és a szigorú szemek.
Megmaradt szerencsére a 0,29-es alaktényező is. Hátrébb vannak az
újdonságok. A sajtóanyag szerint
"a jármű oldalán a kilincsek vonalában
egy fénysugár fut körbe, amely a lámpákon keresztülhaladva
követi a csomagtartó vízszintes vonalát, kiemelve az oroszlán
emblémát". Hát én ezzel a fénysugárral nem találkoztam, ellenben
találkoztam sok minden mással.
A sokak szerint kellemetlenül hosszú első és ehhez képest aránytalanul
rövid hátsó túlnyúlás disszonanciáját az SW sikeresen oldja fel azzal a
87 mm-es plusszal a limuzinhoz képest, ami mind a kocsi hátulját
nyújtja. Így a 2725 mm-es tengelytávot elöl 1029, hátul 1009 mm toldja
meg, ami már kifinomultabb arányérzékűeknek is kellemessé teszi a
407-es profilját. Az érdekesen hátradöntött hátsó tetőoszlop, ezáltal
az üvegezés sajátos körvonala egyedi, dinamikus, és hát mit
kerülgessem: szép sziluettet ad az SW-nek. Az előrenyúló hátsó
lámpákkal és a falatnyi hátsó oldalüveggel a 407 SW jóval légiesebb
jelenség, mint duci kistestvére, a 307-es kombi.
Felfelé 4,1 centit nőtt az autó a kombivá alakítás folyamatában, így a
tetőkorláttal az SW 14 mm-rel marad a másfél méteres magasság alatt. És
nem akármilyen tetőlécek ezek: jó,
masszív alumíniumcsövekhez erősíthetjük a biciklit, a sílécet
vagy a manapság oly népszerű tetőboxot. Mikor megkérdeztem, lesz-e
hétüléses 407 SW, a Peugeot szakemberei nagyon furcsán néztek rám.
Elmondták, hogy ez egy
presztízsautó, meg hogy a célközönség gyerekei már nagyok, és
nem férnének el a kihajtogatható üléseken. És a biztonság kedvéért a
tetővonalat is annyira lejtősnek tervezték, hogy véletlenül se férjen
be alá még két szék hátra. Szóval - nem. VDA-szabvány szerint tehát 448
liternyi embert nem, csak ugyanennyi csomagot pakolhatunk hátra. Tetőig
pakolva 605 liter, ledöntött ülésekkel 1365 liter miegymás fér el az SW
hátuljában
Az első tesztautót ugyanaz a
kétliteres, 136 lovas HDI mozgatta, ami három hete a limuzin
hazai tesztjén már bizonyított. Hogy ne unatkozzak, a kombi motorjához
alapértelmezésben járó hatfokozatú kézi helyett ezúttal egy
négysebességes automata váltót illesztett a Peugeot. Sajnos. A
jóindulatú, kellően nyomatékos motor gázreakciója amúgy is lassú
kicsit, gondolom a környezetvédelmi normák teljesítéséhez szükséges
hosszú számolgatások miatt. Ezzel az automatával a jobb lábfejem szöge
és a 407-es mozgása már alig-alig álltak ok-okozati viszonyban
egymással.
Kanyarból lendületesen kigyorsítani gyakorlatilag lehetetlen,
kiszámíthatatlan, hogy az erő mikor éri el a kereket. Hiába a manuális
fel-le kapcsolási lehetőség divatos választókar-pofozgatással, hiába a
sport- és a téli program,
ez a váltó egy elavult, lusta és gazdaságtalan szerkezet. Ha
gázt adunk, 800-as percenkénti főtengely-fordulatszám emelkedés után
mozdul meg az autó, sportprogramban képes fix tempónál is alacsony
fokozatban gyötörni a motort a váltó - a precíz hatgangos kézi után ez
rémálom.
A végsebesség katalógus szerint 201 km/h, ami 2 km/h-val marad
el a kézi váltósétól, de ehhez szerintem vagy lejtő vagy sivatagi
rakétaautó-tesztpálya kell. Hamar fel is hagytam a tempós autózással,
és inkább a tájra, no meg az extraként beszerelt, a hifivel kombinált
navigáció és integrált GSM-telefon, vagy ahogy a prospektus mondja,
telematikai csomag gombjaira és színes képernyőjére koncentrálva
csordogáltam a jókora, lágyan sikló hodállyal. Ennek az autónak ez a
stílusa.
A sajtótájékoztatót az útvonal Párizstól legtávolabb eső pontján, a
tesztút felénél tartotta meg a Peugeot, egy kastély-étteremben. Itt
volt idő először alaposan átnézni az autókat. Az első utasülés
ledönthető, ha le is döntjük, akár
2,7 méteres tetőlécdarabot vagy betonvasat is elvihetünk
lecsukott hátsó ajtóval. A puttonyhoz jól hozzá lehet férni, de ha
felfelé is kell a hely, akkor meg kell birkóznunk a nehézkesen
összehajtató kalaptartóval. Magam mögött ugyanúgy férek el - illetve
nem férek el, mint a limuzinban; az SW utastere, főleg hátsó lábtere
kategóriájában hatalmas tengelytávját és hosszát meghazudtolóan rövid.
Nem értem, mi akadálya volt tologatható hátsó üléssor kialakításának.
Biztos a
presztízs.
Az SW legszembetűnőbb és leghatásosabb sajátossága az 1,6 m2-es
panorámatető, amely az egész utastér felett végighúzódik. Ezzel a
tetőablakkal a teljes üvegfelület már 4,28 m2 - szerencsére hatásosan
és komfortosan működik a klímaberendezés. Ha nagyon nyomaszt, hogy
folyamatosan érezzük a tarkónkon az Úr tekintetét, elektromosan
mozgatható rolót húzhatunk az üveg alá. Remek dolog menet közben az
eget bámulni, de megint nem értem a Peugeot-t: azzal, hogy minden SW-t
üvegtetővel szállít, elvette a vásárlóktól a nyitható tető
megrendelésének lehetőségét.
A botrányos, nem-elég-hogy-nem-teleszkóp, de ráadásul még
könnyen-az-ember-kezében-marad jellegű, törékeny kitámasztókarral
rögzítve a motorháztetőt szemügyre vehettem a két dízelmotor közti
különbséget. Már szemre is egész más a kettő, de ha utánaolvasunk,
kiderül, hogy
a nagyobbik blokk öntöttvas, a kisebbik alumínium. Az 1,6-os
hosszabb löketű, nagyobb kompresszióval dolgozik, és fajlagos
teljesítménye 1,2 kW/l-rel jobb a 2,0-nál. Mindkettő második generációs
Common-Rail, változó geometriájú Garrett turbóval, de a kisebbiken 1,25
bar a turbónyomás, 20%-kal magasabb, mint a nagyon. Az 1,6-os 1750-nél,
a nagy 2000-nél adja le csúcsnyomatékát (240 és 320, túltöltéssel 260
és 340 Nm). Szóval a kettő közül a kicsi inkább a műszer.
A reptér felé a visszautat ezzel az 1,6-os HDI-vel tettük meg. Már jó
előre feltettem magamnak a kérdést: mit kezd majd ez a szerencsétlen
1560 köbcenti a gondjaira bízott szűk másfél tonnával - a 407 SW 1.6
HDI tömege 1496 kg. A válasz:
röhögve elhúzza hegyen-völgyön át. Ötsebességes váltó járt a
motorhoz - és ez a remek váltó nyilvánvalóan nem ugyanaz volt, mint
amivel a
2,2-es benzinest
szerelik. A kezes és eléggé mozgékony autóval jobban meg lehetett
figyelni a 2/3-os orrnehézség hatásait is - amik szinte nem is
jelentkeztek. A 407 SW jóindulatú jószág, és 50 felett ebben is
kikapcsolhatatlanul figyel az ESP.
A magyar Peugeot-képviselet novemberre várja az autót a hazai
piacra, az árról egyelőre nincs információnk. Akárcsak a limuzin, az SW
is kilenc hajtásláncverzióval lesz rendelhető, 1,8, 2, 2,2 és 3 literes
benzin- vagy a két dízelmotor és az ezekhez rendelt váltók különböző
kombinációiban. Ha elfogadnak tanácsot: a kis benzinesek (tehát a
V6-ost kivéve mind) nem illenek ehhez az autóhoz. Én magamnak a jó kis
1.6-os HDI-vel venném. Alig eszik, nyomatékos - és egy másfél tonnás
Peugeot úgysem lesz sosem versenyautó.
További cikkeink
