Bűnös luxus

Finom eleganciával gördültem a templom elé. Addigra már
párosával érkezek az asszonyok. Öltözékük ünnepi egyen, fekete vagy
sötétszürke, szinte földig érő kabát, finom mintás szürkés kendő.
Sajnos a mai palóc népviselet már csak ebben a komor, varjúszerű
öltözetben mutatkozik.

A nagymise után jól esik az nyújtózás

A két asszony korát meghazudtolva, könnyedén huppant a hátsó ülésre.
Hely van elég, a nehezen mozgó lábak kényelmesen elférnek, a bot sem
okoz gondot.A háromezer-ötös V6-os fölsóhajtott, és előkelő
határozottsággal suhantunk el a hazafelé tartók sorfala előtt.

Legközelebb én is betérek a templomba, sőt, gyónni is fogok. Muszáj,
mert olyan vétkes gondolatok járnak a fejemben, hogy nehéz a
feloldozás.
Megkívántam felebarátom autóját, és ez még csak a legkevesebb,
perverz módon kedvelem, és legszívesebben vissza sem adnám.

Hej, pedig amikor annak idején, mikor megláttam az első genfi képeket,
csak meresztettem a szemem.
Jól látok, vagy a koreaiak bolondultak meg? Kiamerci, vagy mi
ez? Aztán megjelent a hazai bemutatón, és megnyugtattak. A Mercedes
szegről-végről rokon (12%-os Hyundai-tulajdon), nem kell perre vinni a
mercis jegyeket.

Persze, csak a felületes akadékoskodó gondol mercedeses külsőre. Ez
komoly tévút, de én megláttam az igazságot. Csak nem fognak egy E
osztályt másolni, ha a Jaguárt is lehet?
Úgy bizony, az Opirus orra egy S-Type, Lancia Thesis
hűtőmaszkkal. Még a motorháztető-bordák is stimmelnek. A hátsó is
az újabb Jaguárok formavilágát ötvözi a phaetonos lámpákkal. Persze ez
inkább a Jaguart minősíti, távol álljék tőlem, hogy az Opirusra bármi
rosszat mondjak.

Jaguar S-Type + Lancia Thesis = Opirus

Az elméleti összehasonlítgatások egy pillanat alatt szertefoszlanak,
amint az autó mellé állunk. A két centi híján öt méter hosszú
Opirus az E osztálynál és az S Type-nál is hosszabb, ráadásul
mindkettőnél 3 és fél centivel magasabb (1486 mm). A Hyundai Equus
padlólemezét használták fel, így tengelytávja 2800 mm. Az Opirus szinte
minden hasonló kategóriatársánál dagadtabb.

Van is benne anyag rendesen, már az üres tömege több mint 1800
kg. Ennek persze megvannak a hátrányai. Az Opirus - elöl független
kettős keresztlengőkaros, hátul független több lengőkaros - futóművét
komplex elektronikai rendszer figyeli a menetstabilizátortól kezdve a
vészfékasszisztensen át a kipörgésgátlóig, mégsem tud csodát tenni a
kilókkal. Szinte érzem, hogy a lengéscsillapító komolyan küzd a
teherrel, és finom hullámzással köt kompromisszumot.

A hullámzás jól áll neki, de intenzív irányváltásnál nem túl
előnyös. A szervorásegítéses kormánymű fogasléces, ütközéstől
ütközésig kicsit több mint két és fél fordulatot fordíthatunk. De nem
is értem, milyen csacskaságokat beszélek, milyen intenzív kanyarodás?
Haladjunk szépen megfontoltan, úgy, ahogy az Opirus fékeivel is bánni
kell.

A motorból sok nem látszik

Látatlanban nem hangzik rosszul a kétszáz lóerős, 3497 cm
³-es, V6-os motor 304 Nm nyomatékkal. Csakhogy ennek a
motornak egy ötsebességes automatán és elsőkerék hajtáson keresztül két
tonnát kell mozgatnia. A gyakorlatban ez már nem olyan vidám, főleg,
amikor a szükséges energia-utánpótlásról kell gondoskodnunk ólommentes
üzemanyag formájában. Ha 15 liter fogyasztást mérünk 100 km-en, még
szerencsénk van.

Tesztautónkat ötsebességes automata váltóval kaptuk. Hagyományos
megoldás, hagyományos érzés. Sokat nem tudok mondani róla. Lehet kézzel
is kapcsolgatni, de én nem kapcsolgattam.

Belül talán még nagyobb, mint gondolnánk. Nemcsak hátul, az idős
rokonoknak, hanem elöl is tökéletes a kényelem. A formabontó, meredek
lépcsős műszerfal nekem nagyon tetszik. Sajnos bal oldalra jutottak
buta vakkapcsolók a nem tudom, minek, és jobb oldalon ott szégyenkezik
egy DIN-es magnóhely. Ebben a kategóriában ez nem divat, igaz, a
figyelemelterelés végett DVD-t és televíziókészüléket kaptunk.

Csak két pozícióban memorizálhatunk

A bal oldalon az ajtón ott a villanydoboz. Innen mozgatjuk a
villamos berendezéseket. Az ismerős formájú ülésbeállítás
felsőfejtámla-szegmense nem csinál semmit (szemben a plagizált
típussal), csak ott van. Az is érthetetlen, ha már programozható ülést
szerelnek, miért csak két programhelyet kapunk. Egyébként az egész autó
tele van elektronikával, még a kormányt is szervomotorok emelik,
tolják. Végre megértük azt a csodát is, hogy ebben az egyébként nem
olcsó árkategóriában a hátsó ülést is lehet fűteni.

Mindenhol kellemes tapintású bőr és elfogadható fautánzatú
borítás. Ezt sajnos nem lehet megúszni. Nekem leginkább a
műszerpanel tetszett. Az alapból fekete felületen a gyújtással gyúlnak
a fények és jelennek meg az analóg mutatók. Semmi csicsa, semmi króm,
csak szép, egyszerű számok, vonalak, igazi elegancia. Igaz, hogy a
belső dizájn egy kicsit eklektikus, de azt különösen értékelem, hogy
mentes minden krómdíszítéstől.

546 liter csomagtér

Mivel jártamban-keltemben olyan nagyon sok Opirusszal még nem
találkoztam, kíváncsi voltam, vajon hány darabot értékesített a
forgalmazó, és ki vásárol ilyesmit. Mint kiderült, a tavalyi év alatt
összesen huszonkét darab ment el, és elsősorban koreai cégek és vidéki
magánszemélyek vásárolták. Meg is értem, mi a bánatért fizessenek dupla
ennyit egy hasonló felszereltségű Merciért, amikor még a parkolóőr is
annak nézi. Vidéken még létezik a terület érintetlensége, ott még nem a
kulcstartó a lényeg, és presztízsszempontból is lényegtelen, mi van az
autó orrán. Nagy legyen, és fekete, máris mindenki tudja, hogy csak
fontos ember járhat vele. Sőt ez a kevésbé ismert márka mégjobban
misztifikálja a dolgot.

</section>

A teszt elején említett modellek természetesen nem igazi
konkurensek. Tudjuk, hogy a
KIA nevében hordozza a sorsát, és hogy
már a spájzban vannak, de szerintem egy pár hónapot még várni kell, hogy a
nagyokkal együtt emlegessék. Saját bevallása szerint az Opirus 10 999
900 Ft árával és magas felszereltségével inkább a
Nissan Maxima, (9
490 000 Ft), a
Lexus GS300 (13
200 000 Ft) és a
Peugeot 607 (11
300 000 Ft) vásárlóit csábítaná.