DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/407kupe/.gdata/cikk/407kupe_031.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 335px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 220px;
margin-left: 50px;
font-weight: bold;
width: 445px;
}
Nem értem, mi bajuk az embereknek
ezzel az autóval.
Senki sem csapott le rá a szerkesztőségben, sőt kifejezetten
távol tartották tőle magukat. Egy ismerősöm azt kérdezte, mikor
meglátott vele, nem félek-e, hogy mások is meglátnak, mert ciki.
Szerintem meg semmi ciki nincs benne. Igaz, kicsit homó a megjelenése,
de annyira azért nem, hogy ennyire fintorogjanak tőle.
Az igaz, hogy autós szakmai szemmel nézve egyetlen érdekes vonalat
sem találtam rajta - ez főleg a fotózásnál okozott gondot -, sem benne,
sem sehol a környékén, de
talán pont ez a jó benne, hogy teljesen belesimul az ízlések széles
tartományába. Mert cikiség ide vagy oda, azt nem lehet rá mondani,
hogy nem feltűnő. És aki meglátja, az sem azt mondja, hogy csúnya,
hanem csak ciki. És ebbe aztán bármit bele lehet magyarázni, ha
konkrétan rákérdezek, hogy mi a rosseb lenne ciki benne.
Ott az a hatalmas száj az elején, a széthúzott szemek, jó,
ezeket már ismerjük a 407-ről. De az oldalnézet a kupolás
tetővonallal vagy a hatalmas far, ami hátulról nézve igencsak
tekintélyt parancsoló, már egyedinek mondható, és lássuk be,
arányos lett tőlük a kupé.
Pininfarinát elzavarták, mert azt hitték, hogy a Peugeot saját
dizájnerei is vannak olyan jók. A 407 kupé már az ő művük, és annyira
nem gáz, mint amennyire várható lett volna az olaszok nélkül. Igaz,
a terem búrája lehetne kicsit íveltebb, és akkor jutna a hátul
ülőknek némileg több fejtér, de ez már igazán csak
szőrszálhasogatás. Aki kupéban hátraül, legyen kompromisszumkész, vagy
menjen BKV-val.
Pedig ha a méreteket nézzük, ott kéne lennie a szedán közelében,
hiszen a tengelytáv azonossága mellett a kupé hosszabb. Sejthetjük,
hogy
a túlnyúlásokban van az eltérés, ami nem az utasteret növeli. De
mit is beszélek itt az utastér méretéről, hiszen egyértelmű, hogy egy
kupéban kisebb hely várható. És bizony kisebb is. Főleg hátul. Főleg
lábnál, meg fejnél. A kettő között kellően kagylósan ölel körbe a
bőrözött fotel, és ha nem kéne a fejet félre billentve tartani, akár
hosszabb út is vállalható lenne.
A markáns megjelenéshez megfelelően vonzza is a tekinteteket, így
egyáltalán nem mindegy hogy a motoros vezetőülést hogyan állítjuk be.
Mert minden ilyen autó esetében a megjelenésen van a hangsúly. Ha magas
az ülés, és egész elöl van, kisköcsögnek látszik aki benne ül. Ha
mélyen hátra van tolva, akkor meg tahó parasztnak, és valljuk be, egyik
sem jó.
Ha már azt hiszik rólunk, menő csávók vagyunk, és megengedhetünk
magunknak egy ilyen autót - most tegyük félre, hogy az utca
emberének hány százaléka tudja, hogy ez csak egy Peugeot -, feszítsünk
is rá.
Ha egy elöl kopoltyús, viszonylag óriási méretű, alacsonyra húzott
autóval, 18 colos kerekeken járunk,
a széles terpesz, rock 'n roll, a napszemüveg és a Guns Paradise
Cityje maximumközeli hangerővel kötelező. Na, most merje valaki azt
mondani, hogy ciki. És egyáltalán nem számít, hogy egy sokat zabáló
V6-os dízel dolgozik elöl, és automata a váltó. Egyrészt úgysem
látszik, másrészt ezt a motort nem lehet spórolásból választani, így ez
is playboyság szerves része tud lenni.
Elmúlt már a diszkóbeli kulcskarika-lóbálások ideje, most a bicska a
divat, és nem nevetik ki a csajokat se, ha az autót látva megkérdezik,
dízel-e. Régebben elképzelhetetlen volt egy sportkocsi - de még csak
egy annak kinéző is - dízelmotorral, most pedig, ha elég nagy, és elég
sokat fogyaszt a gázolajból, már ez is lehet menő. Ez a V6 dízel pedig
elég nagy - 2700 köbcenti -, és elég sokat is fogyaszt - cirka 16 liter
százon -, a bódé pedig ültetett, keményített, ívelt tetős,
tehát királyok vagyunk vele. És még mindig nem ciki.
Az automata váltó sem leszólandó. Van benne sportfokozat, meg
hópehely fokozat, meg manuálisba is lehet tolni.
Az alapból automatán keményedő futóművet is lehet gombnyomásra
sportosra venni, és akkor már tényleg olyan lesz az egész,
amilyennek egy igazi Gran Turizmónak lennie kell. Persze dízelben
kicsit lomha, automatában még inkább, de ez az autó nem a gyorsulásról
és a magas fordulaton előadott száguldásról szól.
Lassan de biztosan megindul, mint a másnapos róka, és nincs
megállás. Présel az ülésbe a 440 Nm, és
francba a manuális váltóval, csak kapaszkodunk a kormányba, az
elöl-hátul szélesített futómű teszi a dolgát, és simán áthasítunk vele
mindenhol, ahol a
grass is green, and the girls are pretty. Erről szól ez az autó
is, csak éppen egy kicsit franciásan.
Nekik a randa bordó bőr, fekete műanyag párosítás tetszik, nekem meg
a boraik ízlenek.
Szerintük egy ilyen kategóriás autóba simán el lehet sütni a
raktáron maradt gagyi kapcsolókat, én meg a parfümjeiket kedvelem.
Szóval nem igazán vagyunk egy hullámhosszon, a 407 kupé viszont - a
többi modellel ellentétben - feledteti a más népek erős lenézésének
hangulatát. Kivéve a fedélzeti mindenes komputert. Az ugyanis franciául
szövegel. Ha megpróbálnánk átállítani valami kevésbe pöszítő, selypítő,
vagyis emberi nyelvre, könyörtelenül a képünkbe röhög, és követeli a
telepítő CD ROM-ot. Ami biztos van valahol, na de kérem...
És azt hiszem, ezzel el is érkeztünk a sava borsához.
Nem egy hatos BMW, de nem is valami ócska CC. Pont azon a
középúton helyezkedik el, ahol már nem ciki - tényleg nem az -, de még
nem is igazi ródkrúzer. Persze jó vele haladni, ahogy minden új autóval
jó (vannak persze kivételek), viszont a finom kis apróságok, amiket
tudatosan észre sem vesz az ember, és amiktől mégis azt érzi, hogy
gondoltak rá, mikor az autót tervezték, na, azok hiányoznak.
Van oroszlános gomb, van SOS gomb - egyiket sem tudom, mire való.
Persze utána lehet nézni, tudom, én tehetek róla, hogy nem tájékozódom.
És van hatalmas kijelző is, ahol a beprogramozott rádióállomások két
oszlopban és három sorban jelennek meg. Ezzel szemben a telefongombok,
ahonnan kiválaszthatom a kellő állomást, a hagyományos 3x3-as
elrendezésben.
Szóval elég sokáig kell nézegetni a középkonzolt, mire rájövök, mit
is akarok, és hol a négyes állomás.
És akkor ott a három tekerőgomb is. Az egyik csak a hangerő. A másik
a menü pillanatnyi állapotától nyer funkciót, a harmadik meg csak a
ventilátor fokozatállítója. Biztos jó ez így, de ezek azok a
finomságok, amikről az előbb beszéltem. Ha valakinek viszont ezek nem
hiányoznak, vagy
éppen kellően francia, akkor ez az ő autója. Nagy, feltűnő,
erőteljes, és egyáltalán nem ciki. Na jó, nem mindig ciki. Attól függ,
minek akarunk látszani benne.
A szerző értékelése
annál inkább. Az újbatevés után szívesen mennék vele még egy kört.
Addig is megelőlegezem a négy csillagot.
További cikkeink
