Álmodozni jó. A sok szép, új, izgalmas sportautó megmozgatja az ember fantáziáját, de a legtöbb esetben komoly, általában anyagi természetű szakadék tátong az álmodozó és álmának tárgya között. Jó dolog színes magazinban nézegetni Pamela Anderson cicijét, de mennyivel izgalmasabb valami füstös szórakozóhelyen odamenni egy lányhoz, még akkor is, ha kicsit nagy a feneke vagy eláll a füle.
Valahogy így van ez a sportautókkal is. A sportautók szépek,
gyorsak, de drágák, így sok esetben elérhetetlenek. Az ember elnézegeti
őket,
kicsit csurgatja a nyálát, aztán vesz valami dízelt és módfelett
elégedett, mert jól fogyaszt. Pedig minden emberben él egy kisgyermek,
aki irtózik a racionalitástól, tojik a fogyasztásra, és mindennél
jobban szeret játszani.
A baj csak az, hogy 6-8-10 millió forintot kell kiszórni az ablakon
játszadozásra, ami bizony sok pénz. Ezért jó, hogy a legkisebbek között
is akadnak sportos modellek, így
már három és fél, négy millió forintért hozzájuthat az ember egy
vadonatúj sportkocsihoz, ami nem okoz olyan élményt, mint Pamela
Anderson cicije közvetlen közelről, viszont egymilliószor izgalmasabb,
mint Pamela Anderson cicije valami színes újságban.
A versenyzők
Az egyes számú versenyző
a Citroën C2 VTS. 4 010 000 Ft-os árával ő a legdrágább. A Swift
ára meghökkentően magasnak tűnhet, ha azt vesszük alapul, hogy a gyártó
kétmillióért kínálja az alapmodellt, ebben a mezőnyben azonban
racionálisan hangzik a 3 920 000 forint. A Nissan Micra 160SR mindössze
3 390 000 forintba kerül, szinte úgy dobják utánunk. A közel 20%-os
árkülönbség sokat nyom a latban vásárláskor, de vajon miért ennyire
olcsó?
Felszereltség
A dizájnnal szokás kezdeni, tudom, de úgy érzem, a fenti adatok
magyarázatra szorulnak, ezért inkább az autók felszereltségével
foglalkoznék egy keveset.
A C2-es tele van extrákkal. Van benne automata klíma, kormányról
vezérelhető hifi, két automata elektromos ablak, sötétben automatikusan
bekapcsoló fényszórók és esőérzékelős ablaktörlők, fűthető és
behajtható visszapillantó tükrök, egy csomó fékezést és
menetstabilitást segítő hárombetűs izé, 16-os könnyűfém felni meg négy
légzsák.
A Swift Sportban célszerűbb játékok vannak. Nem automata sem a
lámpa sem az ablaktörlő, de biztonsági, menetstabilitást és fékezést
támogató elektronikus rendszere ugyanannyi van. Automata klímát és
kormányról vezérelhető hifit a Suzuki is ad, kettővel több légzsák van
a Swiftben - szám szerint hat -, a két első ülés fűthető, és a
könnyűfém felnik eggyel nagyobbak, 17 hüvelykesek; de a leghasznosabb a
kulcs nélküli indítás. Ha összegezzük az extrákat és utánaszámolunk,
kiderül, hogy ilyen komoly felszereltség mellett ezek a sportmodellek
bizony nem is annyira drágák, mint első ránézésre gondoltuk.
A Micrában is elektromos az ablak, a tükör, kormányról vezérelhető a
hifi, van benne ABS, EBD meg ESP és 16-os könnyűfém felni jár hozzá, de
manuális a klíma és csak két légzsákot adnak.
A Micra 160SR felszereltsége elmarad a riválisokétól, de még bőven
kielégítő. A C2-esben sok nem feltétlenül szükséges játék árát kell
megfizetni, mint amilyen például az esőérzékelős ablaktörlő, vagy az
automatikusan becsukódó visszapillantó tükör, a Swift Sportot is
ellátták minden földi jóval, de vajon tényleg szükség van a 17-es
felnikre és a hat légzsákra?
Te meg hogy nézel ki!
Valahol mindhárom modell tudathasadásos elmeállapot szüleménye,
hiszen ezeket az apróságokat elsősorban hölgyeknek tervezték - na jó, a
Suzukit nem, azt a népnek -
egy férfiasan sportos női autó pedig minimum fura, de ettől most
tekintsünk el. Tökéletes egyetértésben voltak a szerkesztőség tagjai
afelől, hogy a Micra a legnőiesebb és a Swift a legférfiasabb,
legsportosabb modell a három közül. A C2-vel kapcsolatban megoszlottak
a vélemények.
A Micra nagyon kedves, aranyos, de két probléma is van vele.
Egyrészt gyakorlatilag semmilyen külső jelét nem láthatjuk rajta, hogy
sportos modell lenne, másrészt elég sivár a beltere. Van ugyan egy-két
jó ötlet, szép a műszeregység sportos fehér számlapja, jópofa a
kilincs, jók a fűtés-hűtés fehér, porcelánhatású műanyag kapcsolói, de
egészében egyáltalán nem sportos, még csak nem is nőiesen
könnyed a 160SR belvilága, inkább kicsit nagymamás.
A C2 extravagáns. Formája, belső dizájnja nagyon karakteres, csak
szeretni vagy utálni lehet. A karosszériát sportossá, mérgessé teszik a
szögletes, erőszakos vonalak.
A VTS-ről tényleg el lehet hinni, hogy keményen megy, annak
ellenére, hogy nagyon kicsike, még ebben a mezőnyben is. A belső teret
díszítő megannyi narancssárga betétből női parfüm illata árad, amilyen
sportosnak hat kívülről, annyira nőies belül a C2. Ez az autó tele van
érdekes ötlettel, és pont ezért osztja meg az embereket. Nálunk
nagyjából ugyanannyian húzták a szájukat, mint ahányan imádták.
A Swift formatervét jól eltalálták. Mára eljutottunk oda, hogy
félpercenként jön szembe egy, mégsem vált unalmassá. A Sport
természetesen még dögösebb:
vagány légterelőket, két krómozott kipufogóvéget, módosított hátsó
lámpát kapott. Sajnos a tesztautón nem a gyári 17-es könnyűfém
felnik voltak, hanem 15-ös acélkerekek dísztárcsával és téli gumival,
de így is jól nézett ki.
Belül is sportos a hangulat, a sportülések piros betétjei
kifejezetten vagányak, távolról sem hasonlítanak a VTS nőies
pöttyeihez. Szép krómkeret van a műszeregységek körül.
A Swift a Micrához képest izgalmas, a C2-höz mérve puritán, de
minden mércével mérve sportos és kellemes. Talán még férfias is egy
kicsit.
Motor, menetteljesítmény és gyorsulási verseny
Hamarosan beugrik a vízbe a majom, de előbb a gyári adatok.
Mindhárom autóban 1,6-os, soros, négyhengeres, 16 szelepes,
feltöltés nélküli motor van. A C2 VTS 1084 kiló, 125 lóerős és 8,3
másodperc alatt van százon. A Swift Sport 1070 kiló, 125 lóerős és 8,9
másodperc alatt van százon. A Micra 1076 kiló, 110 lóerős és 9,8
másodperc alatt van százon. Már első ránézésre is látszik, nagyjából
azonos tömeg és teljesítmény mellett milyen nagy a különbség a
gyorsulási adatok között, tehát valaki vélhetően nem mond igazat.
Gyanúnk beigazolódott. Többször is kipróbáltuk, mindig a Micra
nyert, pedig papíron ő a leglassabb. Sofőrtől függetlenül mindig a
Micra indult el legügyesebben, és előnyét magabiztosan tartotta
mindvégig. A Swift volt a második helyezett. Szintén egész jól indult,
de nem annyira jól, mint a Micra, a magasabb fordulatszám-tartományban
pedig már nem tartogatott semmi pluszt vetélytársához képest, így nem
hozhatta be a hátrányát.
A C2 volt a különc. Már megint. Egyrészt nehéz volt jól elindulni
vele, mert alacsony fordulaton nagyon nem húz a motor, ha viszont
nagyon felpörgetjük, elforognak a kerekek; mindkét esetben sok időt
veszítünk.
Ha jól indul, a VTS akkor is veszít az első métereken, mert a
két másik motor alacsony fordulaton sokkal hatékonyabb. A Citroën
motorja négyezres fordulat környékén tér magához, és utána az autó egy
hangyányit közeledik is a vetélytársakhoz, de az elején szerzett
hátrányt még így sem tudja ledolgozni.
A gyári adatok tehát köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, a
Micra nyert a Swift és a C2 előtt, pedig pont fordítva kellett volna
történnie. A különbségek persze kicsik, ha nem egymáshoz viszonyítjuk,
mindhárom autóról elmondható, hogy ha nem is gyilkos, de módfelett
fürge.
Mindhárom motornak ki kell taposni a belét, ha igazán gyorsan
akarunk menni, vagyis keményen csak négy-ötezres fordulat fölött
húznak, mégis bőven elég nyomatékuk van alul is: negyedik, ötödik
fokozatban is erőlködés nélkül gyorsíthatunk negyvenről, ha arról van
szó.
Futómű, vezetési élmény
A futóművek vizsgálatakor derült ki egyértelműen,
melyik gyártó gondolta komolyan a sportautó-projektet, és melyik
kevésbé. A Nissan kevésbé. Már a pihe-puha, gyakorlatilag oldaltartásra
képtelen fotelekből is gondoltuk, hogy így lesz. A 160SR futóműve
sokkal inkább kényelmes, mint sportos: kisimítja a göröngyöket, de
kevésbé tartja az autót a kanyarokban. Ettől persze még lehet a
Micrával kanyarodni, csúszkálni, de kevésbé élvezetes, mint a másik
kettő.
A Swift Sport kicsit túl kemény lett. A 15-ös felnikkel is
rázott, több mint valószínű, hogy a 17-es felni már erős túlzás, a
keményebb rugók és lengéscsillapítók ugyanis nehezebben tolerálják az
úthibákat. Cserébe a Swift remekül fordul, nem imbolyog és nem
határozatlankodik. Pontos, kezes, azt teszi, amit a sofőr elvár tőle,
és mégsem ez volt a legélvezetesebb a három közül.
A C2-nek van egy óriási hibája. Míg a másik kettő minden ponton
precíz, ennek borzalmas a váltója. Hosszú úton, bizonytalanul jár, meg
lehet szokni, de akkor sem jó konstrukció. És mégis ez az autó volt a
legizgalmasabb, a legélménydúsabb. A VTS tényleg olyan mint egy gokart,
a kasztnija szinte egyáltalán nem billeg még kanyarkombinációkban sem,
remekül érezni benne az utat, és gyönyörűen üvölt a motor úgy 5500-as
fordulattól. Fura, hogy a feszes futómű csillapítása is remek, a C2 VTS
jóval kényelmesebb, mint a Swift.
Summázat
Egy első és két második helyet fogunk kiosztani. Többféle
szempontrendszer létezik,
értékelhetnénk külön a sportosságot, vagy az ár-érték arányt, de
mi úgy döntöttünk, mindent egybevéve vizsgáljuk meg a kocsikat. Az
eredményben éppoly fontos szerepet játszik a dizájn, mint az ár, vagy a
vezetési élmény.
Mivel a Swift Sport kívül-belül egyaránt vagány, precízen
összerakták, gyors, élvezetes, az ára és a felszereltsége is jó,
egyértelműen ő volt a legjobb a három versenyző közül. A két második
helyezettnek más-más erényei vannak, így bár az objektív értékelésben
egymás mellett állnak, nem lesz nehéz kiválasztani közülük azt, amelyik
jobban megfelel a vásárló igényeinek.
A Micra motorja hatékonyabb, mint vetélytársaié, és nagyon kedvező
az ára, viszont hátul dobfékes, a dizájn - elsősorban a belső -
szegényes, és a felszereltségi szintje is alacsonyabb. Minden
porcikáján érződik,
a 160SR sportosított női autó, nem igazi sportváltozat. A C2
izgalmas, érdekes, tele van egyedi ötlettel, ám ez egyaránt lehet
vonzó, vagy taszító. Béna a váltója, viszont gyönyörű hangja van a
motornak, és ezt a legélvezetesebb vezetni.
Ha megengednek egy szubjektív mondatot a végére: én a Swiftet
venném, pedig a C2-t szerettem a legjobban, de a csajomnak gondolkodás
nélkül a Micrát választanám.







