Ó, azok a pompás franciák! | Totalcar

Az a baj, hogy az előző RS iszonyatosan jó volt. Kulturált városi kisautó és gokart egyben, kényelmes, sportos, rettenetesen élvezetes, és még jól is nézett ki. Akkor jártunk volna a legjobban, ha a régi autón kicserélik a kasztnit, a többi marad, amilyen volt - gondoltam, mikor mentem a tesztautóért.

Az aktuális Clio, mint az már Rácz kolléga cikkéből
régen kiderült,
sokkal-sokkal nagyobb, mint az előző. Egy kisautónál mi sem örömtelibb,
mint a tény, hogy végre a hátul ülők is jól érzik magukat, egy
sportautó esetében azonban megvakarja az ember a fejét, és aggódó képet
vág.
1260 kiló nem kevés, az új, kövér RS másfél mázsás súlytöbblete pont
elég
ahhoz, hogy tudjuk, a megnövelt motorteljesítményből semmit
sem fogunk érezni.

Ugyanakkor az új dizájn annyira erős lett, hogy az ember először
nem sok mindenen gondolkodik, ámuló tekintete mögött egyetlen gondolat
világít csupán: azannya. Az alap is jobb, amire építkezik, de a
sportosítás is hitelesebb. Nem is annyira az RS-re, mint inkább a
középmotoros
V6-ra
hasonlít, amit sajnos sosem vezettem, viszont ültem benne néhány kör
erejéig a Hungaroringen Ragnotti mester oldalán; felejthetetlen élmény
volt.

Az első szoknya a két ködlámpával és a sportos hűtőrács még hagyján,
az első sárvédők oldalán található szellőzőnyílások azonban embertelen
jól néznek ki, csakúgy, mint az autó fenekén a diffúzor vagy diffúzorra
hasonlító műanyag. A kipufogókat, pláne sportautóknál, mutogatni
szokás, itt azonban a
Mazda RX-8-hoz
hasonlóan a szürke műanyagba mélyesztették őket, az autó feneke ennek
ellenére iszonyatosan sportos. Ha egymás mellé állítjuk a két modellt,
a régi gyermekjátéknak tűnik az új mellett.

A belső tér is sokat fejlődött, elegánsabb lett, és jobbak az
anyagok.
Az ülések extra kényelmesek, és az oldaltartásuk is
tökéletes. Van szép bőrkormány, alumíniumpedálok és taposó, meg csinos
váltógomb; de a kedvencem a színes biztonsági öv. A szín jelen esetben
a szürke, ami nem nagy szám, de a végtelen mennyiségű fekete biztonsági
öv mellett még ez is felüdülés. Kedves autógyártók, készítsenek minél
több piros, barna, zöld, kék, sárga és narancssárga övet a feketétől
megcsömörlött autósoknak!

De hagyjuk a külsőségeket, induljunk el inkább az
Euroringre. Az M5-ös
bejáratánál járunk, mikor egy barátom és az ő hűséges, még a 172 lovas
szériából való Ragnotti - vagyis könnyített, fapados - Cliója
csatlakozik hozzánk. A Ragnotti gyengébb, viszont sokkal könnyebb.
Az történik, amire mindketten számítottunk: a kis Clio lassan, de
módszeresen mászik a kövér nyakára,
hiába minden, a nagyobb
teljesítményt megölik a kilogrammok. A gyártó 215 km/h-s végsebességet
ad meg, nekünk két személlyel nem sikerült 210 fölé mennünk, amikor
később München felé döngettünk az autobahnon bőrnadrágért meg bajor
kolbászért.

Az autópályán egyébként nagyjából olyan az RS-ben utazni, mint
bármelyik más autóban. 130 környékén csöndesen siklik. Ha azonban
átlépjük a megengedett sebességet, a menetzaj egyszerre felhangosodik.
150-nél már egyértelműen hangosabb, mint egy átlagos modell, így
figyelmezteti az óvatlan sofőrt, hogy ne szegje meg a szabályokat.

A versenypálya azért jó, mert kockázat nélkül, normál körülményekhez
képest legalábbis mindenképpen elhanyagolható kockázatvállalás mellett
lehet kideríteni egy sportautóról mindent, amire kíváncsiak vagyunk.
Mindenki tűkön ül, izzadnak a tenyerek, elakad a lélegzet,
terebélyesedik a sportfolt a háton és a hónaljak környékén egyaránt.
Na, vajon melyik a gyorsabb? Ön kinek drukkol? Kire fogadna?

Az tippelt jól, aki gondolatban az új RS-t jelölte meg. Bár az
egyenesekben hangyányival jobban megy a Ragnotti,
kanyarokban, de főleg féktávon nem tud mit kezdeni a dagadttal.
Az új RS nagyobb kerekekei, szélesebb gumijai és az új futómű együtt,
ha nem is fényévekkel, de gyorsabb autót eredményeznek. A négydugós
Brembo fékeket külön kiemelném: amikor az ember azt hiszi, már rég túl
van a ponton, ahol még meg tud állni, és tényleg csak akkor kezd
fékezni, mikor már halálfélelme van, még akkor is korai. Az új RS fékei
brutálisak.

A váltót is meg kell dicsérni. Az előzőé olyan, amilyen: nem igazán
jó, de nem is rossz. Mivel az autó egyébként szeretetre méltó,
megbocsátja az ember a közepes váltót. Ennek
az újnak viszont álomváltója van, precíz, pontos, gyors, rövid
utakon jár. Hat fokozat van, az áttételek sportautóhoz méltón
ultrarövidek.

Az új RS minőségibb érzetet kelt, egyértelműen precízebben rakták
össze. Pontosabb a kormányzás, a futómű, a váltó, szebb a beltér. Van
azonban egy terület, ahol nem sikerült megverni az elődöt.
Vezetési élményben egy hangyányival kevesebbet kapunk. Kicsit
sterilebb, a motorerőt nem érezzük olyan intenzíven, és a kormány is
élettelenebb. Megjegyezném ugyanakkor, hogy a viszonyítási alap az
utóbbi idők egyik legélménydúsabb, legszórakoztatóbb modellje. Ha az
igazi riválisokhoz viszonyítjuk, az RS most is a kategória egyik
legjobbja, és nem mellesleg az egyik legjobb vétel.

Kicsi és alsó-középkategóriás
sportautók

   
Teljesítmény (LE)
 
gyorsulás 0-100 km/h
 
ár (Ft)
Opel Astra OPC 240 6,4 s 8 519 000
Mazda 3 MPS 260 6,1 s 8 079 900
Volkswagen Golf GTI 200 6,9 s 7 908 000
Fors Focus ST 225 6,8 s 7 455 000
Honda Civic Type-R 201 6,6 s 7 350 000
SEAT Leon Cupra 240 6,4 s 7 210 800
Renault Megane RS 225 6,5 s 7 170 000
Skoda Octavia RS 200 7,3 s 6 803 000
Opel Corsa OPC 192 7,2 s 5 599 000
Renault Clio RS 200 6,9 s 5 550 000
Ford Fiesta ST 150 8,0 s 4 583 000
Mitsubishi Colt CZT 150 8,0 s 4 399 000

Sajnos a gyanúnk, miszerint a Clio RS-t csak elrontani lehet,
beigazolódott - már ami a vezetési élményt illeti. Minden egyéb téren
azonban rengeteget fejlődött: sokkal jobban összerakták, sokkal
precízebb műszer lett, és
annyit azért nem vettek el a mérnökök, hogy ne nevezhessük
élményautónak.
A tesztút alatt 13,5 litert fogyasztott, de a gyár
által megadott 11,6-ot könnyedén lehet vele tartani, ha normálisan
bánunk vele.

Ahogy az előd,
ez is két funkciót lát el. Csöndes és kényelmes, átlibben a
kátyúkon és a fekvőrendőrökön, ha éppen városi kisautót játszik, de
mikor sportkocsivá alakul át, tombol, őrjöng, és kőkeményen tartja
magát a kanyarokban. 1260 kilós tömege ellenére is fürge, remekül
fordul, ugyanúgy csóválja a fenekét, és ugyanúgy egy apró
kormány­mozdulattal könnyedén meg lehet fogni, mint az előző RS-t.


<section class="votemachine">
</section>

Renault Clio RS - 2006

Mindezt 5,6 millióért megkaphatjuk, vagyis
a jó vezethetőség mellett egy másik fontos tulajdonságát is
megőrizte. Olcsó.
Ha megnézzük a táblázatot, kiderül, mennyire.
Ráadásul a riválisok szinte mind feltöltősek, ha valaki nem szereti a
turbót, nem sok választása marad, de ha szereti sem fog csalódni az új
Clio RS-ben. Ha megtudom, hogy valaki ezek után a nem kénét jelölte be,
bizony mondom, odamegyek...