Kezdjük a legfeltűnőbb jelenséggel, a harsány zöld festéssel. Sok
kékhez, fehérhez, feketéhez, szürkéhez szokott szülő fog
hátratántorodni, amikor
a leszármazott odadobja az asztalra a "Spirited green" színt mint fő
motívumot tartalmazó prospektust, hogy "ilyen kéne az
érettségire/diplomaosztóra". Ha valaki kételkedne a drasztikus
generációváltásban, nézegesse a gondtalan fiatal fogyasztókról szóló
videót a
típus honlapján.
Nem mintha korholhatnánk ezért a Mazdát. A pár éve megújult
termékpaletta
tudatos törekvést mutat a toyotás hagyománytól való
elszakadásra. Ezen a listán a Demiótól örökölt bumfordi alakú
előbbi
Mazda 2-t nem
sokáig tűrhették. Persze az volt az ügyesebb, tágasabb, de mi jöhetett
volna utána? Egyterűnek ott a
Mazda5, kicsiben
pedig reménytelenül elhúzott mellette a piac. Őszintén megmondom, nem
is láttam még soha, ezt megerősítette a kereskedő is, ő meg nem adott
el soha.
Így aztán a konkurenciával szembefordulva, a Mazda 2 kisebb, mint
elődje. Már-már Mazda1 lenne, ha egyedül a növekedést tekintenénk a
fejlődés jegyének.
Tudatosan vállalták a zsugorítást, mivel felismerték azt a káros
trendet, hogy a mérettel együtt a súlyt is muszáj növelni, így a
tágas új kisautókban a korábban pörgősnek tűnő egykettes helyett az
egynégyes is lomha.
Motorokat nem cserélt a Mazda, a Kettes mégis pompásan húz a próbált
erősebb, 86 LE teljesítményű 1,3-as benzinmotorral.
Félmázsányi anyagot spóroltak a régihez képest, nem csoda, hogy
hirtelen szárnyal a ballasztot vesztett jármű.
(Kicsit szomorú, hogy 5% súlyvesztésnek ennyire örülni kell - a
szerk.) Eszetlen manőverekre nem késztet, de már kis fordulaton
szívósan kapaszkodik a betonba, hogy pörgetve újabb és újabb rejtett
tartalékokat vegyen elő. Őszintén meglepődtem, milyen remekül
eltalálták a karakterisztikáját.
Kapott hozzá egy sportosan röviden kapcsolható, kímélően hosszú
végáttételezésű váltót. Precíz, mellékapcsolhatatlan, élvezet
használni, bár nem sokszor kell. Ötödikben száznál 2500 körül forog a
főtengely, kellemesen csendessé téve az utazást.
Egyébként is feltűnően halk az autó, a súlymegtakarítás nem
érintette a hangszigetelést.
A megjelenése fiatalos. Mondom ezt úgy, hogy a sok ugyanolyan Mazda
miatt a formát fáradtnak, a motívumokat elcsépeltnek tartom. Esetünkben
úgy frissítettek, hogy elhagyták a nagy Mazdákat uraló
krómbetéteket, simábbra csiszolták az éleket. Ennek ellenére maradt
a kisebbet mutató alak, de nincs is csúnyább a randán felpüffedt
kisautóknál. Oldalról a nagy első és az apró hátsó ajtó szúr szemet,
látszik, hogy nem daliákat szánnak a második üléssorra. A fara kicsit
elbizonytalanító, talán a már tíz éve is ott dolgozó tervezők reszortja
volt?
A csomagtartó 250 literes, ahogy megtudtam, a nyílt napon
megjelentek egyöntetűen kicsinek tartották. Megint ez a torz szemlélet:
ha rendszeresen fuvarozna, miért nem vesz kombit vagy fél köbméteres
puttonyost?
Kisautó, apró csomagtér, így van rendjén. Bent is
méltatlankodtak egyesek, hogy nagyobb tágasságra számítottak. Ezt
végképp visszautasítom, négy átlagos felnőtt simán elfér, a rövidke
ülőlapok optikailag nagy lábtere éppen elegendő helyet hagy.
A belső dizájn sajátos, a felhasznált anyagok, főleg a színük nem
formabontó. A jó váltó jó helyen van, középkonzolt kapott, ezzel a
belső lábnak kicsivel több mozgásteret hagyva.
Az űrrobotos fejegységen nincs több gomb, mint egy mp3-
lejátszón, nem jön zavarba az ehhez szokott korosztály. A 75 lóerős
motorhoz adott két alacsonyabb felszereltségben nincs benne, azt
hallottam, olyan iszonyatosan néz ki emiatt a műszerfal, hogy nem is
merték beletenni a prospektusba.
Az opcionális listát böngészve azt kell megállapítanom,
a CE-t és CE Prót fukarok veszik majd. 75 LE, az elsőben klíma
sincs, a másodikban a rádió hiányzik. A CE Plus metálfény nélkül 3,27
millió, láthatóan az Opel Corsa és a többiek köré lőtték be, bár az
árazást nehezítette egy körülmény. Méghozzá hogy az elődtől eltérően
Japánban gyártják, nem bízzák tovább a darabszámban is húzómodellnek
szánt kisautót szertelen spanyolokra.
A TE kivitelhez az erősebb 1,3-as blokk és mindenképp magasabb
felszereltség dukál. Automata klíma, 4 hangszóró az mp3-as cucchoz,
miegymás. Kár, hogy ennek is reménytelen fekete a belseje, választási
lehetőség nincs, csak a ülés mintázata tér el kicsivel az másiktól.
A GT-hez adják a legerősebb, 1,5-ös, 103 lóerős benzinmotort. 4,2
milliós indulóára garantálja, hogy ne terjedjen el széles körben.
Dízel még nincs, jövő év elejétől érkezik az 1,4-es, 68 lóerővel.
Automata váltó sincs, ez viszont nagyobb veszteség egy ilyen
divatjárműnél, amit hölgyeknek szánnak főképpen.
Jó motor, jó futómű, csinos megjelenés, nem látom akadályát a
Mazda 2 sikerének. Azért remélem, ebből a zöldből a reklámkampány
ellenére nem sok fogy, mert szeretem a levelibékát, de a nappali
díszhelyén nem tartanék belőlük nagyobb kolóniát.
Színadó
A levelibéka kevés embert tölt el
irtózattal. Aranyos kis jószág, ártalmatlan apróság, nem is tudom
elképzelni, ahogy éhét csillapítva rovarokat nyel el. Kövér távoli
rokonaival szemben karcsú testét nem csúfítják gusztustalan ragyák,
a színe meg kifejezetten üdítő zöld. Egyedül távolságtartó
természete miatt nem terjedt el a dédelgetett háziállatok között.
A békák (Ecaudata) kétéltű állatok. Ifjúkorukban általánosan
kopoltyúval lélegzenek, majd lárvaállapotukat hátrahagyva tüdővel
szippantják a levegőt. Az átalakulás különös folyamat, az ebihalból
előbb rémfilmekben nagyobban látható sárkányszerű lény, majd
farkának és tarajának elvesztése után béka fejlődik. A darwini
szemléletmód sokat köszönhet a békának, amelynek élete
tulajdonképpen egy felgyorsított evolúciós folyamat.
A békák minden kontinensen elterjedtek (kivéve az Antarktiszt),
burjánzásuk leginkább a tropikus területeken figyelhető meg. Ennek
oka, hogy a békák nem isznak, vizet a bőrükön keresztül veszik fel,
ezért a páradús környezet, a nedves talaj vagy a nyílt víz
nélkülözhetetlen számukra. A hideget sem nagyon kedvelik, ritkán
látunk havon szökellő unkákat. Ahol az éghajlat erre kényszeríti
őket, téli álmot alszanak, a földbe beásva magukat, de bújnak kövek
és fakéreg alá is. Tetszhalott állapotukban a főleg a májukban
raktározott tápanyagokból élnek.
Táplálékuk mindig állati és mindig friss. Legrútabb példányukra
sem foghatjuk, hogy dögöt enne. A kezelhetőbb méretűek beérik
rovarokkal, férgekkel, esetleg csigákkal. A testesebb példányok
ráfanyalodnak kisebb hüllőkre, halakra, sőt, a kannibalizmust sem
ítéli el társadalmuk. Béka békának farkasa. Némely fajai rákokat
ölnek, de Brehm azt írja, melegvérű állatokat is képesek felfalni.
Mindig iszonyattal tölt el, hogy a törzsfejlődésben alább megrekedt
életformák náluknál fejlettebbeket fogyasztanak. Ennyi
méltányosságot igazán tanúsíthatnának, belátva, hogy éltek már
százmillió évet, ideje visszahúzódni a kőszénrétegbe.
A levelibékafélék (Hylidae) a nyelves békák (Phaneroglossa)
alrendjébe tartoznak. Majdnem mind a fákon élnek,
helyváltoztatásukat fejlett tapadókorongok segítik. Ennek ellenére
a az Európában egyetlen levelibéka (Hyla Laur.) úszóhártyát növeszt
lábujjai közé. 3,5-4,5 centiméter hosszú, fent zöld, hasán sárga, a
két nagyobb mezőt feketés csík választja el. Hangja kellemes
brekegés, nem tévesztendő össze nagyobb rokonai mély bömbölésével.
Minden kisebb rovart elfogyaszt, jó hallása révén a közelébe
merészkedő szúnyognak nem sok esélye van. Nagyobb falatokat mellső
végtagjával segíti beljebb szájába, szinte kéznek használva. Bár
fent nem feltételeztem róla, de terráriumlakó is lehet, állítólag
volt olyan, aki 22 évig etetgette kézből.
Olvasna még a levelibékáról? Itt hozzá a
forrás.
További cikkeink
