Alfa 155 Q4, Alfa 155 Q4, Alfa 155 Q4... Ezt mantráztam magamban odafelé menet. Izgultam, mint mindennap, amikor új élmények elé nézek. Csupa jót olvastam az autóról korábban, egy ideig az ifjonti hévvel írt bevásárlólistámon fenn volt a 75 V6 America mellett. Aztán elkezdtem öregedni.
Szóval az Alfa 155 az egy Fiat Tipo. Ugyan saját, felfelé emelkedő övvonalú, ék alakú kasztnival, de az alap a Tipóból jön. Sajnos a hely is onnan való, elég szűkös. A Q4 – a név második része – pedig egy Lancia Delta Integrale, kicsit alkalmassá téve a mindennapi közlekedésre. Értsd: visszavett teljesítménnyel. Fiat Tipo Integrale? Tipograle? Lancia Romeo? Igen, mind egyben. Beülve először az tűnik fel, hogy az ülés nekem kényelmes. Tehát másnak bizonyosan kényelmetlen lehet. Szinte a padlón van, és tekintélyes méretű púppal kell rendelkezni hozzá, hogy a hát felvegye az alakját. Az előrehúzható lábtartót minden autóban imádom, itt is. A kormány teteje az orrom előtt. Állítható. A kuplungot nem tudom benyomni elsőre. Kemény is, de a fő baj, hogy nem fér oda a 45-ös lábam a fék és a lábtartó közé. Valahogy mégis sikerült megtalálni, hogyan nyomhatom be. Gáz! A gondosan előmelegített autóban prüszköl a lefújószelep, ordít a kipufogó, viszonylag hamar – két váltás után – elérünk abba a régióba, ahol azonnal elveszik a jogosítványt, ha a nyílt utcán csináljuk mindezt. Az első három fokozat, a turbó és a gyári lefújószelep hangja több, mint meggyőző.
Kábé háromezer és háromezer-ötszáz között érkezik meg a teljes turbónyomás, de nincs hátbavágás, csak folyamatos gyorsulás. Szépen, finoman, alattomosan visz bele a minősíthetetlen gyorshajtásba. Könnyű Katát táncba vinni. Elsokallni viszont elég nehéz vele. Az összkerékhajtása remek, és a Főtaxinál megszokott citromsárga billegős Tipóhoz képest olyan futómű van alatta, hogy lehet benne valamilyen gravitációs lengőkar, esetleg útmágnes szilent, ami az útra ragasztja. Lehet, hogy a gumik vannak bekenve ragasztóval? A váltó olyan, mint egy francia-olasz filmben a szerelmes jelenet, kicsit szirupos, kicsit ragacsos, de élvezhető. A futómű igényes: elöl MacPherson, hátul hosszlengőkaros. Épp csak annyira billegős, hogy le lehessen ültetni, ha valaki nagyon hülye, de igazából így a jó, ahogy van.
Az Alfa 155 az Alfa szerint a 75-ös utódja. Aha, ahogyan a Citroën CX-é az XM, meg a Ford Scorpióé a Mondeo. A kor szelleme körültáncolta és az addigi elődökben (Alfetta, Giulietta, 75) alkalmazott hátsókerék-hajtás helyett itt az elsőket hajtották alapból. A 155-ös Alfa létezett 1.8-as benzines, 2 és 2,5 literes VM dízelmotorral, valamint kétféle, kétliteres négyhengeres benzinessel 8 (láncos vezérlésű) és 16 (szíjas vezérlésű) szeleppel. Ezek a benzinesek mind a két gyújtógyertyás TS motorok, kivéve a miénket, ebben ugyanis a Lancia által fejlesztett kétliteres, tizenhat szelepes, turbós motor van 188 lóerővel hatezres fordulaton és 297 newtonméterrel kétezer-ötszáznál. Egy kicsit gyengítettek rajta az Integraléhoz képest, épp csak annyit, hogy ne kelljen harmincezrenként generálozni. Ez a motor még így 150 ezer környékén is jó egészségnek örvend, az Isten éltesse legalább ennyi ideig!
Szóval viszonylag jól megy, a mai 1.1-es egytonnásokhoz képest baromira, a sportosabbakhoz képest kicsit jobban. Mondjuk a hét másodperces gyorsulás egy mai Alfa 159 3.2 V6 Q4 eredménye. Az ugye elég sportos? Ide vehetjük a Renault Clio RS-t, vagy az Opel Corsa OPC-t. Ezek tudnak annyit ma, mint a 15 éves 155 Q4.
Manapság a hétköznapi autók is eléggé sportosak, ráz a futóművük, jól kanyarodnak, telis-tele vannak tömve okosabbnál okosabb elektronikákkal, ez már nem kunszt. Esetünkben az Alfa Romeo 155 Q4-nél mindezekből csak a vezetési élmény van jelen. Észnél kell vele lenni, nem véletlen, hogy a világ 155 kínálatának jelentős százaléka már donor azon szerencsésekhez, akik megúszták a 300-500 lóerő közé tuningolást, a rommá törést és mindennapi használatban vannak. Magyarországon maximum 30-40 ilyen autó van. Ebből 4-5 csak tréleren látja a közutakat, gyorsulásra vannak átépítve, a maradék több mint a fele bontódik már.
A klubélet jelentős, az index.hu fórumaiból kinőtt alfaamore.hu közösségi portál felöleli a teljes alfás baráti társaságot. A régi családias találkozók helyett ma már több száz alfás ruccan össze évente – hiába, divatautó lett. Már nem az a sikk, hogy ki miben tud segíteni a másiknak, hanem az, hogy hány századik Alfa érkezett. A régi szerviz-CD cserélgetős, sütögetős találkozóknak vége.
Olvasóink írták
Fantasztikus 8 évet autóztam át vele, ami problémám volt, az nem a konstrukció, hanem a nem megfelelő szerviz hibája volt.
A belső összeszerelési minősége hagy maga után némi kívánnivalót, főleg ezeken a nyamvadt magyar utakon csörög-zörög szegény.
Írjon ön is ítéletet !
A Q4-nek tipikus hibái nincsenek. Hosszasan faggattam a tulajdonost, aki némi unszolásra elmondta, hogy igazából az lenne a jó, ha lehetne külön kapni lengőkarszilenteket, nem csak a lengőkarral együtt. Jó minőségben. Így se vészes, de azért kétévente cseréni kell. A TS motorok légtömegmérőjéről és vezérlésállító kütyüjéről is tett némi tétova megjegyzéseket, de ma már mindenre megvan a megoldás, utángyártott, olcsó, mindenféle. Valami más is történt. Sajnos ezekhez az autókhoz nem értenek már a szervizek. Külvárosi mániákusok, vidéki guruk, segítő topiktársak nélkül már mind kihalt volna, így se sok van.
Alfával hegynek fel - Kattintásra videó indul
Ami tizenöt éve sportosnak neveztetett, az ma már egy kicsit mosolyogtatóan billegős, szűkös, kopogós, nyöszörgős valami. Mindezek ellenére mégis jobban szerethető, a billegésre kényelmest mondunk, a szűkösségre passzentost, a majdnem kétszáz lóerőre elegendőt. A 7.0-s 100-ra gyorsulásra meg semmit, csak csendben merengünk azon, hogy tizenöt éve mennyire másról szóltak a dolgok.
További cikkeink
