Bimmermen színre lép
Teszt: BMW 320 d Efficient Dynamics – 2010.
Bimmermen látszólag alig különbözik a többi képregény-szuperhőstől. Tapadós, színes nadrág, rajta kívülről egy piros fürdőgatya, kigyúrt felsőtestét kívül palást fedi, alatta tapadós lastexpulóver. A szuperhősöknél megszokott helyen, a mellén egy tányérnyi BMW-emblémával.
Bimmermen tevékenységi köre a többi szuperhőséhez hasonlóan a világ megmentésének témakörét öleli fel. Bedugva hagytad a telefon töltőjét? Fékcsikorgás, palástsuhogás, határozott léptek zaja, aztán csak annyit hallasz, hogy suhan a baseballütő és a következő pillanatban az agyad a konyha falára fröccsen. Csorgatod a vizet fogmosás közben? Jön Bimmermen, és letolja a torkodon az egész csaptelepet. Nagyjából így tudom elképzelni, ahogy Bimmermen, aki Batmobile-nak egy régi X5-öst használ, szóval hogy Bimmermen így menti meg a világot. Mert hogyan máshogy?
A BMW és a fogyasztáscsökkentéses világmegmentés önmagában ellentmondás. A BMW nem erről szól. De szívós szellemi munkával kitalálták, hogy a fogyasztáscsökkentés az nem más, mint technológiai kihívás, különleges megoldások garmadája, azzal meg tessék, máris helyben vagyunk, hiszen a BMW hagyományosan erről szól.
Benne van minden szokásos Efficient Dynamics-elem, kezdve a fékenergia-visszanyeréssel, ami azt jelenti, hogy a generátor lehetőség szerint a fékezési szakaszokban termeli az áramot a fedélzeti fogyasztók működtetéséhez, de Start/Stop rendszer is van.
Városi közlekedésben 5,6-ra sikerült szorítanom a fogyasztást, és még csak nem is csaltam éjszakai gurulásokkal. Fényes nappal, időnként határozottan dugóban. Ha valaki így használja BMW-jét, talán fel sem merül benne, hogy ennek az autónak egyáltalán van futóműve. Márpedig jó felfüggesztésre egy fogyasztásos világmegváltóban is nagy szükség van. A kis fogyasztás elérésének legfontosabb összetevői, hogy óvatosan gyorsítsunk, idejében lépjünk le a gázról, ha látjuk, hogy 200 méterrel előttünk pirosra vált a lámpa, és a váltót sebességben hagyva, motorfékkel guruljunk minél többet.
De majdnem ilyen fontos, hogy ne, vagy keveset fékezzünk – egy ideális fogyasztásversenyző út az utazósebesség lassú eléréséből, utazásból és a célba történő begurulásból áll. Természetesen fékezés nélkül. Ezt zárt pályán se könnyű tökéletesen végrehajtani, hát még forgalomban. Márpedig minden egyes fékezés egy felesleges gázadásról mesél – ha nem tudjuk fék nélkül kigurulni, az ideális úthoz képest biztosan eltékozoltunk néhány csepp gázolajat. Ezért biztos mindnyájunk napi útvonalában van néhány pont, ahol óhatatlanul eljön a felesleges, de elkerülhetetlen fékezés ideje, már csak azért is, mert ha nem akarjuk feltartani magunk mögött a fél várost, bizony kénytelenek leszünk néha akkor is gázt adni, ha tudjuk, hogy az adott pillanatban az fogyasztásilag nem tökéletes megoldás.
