Ha utálod a dízelt

Használtteszt: Honda Accord Tourer i-CTDI Sport 2004

2012.05.04. 06:18

Adatlap Honda Accord Sport - 2003

  • 2204 cm3-es,soros 4 hengeres dízel
  • 140 LE @ 4000 rpm
  • 340 Nm @ 2000 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    9.3 másodperc
  • Végsebesség:
    210 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    5.8 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    7.5 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    4.8 l/100km

A dízelek modern kori történetében a Rover 75 kétliteres dízele volt az első, amiről bárki elhitte első hallásra, hogy benzines. És az Accord volt a második. Vajon ilyen marad nyolcéves korára is, alig valamivel kétmillió feletti áron?

Főleg ez érdekelt, mert az Accord 2002-es generációjában mutatták be a Honda első saját fejlesztésű dízelét, és akkoriban mindenkinek leesett az álla tőle. Hiába, ha japánok belefognak valamibe, mondtuk, bár tény, hogy 2,2 literből a 140 lóerő, 320 Nm kombinációja már akkor sem volt eget rengető érték. Csupán az, ahogy előadta magát.

Most, hogy kopasz nepper barátunknak volt egy ilyenje, érdemes volt megnézni milyen. Ez egy kombi Accord volt, 2004-ből - ezt a karosszériát csak 2003-tól gyártották, a limuzint 2002-től. Igaz, azóta eladta, de alapvetően magának vette Németországban, bő 220 ezer kilométerrel – csak hát közben máshol volt szükség az árára. Megállapodtunk, hogy amikor eladja, jöhet róla cikk. Ennyi  kilométerrel  nem  volt  egyszerű,  ahogy  ezt  meg  is  írta.

Azért hozzáteszem, nagyon nem mindegy, hogy egy autó Németországban, rendesen szervizelve teszi-e meg a kilométereit, és ez érezhető is volt az Accordon. Ottani léptékkel nem is futott túl sokat, hisz arrafelé napi szinten beleugrik egy-egy kocsiba száz kilométer, pusztán a melóba járással. Az önmagában évi húszezer. Hát ebbe cirka évi 27-28 ezer ugrott. Csakhogy arrafelé még a szántóföldek mellett is olyan sima az aszfalt, mint egy asztallap.

A motor a nyolc évtől alig lett hangosabb. Bár kicsit rekedtesebben járt, mint új korában, de ez csak kifelé volt hallható, hidegindítás után. Aztán minden kisimult, nuku vibráció – ez tényleg egy olyan autó, ami megszerettetheti bárkivel a dízelmotort. Kulturáltságban még ma is megállná a helyét, sőt, a mostani verzójánál így nyolcévesen is szebb a hangja: úgy tűnik, ezzel jár a nagyobb erő és a tisztább üzem érdekében a megemelt befecskendezési nyomás. Vagy más.

Az utastéren sem hagytak mély nyomokat az évek: a kormány picit fényes, a félbőr ülések szélei is, enyhén, de semmi több. A fényezés nincs szétmattulva, az utastér nem zörög. Tipikusan óratekergetésre termett modell, legalábbis eladói oldalról, a műanyagoknak is kutya bajuk.

Ami a felszereltséget illeti, a Honda nem látta el olyan apanázzsal a vevőit, mint a franciák, igaz, az alap dolgok megvannak, de már tolatóradarra és hasonlókra nem futotta, s csak a vezető ablaka automata, a többi gombot végig nyomni kell. Van viszont hat légzsák és elektronikus stabilizáló rendszer, azaz a típus biztonság szempontjából rendben van.

Az Accord kombinál érdemes pár szót szánni a csomagtartóra, ami nemes egyszerűséggel hatalmas. Csak a roló alatt bő 570 liternyi a hely, a hátsó támlák hajtogatásával ez 1,6 köbméterre nő. Hiába, a leplezetlen hasábformának vannak ám előnyei. Ja, és a Honda még elektromos mozgatású csomagtérajtót adott alapból a kombihoz, amit a kulcsról is távirányíthatunk, miközben erőteljes sípolással hívja fel magára a figyelmet. Állítólag ez a biztonságot szolgálja, de szerintem szimplán azért rakták bele, hogy a tulaj diadalittasan nézhessen szét riadt környezetében: lám én vagyok az a menő csávó, akinek úgy záródik a csomagtartója, ahogy a kukásautó tolat.

Az újszülöttek és később tudatra ébredők kedvéért pedig az autóipar egyik all-time best reklámja, az Accord kombihoz:

Látták, ahogy a hátsó ülés csukódik? A háttámla mozgatásával az ülőlap is nyílik, méghozzá magától. Ugye milyen kívánatos? Vajon megéri az árát? Lapozzon.

Népítélet - Honda Accord