Ahhoz képest, hogy az új Koleos hobbiterepjáró, egész jól mozog terepen. Tommy, az instruktorom igazi finn sofőr, civilben dízel Yarisszal jár, amúgy meg Lotus Elise-ekkel pályataxiztat. Biztat, hajtsak neki egy szinte függőleges falnak, az új Renault Koleosnak fel kell mennie, de nem tudunk átbukkanni. Dícséretes a Renault-tól, hogy olyan off-road pályán demózzák az új SUV-ot, ahol az elsőkerekes változat nem megy végig, na de hogy az összkerekes sem?
Ha már érezte magát valaha feleslegesnek, gondoljon arra, hogy valaki SUV-okat dizájnol. Ugyanis a hobbiterepjáró-műfaj most annyira menő, hogy mindegy, mit csinál szerencsétlen iparművész, ha magas és robusztus, megveszik. Nézzék meg például a Nissant: milliméterre ugyanazt elsütötték a Quasqai-on és az X-Trailen is. A kér formaterv között 10 centi jelenti a lényegi különbséget, amúgy rendszeresen összetévesztem a kettőt. Aztán ott a G Merci: kockás bakancs, süt róla a keménység, a városi legenda szerint az ős-G és az aktuális kiadás gépházteteje csereszabatos. Minek nyúlnának hozzá, hiszen tulajdonképpen a kitartóan szögletes forma miatt viszik.
Új versenyző az Alfa Stelvio: itt sem tolták túl veszélyesen a tervezést, az aktuális Alfa-motívumokat pakolták fel egy bakancsra. Anthony Lo, a Koleos tervezője mondta el a vacsoránál, hogy mi a SUV-tervezés két sarokpontja: tűnjön az autó a lehető legrobusztusabbnak, és illeszkedjen a márkaarculatba. Néhány pohár bor után a tervezőből kibukott, hogy általános igénnyé vált, hogy az autó többet mutasson, mint ami, ezért akarnak sokan teherautókkal közlekedni.
Azt is ő tette hozzá, hogy rendben van, hogy a magasabb autókból jobban kilátni, de ha mindenki magas autókkal jár, akkor ezt az előnyt elbukjuk. Anthony felidézi a 2000-es évek elejét, amikor még csak elvétve tűntek fel SUV-ok a forgalomban, tényleg elég jó volt, de mára kezd hasonlítani a helyzet arra, mint amikor még normális autókkal járt a többség, csak mindenki 30 centivel magasabban ül. A következő logikus evolúciós lépés a portáltengelyes kisteherautó, képzeljék el Q7, vagy Polo méretben, mindenképp mókás.
Most az alsó-középkategória legnépszerűbb szegmense a SUV, és bár eddig a prémium kisterepjárók uralták a terepet (képzavar), az X3 és Q5 után a polgári gyártók is egyre nagyobbat szakítanak az eladásokból, a megfizethető SUV-ok mezőnyét a Tiguan és a Rav-4 vezeti. A Renault-Nissan ezért úgy érezte, hogy lenne vásárlóközönség a Nissan X-Trail Renault-emblémás változatára, ez lett az új Koleos. A tervező nagyon igyekezett meggyőzni, hogy a közös elemek leginkább a lemezek alatt vannak, de ahogy profilból nézem az A-B-C oszlopokat, szemre nagyon kiadja az X-Trail vonalait, változás ott van, ahol nem kellett statikai elemeket cserélni. Az biztos, hogy a CMF-CD platform megegyezik mind a két típus alatt, és ugyanúgy a koreai Busanban készül majd.
A kommüniké szerint a formanyelv erőteljes és atletikus, utóbbi ebben a kontextusban nehezen értelmezhető. A Talisman orra ennek az autónak is jól áll, Anthony kiemelte, hogy ettől még szélesebbnek látszik az autó, hangsúlyozzák a robusztusságot.
Nekem az oldalsó kopoltyút imitáló, krómkeretes, rácsos műanyagbetét kicsit erőltetett és stílusidegen, de a hátsó rész a Talismanra emlékeztető lámpákkal elég jól néz ki. Egyedül az oldalnézettel nem tudok kibékülni, bár a tervezők becsületére legyen mondva, ekkora lemezfelületekkel nehéz is mit kezdeni. A finom domborítások a kerekek körül viszont akkorát terülnek, hogy nehéz őket egyáltalán kiszúrni, nincs vulgáris szélesítés jellegük.
Ami az X-Trail tesztautóban leginkább fájt pár hete, az a beltér, amely nemcsak unalmas volt, de egyes részletei az előző évtizedből maradtak itt. A Koleos ezzel szemben sok elemet a Talismanból vesz át, ami önmagában dicséretes, viszont nem csap arcon az az ihletett ízlésesség, ami a limuzinban. Ott van például a fabetét, ami jó eséllyel műanyag, viszont annyira jól néz ki, még ezt is elnéztem neki, de körülötte van egy hatalmas, sivár műanyagfelület, egy bumfordi kilinccsel. A két kapaszkodó a középkonzol és a központi kijelző között jó ötlet, csak épp felesleges: ennek a terepességet kell hangsúlyoznia, de amikor tudjuk, hogy amikor a G Merci vásárlók 97%-a sosem megy terepre, akkor a létjogosultsága itt több mint megkérdőjelezhető, viszont nyomta a térdem. A 2,71 méteres tengelytáv a kategória legnagyobbja, aminek hála a hely elöl-hátul több mint elég, viszont hiába az X-Trail-rokonság, nem lesz a Koleosból hétüléses változat.
Az viszont mindenképp előnyös, hogy egyre kevesebb a zongoralakk, csak a váltókar köré jutott belőle, épp elég, hogy a központi kijelző környéke gyűjti az ujjlenyomatokat. Ez már magába foglalja az R-Link 2 multimédia rendszert egy rakás okostelefonos funkcióval. Ja, és egy újabb X-Trail elem: az ablakemelő kapcsolók is a japánoktól jönnek, de érthetetlen módon csak a vezetőoldali ablak gombja automata. És ha már gomb: nem találtam értelmes indokot arra, hogy a tempomat kapcsolója a váltókar mögött legyen. Igazából megszokható, a többi kortárs Renault-n is ott van, de miért nem volt jó helyen a kormányon, vagy annak közelében?
És mivel ennyi a közös vonás az X-Traillel, tartottam tőle, hogy a kétliteres, 175 lóerős dízel a CVT-váltó itt sem lesz az igazi. Az rázott, hangos volt, és úgy általában úgy éreztem, hogy a 170 lóerő fele eltűnt valahol félúton a motor és a kerekek között. A helyzet a Koleosban annyit javult, hogy nem hallatszik be a kerregés, és alapjáraton sem ráz D-be húzott karral, viszont a dinamika továbbra sem meggyőző. Elmaszatolódik az erő, továbbra is úgy tűnik, mintha a váltóban elveszne a teljesítmény. Persze nem egy szívódízel kettes Golf, a forgalom tempója tartható vele, a probléma inkább az, hogy 8 liter alatti fogyasztást nehéz vele országúton összehozni, ahhoz tényleg lassan kell menni.
Viszont amennyire bágyasztó a kétliteres dízel automata váltóval, annyira jó volt az 1,6-os, 130 lóerős, hatsebességes manuálissal. Kevés városi, és sok országúti használattal 6,5-7 liter körüli fogyasztás jött ki, és egzakt mérések nélkül az összes kolléga egyetértett abban, hogy dinamikusabbnak érződik, mint az erősebb, automatával. Sajnos egy rendes, kültelki gyorsulási versenyre nem volt lehetőségünk, de senki nem döbbent volna meg, ha az 1,6-os ellép. Nálunk egyelőre csak dízelmotorral lehet megvásárolni a Koleost.
Az viszont mind a két változatban tetszett, hogy a raligyorsaságira emlékeztető, finn földutakon sem rázott az autó, és a beltér sem zörgött. Érthetetlen ugyanakkor, hogy miért nem lesz benne (2018 előtt legalábbis) radaros tempomat, és még más korszerű fejlesztés, ami a Talismanban megtalálható.
Bár azt valószínűleg a Renault-nál is sejtik, hogy kevesen fognak terepezni a Koleosszal, de a tesztflottát kivitték egy meglepően kemény off-road pályára. Az összkerékhajtási rendszer ugyanaz, mint az X-Trailben, csak itt nem egy látványos, középső konzolra rakott tekerőkapcsolóval állítható, a szabályzó gombokat a kormányoszloptól balra rejtették el. 4wd lock állásban ugrottunk neki a pályának, és megdöbbentő, hogy sikerült felmenni olyan emelkedőn is, amit már valódi terepjárónak szántak. Gyanakodtam is, hogy valami rendes terepgumit húztak a kocsikra, de nem, ugyanazon a 18 colos utcai keréken törtettünk.
A bevezetőben emlegetett elakadás is inkább az én hibám volt, nem mertem azzal a tempóval nekimenni az emelkedőnek, amivel Tommy, az instruktor ösztökélt. Harmadszorra felment, és még az első lökhárító sem szakadt le, igaz, az első terepszög 19 fok, a hasmagasság pedig 21 centi. A törtetés csak az átlózásnál szakadt meg, ugyanis amikor a jobb első és bal hátsó kerék kerül a levegőbe, hosszú másodpercekig csak pörögnek, mielőtt az elektronika megfékezné, és a még tapadó kerekekre küldené a hajtást. Így is becsületes, hogy milyen akadályokat képes leküzdeni, de a terepezésnél vélhetően sokkal többen fognak vontatni: a Koleos kihajtható horgára 2 tonnás vontatmányt lehet akasztani.
A Koleos hazai indulóára 8,6 millió forint, Helsinkiben többnyire a legjobban felszerelt, Initial Paris modelleket hajtottuk. Az árlista alapján ez csak a 175 lóerős motorral és a kellemetlen automata váltóval kérhető, összkerékhajtással. A csúcs Nissan X-Trail szinte pontosan ugyanennyi, viszont a Koleos határozottan jobban néz ki kívül-belül, bár ebbe a frissessége is belejátszik. Ha mindenképpen választanom kéne, egy 1,6-os, elsőkerekes, Intense felszereltségűt lőnék 9 millióért. Sokkal jobb vezetni, mint az automatát, érzésre nem is megy rosszabbul, és nem hiányzik belőle olyan extra, amely hiánya fájó lenne. És egy darabig még talán átlátni vele a forgalom felett.
