Ilyen egy Smart, ha hozzáértők öltöztetik

Renault Twingo Sport GT – 2018.

2018.10.04. 07:20

Amikor azzal környékezik meg az embert a szerkesztőségben, hogy mit szólna a hétvégére egy hátsókerekes, kézi váltós, farmotoros tesztautóhoz, akkor a hamiskás mosoly ellenére is elkerülhetetlenül egy Porsche képe tülekedik be a lelki szeme elé. Mi más történhetne? Próbálj meg nem gondolni a lila elefántra.

Még szerencse, hogy ez a manapság már ritkaságszámba menő, elfuserált felépítés egy Twingo esetében se hangzik olyan rosszul. Főleg, ha az egy Sport. És GT. A 109 lóerő ellenben kissé hervasztó elsőre, de közben meg csak egy tonnát kell mozgatnia. A mérleg bizonytalan billegése pedig az együtt töltött idő alatt egyre csak erősödik. Erről az autóról lehetetlen eldönteni, hogy tetszik-e.

A szikár adatok alapján történő esélylatolgatás után, tonnás súlyként zuhan a mérleg tetszik serpenyőjébe az autó formája. Ezekre a hirtelen ébredő rajongást és birtoklási vágyat kiváltó tárgyakra szokták azonnal rámondani: instant get. Ezúton is szeretnék gratulálni Wittinger Csabának, hazánk szülöttének, aki képes volt egy Smart Forfour alapjaira ilyen végtelenül mokány, vagány és egyben szeretni valóan cuki kasznit tervezni.

Lényegében nincs hátsó túlnyúlás, első is csak alig, a kerekek gyakorlatilag az autó végein vannak. A tömpe kis orrában csupán a gyűrődőzónának kellett hely, ezért oldalról nézve úgy tűnik, mintha a lengőkarok közé kokányolták volna be a pedálokat. De a legjobb szöge akkor is egyértelműen a féloldalas hátulja. Elképesztően menő az egy darab fekete üvegből készült csomag- és egyben motortérajtó, ahogy a dupla kipufogók és a kis légterelő között összefolyik a hátsó lámpákkal.

Jó lesz ez, gondolná, aki borító alapján vesz könyvet, és az ajtót kinyitva még mindig megalapozottnak tűnhet az elhamarkodott ítélet. A szépen varrt, színes, fejtámla nélküli egybeülések kifejezetten jól mutatnak, jobban, mint amennyire kényelmesek, de a szépségért meg kell szenvedni, mint tudjuk. A műszerfal játékos formái egészen ügyesen leplezik a kisautós anyaghasználatot és hasznos ötletekkel is igyekeztek feldobni a belteret. A sofőr oldalon például a majrévas helyére lehajtható szemüvegtartót szerkesztettek; hasznos extra.

A legjobb trükk viszont egyértelműen a telefontartó a műszerfal közepén. Jelenleg a legújabb és legdrágább autók saját navija tudja csak megközelíteni egy sima telefonos térkép tudását, az olcsó autók olcsó megoldásai pedig inkább csak foglalják a helyet a nyűgösen használható gyári kijelzőjükkel. Itt meg simán csak felcsattintjuk a telót és indulhatunk.

Az más kérdés, hogy a kivitelezés nem sikerült tökéletesre, a térkép ugyan kényelmesen elérhető és jól is látszik így, de még egy átlagos telefon is kitakarja a rádió felét, csatornát váltani pedig csak a telefon mögött bűvészkedve lehet. Pedig az ötlet alapvetően jó, csak még egy kicsit lehetne rajta csiszolni.

Összességében az első sor egész kellemes, a barátságos formák és a menő ülések kifejezetten jók. Hátul viszont már szűkösebb a helyzet, de ez egy ilyen aprócska autó esetében teljesen érthető. Négy ember Budapestről a Balatonig azért tűrhetően utazhat, főleg, ha jóban vannak, mert arra, ha valaki elvonulna duzzogni, legfeljebb néhány szabad milliméternyi helye marad. Ja, és csomagot csak mutatóba vihetnek magukkal, mert ahova általában pakolni szoktunk egy autóban, ott részben a motor terpeszkedik. Igaz nem nagy, kilencszázas háromhengeres, de azért így is elég magasra került a padló, összesen 188 liter maradt a cókmóknak.

Ezek után már tényleg nem lehet tovább halogatni a beindítást, és ezzel sajnos egy komoly tömeg zuhan a mérleg kevésbé optimista serpenyőjébe. A 109 lóerős, háromhengeres turbómotor hangja ugyanis meglehetősen hervasztó. Hallani, hogy jár, de nagyjából ennyi. Egy sima Twingo esetében ez nem lenne probléma, de ha a küszöbön egy jól méretezett Renault Sport felirat fogad, akkor jogos a hiányérzet. Aztán berakjuk egyesbe és már el is illant a forma adta lelkesedés maradéka, ugyanis, ha sima bottal nem is, ezzel a váltóbottal bizony ver az Isten.

Egyrészt nagyon hosszú maga a váltórúd, és még annál is hosszabb úton jár. Másrészt a kapcsolási érzet közelít a vállalhatatlanhoz. És ez megint csak nem lenne kifejezetten zavaró, elvégre Renault-ról van szó, nem Lexusról, de, ha egy tábla csokira több helyen is látványosan ráírják, hogy még több mogyoróval, akkor abban legyen már több mogyoró.

Indulás után ráadásul a motor tovább rombolja a renoméját, kiszámíthatatlanul adja le az erejét, és a nehezen kiismerhető kuplunggal együtt kifejezetten kellemetlen párost alkotnak. A sportossághoz elméletileg szükséges, finoman adagolható erő tehát nem igazán adott. Ahogy a jó fék se. Hosszas gyakorlás után is intenzív figyelmet igényel az egyenletes lassulás, eleinte pedig  egy sima piros lámpás megállás is bólogatós. És miközben feszült koncentrálás közepette  az ember igyekszik finoman közlekedni a városban, a töpörödött motor lenyeli a lökete térfogatának 8-10 szorosát benzinből, ami sok. Hosszas országutazás után épphogy sikerült bemenni picivel hét liter alá.

Kanyarodni ellenben egészen élvezetes, és idővel a hajtáslánc furcsaságai is megszokhatók, bár lehet, hogy valójában inkább csak reális szintre mérséklődnek a Sport GT feliratok miatt elszállt elvárásaink. A kanyarodás ráadásul nemcsak a lendületes szerpentinen és körforgalmakban élvezetes, hanem egy közönséges parkolóházban is. Tulajdonképpen bárhol, ahol relatíve kevés helyen kell manőverezni. Mivel a tengelytáv egy bicikliéhez hasonlatos és elöl nincs motor, szabadon mozoghatnak a kerekek, ezért a fordulókör kisebb, mint egy dodzsemé. A Twingóval egyáltalán nem kell nagy ívben derékszögben parkolni, vagy odafigyelni a McDrive-ban a padkára. Lényegében, ahova egy bevásárlókocsival be tudsz állni, oda ezzel is.

Egy hosszú hétvégényi twingózás után sem tudnám egyértelműen megmondani, tetszett-e. A zseniális formát, a jópofa belteret és a szuper futóművet olyan kellemetlenül ellensúlyozza a kevésbé szerethető váltó és motor, a szűkös csomagtér és a fogyasztás, hogy képtelen vagyok eldönteni, kéne-e. A képeket nézegetve megint hazavinném szívesen, de aztán beugrik, hogy közlekedni csak a váltóval és motorral rendszeresen interaktálva lehet, ahhoz meg a francnak van kedve hosszútávon.

Ha viszont valaki egy kisautótól annyit vár, hogy mutasson jól, férjen bele egy hétre való bevásárlás és külön stresszforrásként tekint a szűkös városi közlekedésre, annak egy ilyen fordulékony kis gyösz tökéletes választás lehet. Csak hagyja le a Sport változatot, egy dekorcsík az oldalára bőven elég lesz.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.