Hopp, egy még kisebb magas Volkswagen

Bemutató: Volkswagen T-Cross - 2019.

2019.03.25. 07:27 Módosítva: 2019.03.25. 11:02

Nem csak praktikus, menő – indítja be a T-Cross sajtótájékoztatóját az előadó, de a prezit nézve végig csak arra tudok gondolni, hogy ennél franciásabb Volkswagent még nem láttam.

Hurrá, már a VW-nek is van Juke-ja. Alig kilenc évvel a Nissan után. Még a Renault is hat éve előzi őket a Capture-rel, és ha már közvetlen konkurensek: ködlámpában mintha a Citroen kis SUV-jai ihlették volna a németeket, amikor beszálltak a kategóriába. A VW szerint a húszas évek közepére a teljes autópiac fele városi terepjáró lesz, de hogy az ő autóik fele emelt hassal jön, abban már biztosak. Ezért kell rögtön a T-Roc után egy annál alig kisebb mini városi terepjáró. Isten áldja az MQB-t, ez már a hatodik autójuk csak az A0 platformváltozaton.

Aki még mindig azt gondolja, ezekkel a cuki kis emelt hasúakkal a gyerektelen/kisgyerekes fiatal párok a fő célközönség, félreérti az általános ízlést. Eltelt kilenc év a Juke óta, mára egész letisztult, mire van a kategória. Egyrészt a válság után se jött el újra az ötvenes/hatvanas évek Amerikája, a sztrádaszéles középosztály kora, ahol a felnőtté válás mellé jár az új autó, másrészt nem elég, hogy a fiataloknak most sincs pénzük rá, az időközben kicserélődött fiatalságnak már a kedve is kevesebb hozzá. Nem csak itt, nyugaton is. Akkor minek megy mindenki a Juke-ság után? Mik ezek a típustársaktól kilógó formai húzások, a rikító színek, a többszínű belterek a kis SUV-oknál – hova ez a bohémság?

A Juke és a Captur anno mellélőttek harminc évvel a célközönségnek, de így is telibe találtak egyet. Akinek nemhogy vágya, pénze is van új autóra, plusz kell neki a magasan ülés, és bőven elég ekkora bódé. Bátran hozzátehetjük, hogy kisebb-nagyobb mértékben személyes emléke is van az emberiség vidámabbnak gondolt éveiről, mondjuk a hippikorszakról, és/vagy fiatalosnak mondott autóba menekülne az öregség elől. Kiknek van pénzük ebben a kategóriában új autóra? Leginkább a nyugdíjasoknak, vagy a korban ahhoz közel állóknak. Már a gyártók is tudják, és a T-Cross és társai egy ideje nem a harmincasok lelkét keresik. A sok játékosság inkább a szüleiknek szól. Aki nem hiszi, hogy ez egy marketingileg ennyire letisztult helyzet, menjen fel a Volkswagen magyar honlapjára, és nézze meg a T-Cross hangulatfotóit.

Nem tudom, fontos-e, de itt ez a kép a preziről, amiben a Polóval mérik össze. Ahhoz képest hosszban 5,5 centit nyúlt, a tetővonal viszont majd' tizennéggyel fut fölötte. A kisautós, visszatérő vásárlóknak lehet, hogy ezzel most csináltak egy dilemmát, de érdemesebb megnézni, papíron hol vannak ehhez képest a konkurensek, mondjuk tengelytávban. A Juke 253 centi, a C3 Aircross 254, a T-Cross 255, a Mokka 255, a Soul 257, a Kona 260, a Captur pedig 260. Brutálisan sűrű a mezőny, ráadásul a többség nem a konzervatív unalommal megy neki, hanem magára erőlteti a kötelező lazaságot. Ahogy tette a T-Cross nemcsak kívül, de az ilyen belterekkel is.

Valójában nem most kapta el a márkát a lazaság, ilyen játékos beltereket már az új Polóban is lehetett látni két éve. Az alap belső is sokban rokon a Polóval, de a kormány mögötti műanyagok itt mintha annál is spórolósabbak lennének. Sőt, nem rémlik, hogy ennyi kemény műanyagot Volkswagenben láttam-e valaha, de olyan gagyi nyitáshangra sem emlékszem új VW-nél, mint amit itt a könyöklő ad. Az ülések felé néző elemeken már sokkal jobb a helyzet, és ha már nézés: a modellkínálat-szomszédokkal ellentétben itt nem döntötték a vezető felé központi kijelzőt, máskülönben ugyanazok a gombok, ugyanaz a kormány, ugyanazok a kapcsolók, mint a márkatársakban.

Az elektromos rögzítőfék nem hiányzik, hiába kevés a hely, de a nehéz kézifékkaron mintha a megengedhetőnél több euró lett volna megspórolva. Ide is leért viszont a digitális műszerfal, mint opció, bár erre a leszivárgásra a Polónál már kicsodálkoztuk magunkat. A keresztmotoros platformnak is hála van elég hely mindenhol. A hátsó üléssor 14 centis sínen, egyben tologatható, azaz vagy van egy két felnőttnek is pont elég élettér hátul 385 liter csomagtérrel az ülések mögött, vagy 455 literesre növelt csomagtartó hátsó lábtér nélkül. Síkra döntött ülésekkel 1281 litert nyel be. USB-ből hátra is jut kettő az első kettőn és az indukciós töltőn túl, a kapaszkodók viszont elöl-hátul lemaradtak.

Azt beszéltük a kollégákkal a tesztre menet, hogy aki vezetett már T-Rocot, fejben könnyen leszimulálja, milyen lehet mozgásban. Nekem az még nem volt meg, de a Tiguan már igen, szóval kettőt kellett visszaszámolnom fejben, és láss csodát, ez hiába csak 1245 kiló és 411 centi hosszú, hiába a rövidebb tengelytáv, beültem a kormány mögé, és tényleg kijött a matek. A nagy platformizáció eddig az évezred autóipari találmánya, a gyártók és az ügyfelek bankszámlájának barátja, és sajnos a karakter gyilkosa.

Pedig méretéből fakadóan inkább gombóc arányai vannak, mint a platformtárs nagyobb SUV-oknak, de ennyi kevés, hogy kiütközzön a fizika. Nem billeg egy letámadott körforgalomban, ugyanolyan egykedvűen, felütés nélkül állja a fekvőrendőrt, és ugyanolyan tompán épül közéd és az út közé, mint bármelyik. Semmilyen értelemben nem élményautó, bár aki egy elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros és dobfékes szerkezettől remélné, hogy feldobja a napját, inkább felejtse el az egész kategóriát, mert itt ez van.

A kategóriához mérten jól áll a T-Cross biztonsági extrákkal, és sokat odaadnak az alapfelszereltséghez. Ott lesz az alapcsomagban a Front Assist környezetfelügyelő rendszer, a gyalogosfelismerő rendszer (Pedestrian Monitoring), a városi vészfékfunkció, a sávtartó rendszer, az emelkedőn elindulást segítő rendszer (Hill Start Assist), a proaktív utasvédelmi rendszer és a holttérfigyelő is. Az átlag kilométereken ezekből a sávtartóval van leginkább dolga az átlag usernek. Azzal viszont elég sok: szinte láthatatlanra kopott felfestésnél, saras úton is végig aktív, és szokatlanul erősen húz vissza középre, ha közel a felezővonal. Az olyan alkalmi vele autózóknak, amilyenek mi egy ilyen tesztúton vagyunk, ez inkább veszélyforrás, az első tesztkör után a többségnek lett és akkor majdnem ráhúzta magát a biciklis csoportra egy szűk úton sztorija. Össze kell vele szokni, de utána inkább áldás, mint veszélyforrás, ha ennyire éber.

A hazai importőrnél egyelőre az egyliteres, háromhengeres TSI-k vehetőek csak. A 95 lovas ötsebességes kézivel jön, a 115 lovas kézi váltója hatsebességes, illetve az már kérhető hétsebességes DSG-vel is. A gyengébb alapmotor is jól viszi, nincs itt se akkora tömeg, se akkora homlokfelület, hogy a pályázás fájt volna vele, rugalmasságban pedig erősebbnek tűnik, mint amilyen papíron. Az indulója 5,6 millió, míg az erősebb kézivel már 5,8-ról indul, automatával már 6,3. A 1,6-os dízelben a 95 lóhoz ott a 250 Nm nyomaték, szinte olyan csendes, mint két benzines, de a kínálatban egyelőre nincs nyoma, így egy ideig még hazai ára sincs.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.