Használtteszt: Honda Civic Tourer (FK) 1,6 i-DTEC – 2014.

Új Honda Civic: esztétikai katasztrófa – ezzel a címmel jelent meg annak idején hírünk a kilencedik generációról. A szembesítés ma is helytállónak tűnik. A gyönyörű űrkomp után ezt csak csúnya Civicnek hívom, egyszerűen képtelenség napirendre térni a látványán. Ahogy nézegettem az utcán az autókat, miközben ez volt nálam, mindig olyan érzés fogott el, mintha az éppen tomboló válság miatt jobb híján előkotortak volna egy korai fázisban lévő tervet az előző generációról, és egyszerűen bevállalták volna a befejezetlenséget. Tudják, mint a négyes metró látszó betonjai. A Tourer nevű kombi ugyan valamelyest emészthetőbb, mint az ötajtós, de Flottaman munkatársa, Gábor a kulcs átadása előtt figyelmeztetett: ha még nem vezettél Hondát, ne ebből indulj ki.

Gábor elsősorban az angliai gyártás minőségi következményeire célzott, illetve arra, hogy nem az a fajta autó volt a cégnél a Civic, amire annyira nagyon vigyáztak. A teszt időpontja is csúszott pár hetet, mert kicsit megtörték az oldalát, de a helyreállítás az én esztétikai érzékem alapján szépen sikerült. A Civicet ez előbb önmagában látszó betonnak minősítettem, de a kerékjárati ívek körül lévő színezetlen műanyagelemek felérnek egy büntetőfékezéssel. Nem tudom, hogy a kezdődő SUV-láz meglovagolása volt-e a cél a tervezésnél, azt mindenesetre sikerült elérni, hogy apróknak tűnjenek az autó alatt a 17-es kerekek. Mára az összhatás tovább romlott, mert öt év szabad ég alatt állásban meg is fakultak ezek az álterepjárós műanyagok.

Bent folytatódik a befejezetlenség-érzés. A nyolcadik generáció koherens, modern belterét konzervatívabb motívumokkal rontották el. Semmi bajom a kétszintes műszerfallal, a durván döntött szélvédő viszont annál inkább zavaró volt az első napokban. Hozzá lehet szokni, de parkolni kicsit mindig kellemetlen lesz miatta még úgy is, hogy az ülések legalacsonyabb állása is szinte SUV-san magas. Az üzemanyagtankot az első székek alá rakták, ez sem véletlen, de erről később.

Több olvasói levelet is kaptam a korábbi használtautó-tesztjeim után, hogy miért említem meg 200 ezer kilométer alatt futott autók kapcsán, hogy az utasterük egyben maradt. Ez elvileg kézenfekvő, nem? A választ megadja ez a Civic: 120 ezer kilométer van benne, de kicsit zörög a műszerfal az úthibákon, és néha olyanokat pattog az üléstámla, mint az Audi Q8 thai-masszázsos ujjropogtatást imitáló programja.

Nem használtautó-specifikus probléma, hiszen újként is kellemetlen volt az autó infotainment-rendszerének működése. Tele van logikátlan szívatásokkal, a kedvencem a fogyasztásmérő kis pöcökkel való lenullázása. Ehhez a lehetőséghez eleve úgy jutottam el, hogy egy gombot random hosszan megnyomtam, majd röviden kétszer. A bluetooth-nál két napnyi keresgélés után fogyott el a türelmem, csak egy Youtube-os oktatóvideó segített. Mutatom, mit látni a kijelzőn, amikor egy Yes-gombra kattintással megerősítjük, hogy új telefont akarunk csatlakoztatni.

Igazán informatív. Itt is véletlenül jöttem rá végül, hogy a vak menüpontokat áttekergetve jutunk el a már párosított eszközök törléséig. Mire hozzám került az autó, betelt a körülbelül hat telefonig tartó memória, de erre is csak azért jöttem rá, mert már szívatott meg így más autó. Gábor erre csak azt mondta: beteg. És igazából egyetértek vele. A Hondánál amúgy régi hagyomány a bluetooth-os szívatás, miért pont itt lenne másként?

Honda Civic Tourer (FK) 1,6 i-DTEC - 2014. forgalomba helyezési és honosítási költségei*
Vagyonátruházási illeték	57 200 Ft
Forgalmi engedély	6 000 Ft
Törzskönyv	6 000 Ft
Eredetiségvizsgálat	18 500 Ft
Regisztrációs adó	40 871 Ft
Rendszám (párban)	8 500 Ft
Kötelező biztosítás (éves, 27 éves, budapesti férfi, 3 éves jogsi)	72 152 Ft
Gépjárműadó (éves)	26 400  Ft
* 2020 januárjában érvényes adatok

Ha ezek után elment a kedve ettől a Civic-generációtól, akkor nincs egyedül az érzéssel. Menet közben okozott néhány pozitív meglepetést, melyeket javarészt a Honda mindmáig utolsó, saját fejlesztésű, 1,6 literes közös nyomócsöves dízelmotorjának köszönhet. Papíron nem tűnik soknak a 120 lóerő, de tökéletesen hoz mindent, amitől szeretni lehet egy dízelmotort. Csendes, jól bírja az alacsonyabb fordulatszámot is, nem különösebben nyomatékszegény ezekben a tartományokban sem, illetve nem rázza a karosszériát. A japánosan kattanó váltóval együtt szinte klassz vezetni az egyhatos dízel Civicet, pedig ebben az autóban már elég magasan fogott a kuplung.

A 300 Nm-es nyomaték már 2000-es fordulattól rendelkezésre áll és kellemesen, egyenletesen épül fel. A legdurvább a fogyasztás: a legideálisabb, városon kívüli menetben probléma nélkül 4 liter alá lehet vinni a száz kilométerenkénti átlagot, szóval tényleg van valami a kategória első 0,27-es cw-értékben és a 2,82 literes fogyasztással felállított Guinness Rekordban. Rátankolással nem volt lehetőségem lemérni, de a spritmonitor.de-n található adatok szerint voltak, akiknek még lejjebb is sikerült vinni a fogyasztást. A nagy átlag is éppen öt liter alatt marad. Minden kilencedik generációs, kéziváltós Civicben alap a start/stop rendszer és a fogyasztásnáci-üzemmód, az Econ gomb.

A takarékos üzemmódban a felső kijelző szélei kéktől zöldig terjedő sávban világítanak annak megfelelően, hogy mennyire vezetünk spórolósan, és persze gyűjtögethetjük a csészeleveleket is, akár egy hibridben. Mivel a tempomatos, vánszorgó gyorsításokat leszámítva nem éreztem, hogy visszafogná az autót az Econ, végig bekapcsolva hagytam. Már csak azért is, mert kikapcsolt állapotban folyamatosan kéken virít a felső kijelző, ami körülbelül másfél perc után kezdi kiégetni az ember retináját. Apropó tempomat: tök jó dolog, hogy váltáskor nem kapcsol ki magától, egyszerűen igyekszik tovább a beállított sebességhez.

Alkatrész megnevezése	Alkatrész márkája	Alkatrész ára
Akkumulátor	Bosch	34 583 Ft
Levegőszűrő	Nipparts	5 896 Ft
Pollenszűrő	Japanparts	2 447 Ft
Olajszűrő	Purflux	2 837Ft
Hátsó lengéscsillapító	Nipparts	25 989 Ft
Első fékbetét garnitúra	Nipparts	13 396 Ft
Turbó	Remante	286 685 Ft
Nagynyomású szivattyú	Bosch	588 460 Ft

Egyértelműen ez a kis dízel legjobb motor ehhez a Civichez, de egyébként sincs túl nagy választék: 1,4-es 100 lóerős szívómotor csak az ötajtóshoz járt és a régebbi, 2,2-es dízelt is csak ahhoz a karosszériaváltozathoz kínálták. Az 1,8-as benzines a polgári változatok csúcsa, de a beszámolók alapján ezek a szívómotorokat már eléggé megfojtotta az Euro 5-6-os norma, gond nélkül benyelik a 8-10 litert is 100 kilométeren anélkül, hogy különösebben dinamikusnak érződnének. Az erősebb benzinmotornál az olajlehúzó gyűrűkkel lehetnek gondok, ez magas olajfogyasztáshoz vezethet és bár nem rendelt el a gyártó visszahívási akciót, egy népítélkező szerint a márkaszervizben orvosolták a problémát.

A kormányzásban nem sok élvezetet találni, ez a Civic már csak egy a tucat modern, semleges autó közül. A kényelemre viszont nem lesz panasz, ebbe az autóba éppen egy hajóként sikló Mercedesből ültem át és bevallom, a Honda nem sokkal volt rosszabb nála. Aki brutalitásra vágyik, annak jó hír, hogy a gyár sok-sok év csúszással bár, de csak kiizzadott magából egy 310 lóerős Type-R változatot ebből a generációból is.

Egy kombitól némi praktikumot is elvárnánk, és ebben nem is okoz csalódást a Civic Tourer. Már alaphelyzetben is óriási, 624 literes a csomagtartó, de szerencsére meghagyták az előző generáció zseniális ülésmozgató rendszerét, amellyel körberöhögnek mindenkit a kategóriában, így az űrmérete akár 1668 literig bővíthető, de ha szeretnénk, egyszerű mozdulattal vigyázzba állíthatjuk az ülőlapokat, így azok helyén könnyen és biztonságosan szállíthatunk akár kutyákat is. A rakodóperem is jó alacsonyan van, így a családi igényeket tényleg jól kielégíti az autó.

Utasként sem lenne rossz utazni a Civicben, hiszen van rendes fej- és a lábtere is, de a magasra húzott övvonal és a befelé dőlő tetőoszlopok miatt szűknek érződik a kocsi. A hátsó ajtók szinte derékszögig nyílnak, de erre szükség is van, mert meghökkentően szűk az ajtónyílás alsó része.

A kilencedik generációs Honda Civic egyelőre eléggé megbízható használt autónak tűnik, a benzinesekkel kapcsolatban említett magas olajfogyasztással kapcsolatos hibának érdemes utánajárni, ha ilyen verziót keresünk. A dízelek is tartósnak tűnnek, de például az 1,6-oson két EGR van, így vélhetően körülményesebb a javítása és nem árt vetni egy pillantást a magasnyomású üzemanyagszivattyú árára sem a fenti táblázatban.

Típushibák között lehet említeni még a gyenge fényezést, már viszonylag sok kavicsfelverődés látszott ennek az autónak az orrán is, illetve a tanksapka nélküli rendszer nem minden esetben zár tökéletesen, így ha csurig töltjük az autót kifolyhat a gázolaj, ami szintén nem tesz jót hosszú távon a fényezésnek. A gyártás eleji példányoknál a start/stop rendszer hibájáról írnak a tulajdonosok, de egyébként brit gyártás ide vagy oda, ez a Honda is elég jó megítélésű, népítélkezőink 8,47 pontos átlagot adtak neki.

Egyszer remélem eljut hozzám valami életrajzi könyv, amiből kiderül, hogy miért tették ezt a Civic formájával, mert egyébként számos tulajdonsága van, ami miatt szeretni lehet. Ami miatt mégis elgondolkoznék egy Octavián az az a tény, hogy a brit gyárat bezárja a Honda, így az amúgy sem túl olcsó alkatrészek ára később sem lesz kedvezőbb, miközben az autó dízelsége komoly érdeklődéscsökkenést hoz majd a piacon. A Skoda nem zörgött 170 ezer kilométer után sem, és félelem nélkül rá szabad nézni.

A választék ezekből a Civicekből nem túl nagy, körülbelül száz példányból válogathatunk itthon. Érdekesség, hogy a 2,4 millió forint körüli sávban nem csak ebből, de az eggyel régebbi generációból is találunk néhányat, ha viszont még egy milliót rászánunk a vásárlásra, már egészen jó, a hirdetések alapján kis futásteljesítményű Civiceket találhatunk, melyekkel valószínűleg jó pár évig nem lesznek nagy problémák.

A cikkben szereplő autót a Flottaman Zrt. kínálatából választottuk. Ide kattintva kereshet még hasonló használt Honda Civiceket.