Ez ma a legkeményebb Volvo

Volvo XC60 T8 Polestar Engineered - 2020.

2020.02.04. 06:40 Módosítva: 2020.02.04. 08:37

Tesztautókat jellemzően egy hétre kapunk, ennyi idő alatt az ember jár vele hét közben rövid utakon, hétvégén meg leugrik vele a rokonokhoz. A hetedik napon aztán mosás, porszívózás, telitank, mire a rituálét letudom, jellemzően kialakul az autóról valamiféle vélemény. Na, a Volvo XC60 T8 Polestar Engineereddel nem tudom, meddig kéne járnom, hogy konkrét véleményem legyen róla.

Mindez azért van, mert:

  • Az XC60 T8 PE egy zöld rendszámos hibrid
  • Az XC60 T8 PE 415 lóerős
  • Az XC60 T8 PE egy hobbiterepjáró
  • Az XC60 T8 PE-ben kézzel tekergetheted az Öhlins futómű csillapítását
  • Az XC60 T8 PE-n akkora Akebono fékek vannak, mint egy le mans-i versenyautón
  • Az XC60 T8 PE egy Volvo, és a Volvo-tulajdonost legfeljebb az első pont érdekli ezek közül.

Ezek alapján a következő felhasználási profilt tudom elképzelni: anyuka elviszi a gyerekeket az óvodába, nyilván árammal, hiszen 40 kilométert úgyis tud, közben a lámpánál legyorsulja az SQ5-ös Audit (0-100: 4,8 a Volvónak, 5 másodperc az Audinak), majd miután kirakta a gyerekeket, teker két klikket az Öhlins futóművön, hogy 0,91 g-vel (tényleg ennyit tud) fordulhasson rá a Lidl parkolóra. Hiába hangzik úgy a forgatókönyv, mintha a Trónok Harca utolsó évadának írói hozták volna össze, az autót a műszaki megoldásai alapján valami ilyesmire készítették fel.

De azt hiszem, túlgondolom. A sportos vezetés a többség számára azt jelenti, hogy ha felszabadul pár száz tiszta méter az úton, akkor jól meg lehet tiporni, meg lehet ijedni, majd meg lehet próbálni megállni, mielőtt a következő kanyarban nyerne a fizika. Kanyarodni, rövid féktávot venni, azaz hagyományos értelemben hegyeset menni senki sem akar – ha akarna, nem a hobbiterepjáró lenne a legnépszerűbb járműkategória.

Az XC60 T8 Polestar Engineered verziója 15 lóerővel erősebb, mint a mezei T8, 415 lóerő a legnagyobb rendszerteljesítmény. De mivel egy villanymotor dolgozik elöl, a váltóharangban, egy pedig a hátsó tengelyen, nem is a nulláról megindulás drámai, hanem menetből való meglódulás. 100-as tempó körül még elég dermesztően hátba ver, csak... csak minek?

Nem csak én teszem fel a kérdést, hanem úgy általában a volvós közösség is, egyszerűen nem fogynak ezek az autók. Ha nekem nem hisznek, higgyenek a gyárnak: nem készül már olyan hardcore szörnyeteg, mint az előző S60/V60 Polestar változata, és bár a Polestar Engineered kivitel messze több, mint egy optikai csomag, csak a száguldozásra való ingert nem adja meg.

Az alapok biztatóak, hiszen itt a kompresszorral és turbóval egyaránt töltött kétliteres négyhengeres. Nem feltétlen venném gondjaimba 8-10 évesen, de most még elég harcos, hiába van körülötte két tonnányi acél. A hibrid rendszer is elképesztően hatékony, már-már toyotásan hajol le minden egyes joule-nyi mozgási energiáért. A 11,6 kwh-s akkut a céges 22 kW-os töltővel úgy 2,5-3 óra alatt pumpáltam fel. És akkor szerettem igazán, amikor a villanymotorról ment, lassan, valami sima úton, hiszen ilyenkor egy kényelmes, barátságos közegben létezhettem olyan csendben, ami igazán illik az autóhoz.

Érdekes anomália, hogy amikor hidegen indítja a motort, és fékezve gurulunk a piroshoz, és D állásban fékezve tartjuk, durván rázkódik az autó. És mivel a hibrid rendszer hatékony, gyakran indul hidegen a motor, emiatt aztán gyakran ráz is. Szintén gond, hogy nincs közvetlen a menetmódok között áramot őrző beállítás, ezt egy almenüből kell előszedni. Pedig hasznos lenne, ha mondjuk a feltöltött akkumat csak másfél óra autópályázás után, a városban akarnám használni, ahogy egy plug-in hibridben indokolt. Becsületére legyen mondva, egész kicsivel 10 liter felett el lehet járni vele, ami a méreteit és erejét tekintve komoly érték. 

Lévén ez egy sportmodell, nem rovom fel neki a feszes futóművet, hiszen Norbival sincs értelme empátiáról beszélgetni. Persze, lehet tekergetni a csillapítást, de attól a rugóállandó, és a hatalmas kerekek nem lesznek megbocsátóbbak. Tehát van egy kényelmes, tágas Volvónk, ami kemény, mint a vídia.

Sok haverom azt szerette legjobban az XC60 PE-ben, hogy, szerintük nem látszik, mennyire tud menni. Ezzel nem feltétlen értettem egyet, mert a féknyergek szerintem hamarabb látszanak, mint az autó maga. Meg az a négy kerék is döbbenet, jó volvós hagyományok szerint kizárólag ez az egy felnikészlet megy fel erre az autóra, igaz, választható, hogy 21-es, vagy 22-es méretben.

És ez a lényeg, az XC60 T8 PE hatalmas fékei, a versenyfutómű, a felnik, a sárga övek, mind-mind a léleknek szólnak. Ott van például a BMW X3/X4M: azokról ordít, hogy pokoli erősek, űrhajókat lépnek le, mintha világítana felettünk egy neonreklám, hogy nekünk gyors, erős autónk van. Ezzel szemben az XC60 T8 PE csak a géptető alól állítható futóműve, a pokoli fékek, a toronymerevítő, a sárga biztonsági öv csak a tulajnak szól, amikor csak elmegy a forgalomban, senki meg nem mondja, mi van benne. Esetleg csak a Volvo-egyház többi tagja.

Komolyan, nekem még a finom sárvédő szélesítés is csak akkor tűnt fel, amikor visszavittem, és a Volvo tesztautó-felelőse mutatta, hogy van. Ez egy visszafogott autó, ami olyan technikát rejt, amire az égvilágon senkinek sincs szüksége. A Road&Track mérései szerint, amikor nyári gumik vannak rajta, és száraz aszfalton megy, akár 0,91 g-vel is képes kanyarodni, nekem ebből a folyamatosan párás utakon, a téli gumikkal némi rettegéssel teli csúszkálás jutott. Nehéz is, erős is, összkerekes is, naná, hogy az orrával akar kiesni a kanyarból, már ha valaki elkezdi keresni a határait.

Az egyenesben megindulást persze bármilyen felületen tudja, de azt éppenséggel a T8 is tudja, hiába gyengébb 15 lóerővel. Csak az nem ráz. Csak az nem 24,3 millió, csak 21,3. Meg azt adja, amit egy ember keres egy Volvóban. Szeretem az XC60-at, mert bár nincs annyi fícsör, mint a német prémiumtrió hasonló autóiban, de a beltér otthonossága és kényelme számomra föléjük emeli a Volvót.

A Polestar Engineered kivitel valami olyasmi terepre tart, ahol a BMW X3 M40, vagy a szerényebben motorizált Porsche Macanok, csak ehhez kevés a hardver. Meg aztán, aki Macant, vagy X3-at vesz, az a világgal akarja tudatni, hogy valami varacskos állatot tart, a Volvo ehhez túl hűvös. Nem kell minden gyártónak gyors autót gyártani, rengeteg ember nem akar kéttonnás harckocsikkal kúpolni a Vácin, és meg is lepődnék, ha holnaptól elszaporodnának a Polestarok. Mert persze, van annak valami szépsége, hogy valakinek van egy teljesítményéből semmit sem mutató Volvója, de kétlem, hogy a sleeperek rajongói eltartanák a Polestarosított XC60-ast.

Az S60-nak és a V60-nak még megadom, ott jópofa a polestarság, azokban van valami ingerlő, de ebben a megemelt bódéban kicsit overkillnek érzem ezt a technikát. A magam részéről kérek egy XC60 D4 Inscriptiont, még összkerékhajtás sem kell, csak automata váltó és egy világos belső. A Polestar Engineered autókért meg egyszer nagyon sokat fognak adni a gyűjtők. 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.