A szabadság szobra
Amerikaias formavilága és olaszországi gyártása ellenére hamisítatlan francia prémiumautó a régóta várt csúcs DS.
Közzétéve:
2026. 03. 23. 06:13
A szirupos máztól függetlenül felemelő pillanat a Jég veled végén, amikor a hibás bob miatt nagyot bukó jamaicai csapat a széthullott sporteszközét a vállára véve sétál át a célvonalon, és a közönség tapsviharban tör ki. Valami ilyesmit érzek a francia nagyautók kapcsán, és nem azért, mert a műfajhoz mit sem konyító amatőrök bukdácsolását kellene végignézni. A franciáknál kevesen értenek jobban a luxushoz és a fényűzéshez, általában mégsem sikerül a nagy terv, bármilyen vonzó autót álmodnak, nem jön össze a nagy áttörés, sehogyan sem tudnak kibújni a németek árnyékából.
Időnként mégis újra és újra megpróbálják, amiért nagyon hálás vagyok nekik, mert ilyenkor különleges és szerethető autók születnek, amik bebizonyítják, hogy az autózásról másként is lehet gondolkodni. Az erkölcsi győzelem a franciáké! Az erre fogékonyak körében minden kisebb-nagyobb hibájuk ellenére is népszerűek ezek a próbálkozások, a szerkesztőségben többen is imádjuk a hidrós Citroëneket, az extrém Renault-kat és a nagy Peugeot-kat. A DS most a nemzet legsikeresebb luxusautója, a névadó szellemi utódját hozta el, az autót, amit a prémiummárka bevezetése óta várunk.
Kezd összeállni a kép
Alapítása óta sok nehézségen és több megújuláson ment már át a DS, ami még mindig nem foglalta el a neki szánt helyet az autós hierarchiában, de talán most rátalált a saját útjára. Az új névadási logika kellőképpen egyedi, a friss formatervek prémiummárkához méltók, maguk a típusok is szimpatikusak. A hitelesség kedvéért olyan nagy szükség volt egy reprezentatív nagyautóra, mint az MG-nél egy roadsterre. Nem számít, hogy a Cyberster a híres elődeinél nagyobb méretben, tisztán elektromos hajtáslánccal vált valóra, ahogy az sem, hogy a N°8 nem egy kecses üzleti limuzin.
Az eredeti DS barátságos karakterét 2005-ben már frappánsan megidézte a Citroën a C6-os félig retró, félig modern stílusával, nem maradt bennem hiányérzet, amiért Thomas Duhamel és csapata a most divatos, szögletes vonalakkal rajzolta meg az Istennő mai inkarnációját. A 2020-as DS Aero Sport Lounge tanulmány szériaváltozata csak földöntúliságából veszített, az én szememben semmivel sem kevésbé bátor a végeredmény. Már csak a crossoverek, a limuzinok és a kupék bizarr mixéből született ötajtós karosszéria miatt sem, ami úgy követi a trendet, hogy közben kilóg a sorból.
A túlgondolt DS 5 és a bátortalan DS 9 közös utódjával egyik hibába sem estek bele, ahogy tartották magukat a márka eredeti, Anti Retro filozófiájához is. Egyik részlet sem direkt utalás egy korábbi Citroënre, sőt, franciás helyett amerikaias az összkép. Sturcz Bercit a 2022-es Cadillac Celestiq tanulmányautóra emlékezteti, és valóban, még a méretei is megfelelnek az amerikai párhuzamnak. Ez a leghosszabb autó a Stellantis STLA Medium Evo platformon, a tengelytávja közel áll a Peugeot 5008-aséhoz, de a hosszával azon is túlmutat. Magabiztos, mégsem agresszív, tipikus francia.
Az említett C6-osénál ugyan ridegebb a stílusa, viszont a német prémiumautókkal szemben senki sem néz majd ránk szúrós szemmel, ha egy ilyennel érkezünk meg valahova. Vannak, akiknek ez is fontos szempont, és bár Horváth Máté azt írta a nemzetközi bemutatóról szóló cikkében, hogy a magyar piac kevésbé nyitott az ilyen különlegességekre, szerintem mindig voltak, akik tudatosan keresték a német luxusautók francia, olasz vagy japán megfelelőjét. A DS N°8 egy olyan jelenség, amit nem kell megmagyarázni, legfeljebb a funkcionalitását lehet megkérdőjelezni. Csak nem érdemes.
Luxusautós vibe-ok
Annak idején az eredeti DS is luxusautónak számított, pedig családi használatra is alkalmas Citroën volt, itt is jól látható, hogy a Stellantis rendelkezésére álló elemekből megpróbálták a lehető legtöbbet kihozni, hogy egy igazi luxuscikket vihess haza. Beülve egyből érezni, hogy ezt komolyan gondolták, szinte mindenhova jutott valami a híres kreativitásból. Ritkán jön be egy extrém kormány, de ezt rögtön megszerettem. Formája a jachtokét idézi, mérete, alakja, műtárgy jellege mégis tökéletessé teszi, nem is volt szívük beleépíteni a gombokat, inkább a küllők közé erősítettek két panelt.
A rekuperáció erősségét szabályzó füleket mögéjük rejtették el, ami használat közben szinte fel sem tűnik, és a bajuszkapcsolók is kézreállnak, a látvány ijesztőbb, mint az ergonómia. A beszállásnál már rögtön szembesültem egy franciás geggel, az ajtót ugyanis a hangrendszer alumínium hangszórótakarója, és a szélén elhelyezett LED-ek mögé benyúlva lehet behúzni. Kiszállásnál a váratlanul alacsonyra beépített, általában fémszínű, most lakkfekete Stellantis belső kilincs tud zavarba hozni, persze a lelkem mélyén ezt is várom tőle. Meg tud lepni, ami a mai világban eredménynek számít.
Kényelmes ülései és az itt-ott megtalálható szokatlan megoldások is igazi francia hangulatot árasztanak, miközben azt érzem a műszerfal kialakításán, hogy a Rolls-Royce volt a minta a fejlődéshez. Ez nagy elszántságot feltételez, de azért máris kapnak egy hatalmas jó pontot a belsőépítészek, hogy megelégedtek egy visszafogott méretű, fekvő formátumú kijelzővel. Az önuralomnak ez a szintje becsülendő, és mivel lebegni látszik, és hangulatvilágítás is van az egész műszerfalon végighúzódó, enyhén befelé dőlő alumínium betét tövében, az egyediség és a minőségérzet is kipipálható.
Az anyagminőség nem kiugró, egyszerűen csak meggyőző, ráadásul létezik a feketénél nem egy, nem két árnyalattal izgalmasabb színösszeállítás is, az még jobban kiegyensúlyozza az örök viszonyítási alapnak tartott németek drágább berendezését. Mondanom sem kell, hogy a németeknél sokkal olcsóbban tudja ezt. Itt nem éreztem, hogy a sablon váltókapcsoló sok helyet pazarolna, már csak azért sem, mert feltűnően széles az utastér, igaz, más dimenziói sem szűkösek. Hátul a fastback tető csak a gyerekülés használatát nehezíti meg, cserébe a nagy nyílású csomagtartó 621 literes.
Villannyal minden más
Nem tudom, hogy szándékos húzás, vagy csak a kihagyhatatlan ergonómiai baki, hogy nem lehet elég alacsonyra állítani a kormányt, ezért az ülést is magasabbra kell emelni. Viszont a crossoveres üléspozíció mellett is pont jó magasságban marad a könyöklő, és ez a kilátásra is jó hatással van, hiszen a lapos ablakokhoz képest ideális helyre kerül a szemmagasság, a motorháztetőre is rálátni. A vastag oszlopok ellenére is kellően légies a tér, megvan benne a szabadságérzet. Igaz, okkal kapott kamerás belső tükröt, mert a kicsi hátsó ablak miatt nem lehetne jól hátralátni. Azért az sem hibátlan.
Éjszaka nem a felbontás vagy a képzaj, hanem a fényszórók körüli glória lehet zavaró, és az üveglapon fizikailag is megcsillanó fények is csak nehezítik a látottak befogadását. Ráadásul a légterelőnél elhelyezett kamera hamar koszolódik, amire igazi prémium megoldást kínál az ablaktörlőkaron kapcsolható kameramosó. A hasonlóan lejtős hátú DS-ben egyébként azért került a műszerfalra a belső tükör, mert különben abban sem lehetett volna látni semmit. Van még hasonló érdekesség, például a nyakfűtés, ami nem a kabrió feeling, hanem a villanyautó esetében fontos hőmenedzsment része.
Elsőre nem tűnik logikusnak egy ekkora autót tisztán elektromos hajtásra kárhoztatni, sokkal inkább egy plug-in hibrid rendszerrel képzelném el. Az együtt töltött idő során rájöttem, hogy tévedtem, ugyanis ez a lépés kellett ahhoz, hogy végképp luxusautónak érezzük a N°8-at. A közepes, Étoile szinthez a közepes technikát választották, 281 lóerőt és 343 Nm nyomatékot leadó egyetlen villanymotorja az első kerekeket hajtja, de Long Range modellként már 97,2 kWh kapacitású, NMC katódot használó lítium-ion akkupakk jár hozzá, tehát a hatótávja sem rossz, a WLTP szerint 749 km is lehet!
Ez kombinálva a vezető nélkül 2105 kilós tömeggel váratlanul meggyőző viselkedést jelent, a mozgása amerikaias, tömbszerű terjedés franciás könnyedséggel kombinálva, amitől ez az autó igazán szerethetővé válik. Szinte repül az út felett, erős és csendes, mint egy régi V12-es, és még szimpatikusabb is, mert minden V12-esnél tartósabbnak ígérkezik, és még helyi károsanyag-kibocsátása sincs. A fogyasztása egyenesen baráti, papíron 15,9 kWh, amit egy tavaszi napon erőfeszítés nélkül lehet vele produkálni, de még hűvösebb időben is 18 kWh-t mértem, ami 540 km, és nem finomkodtam!
Ha senki nincs, ki elringasson
Ne gondold, hogy kinyomtam a szemét, inkább úgy képzeld el, hogy kihasználtam a tudását, azt a képességet, hogy városban és egy autópálya-felhajtón is rögtön eléri a kívánt tempót, hogy a váratlan helyzetekben is azonnal képes felszabadítani a tartalékait, hogy egy sokkal komolyabb és drágább autó tudását kombinálja a hidropneumatikus felfüggesztésre hajazó komfortszinttel. Ebben egy kameraalapú rendszer segíti, ami az aktív lengéscsillapításra a motorizált mágnesszelepek segítségével hat. Egy percig sem akartam Sport módba tenni, az maradjon a németek vadászterülete!
Ha úgy érzed, hogy a Stellantis megint túlvállalta magát ezzel az autóval, nyugtasson meg a tudat, hogy nem költöttek új, bonyolult és kiforratlan technikai megoldásokra, csupa olyasmit építettek bele, amivel nem a nulláról kezdték a fejlesztést. Az 5 év garanciát ugyan még nem igazították a Citroënéhez, árazásával egyértelműen segíti a döntést, a 258 lóerős, 73,7 kWh-s, DC-n szintén 160 kW-tal tölthető Pallas alapmodell 24 millió forinttól indul, a tesztelt Étoile 28,5, és az éjjellátós, csúcs Jules Verne is csak 31,5. Honnan tudjuk, hogy eleget ér-e? Ha túljut a célvonalon, megtudjuk...
A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!
További cikkeink
Így kell Opelből villany-Jeepet faragni
Próbaútra vittük minden idők első tisztán elektromos Jeepjét. A külsejével a márka hagyományaihoz ragaszkodó Avenger annak köszönheti a megszületését, hogy a megvalósításához szükséges technika már rendelkezésre állt. A Jeep márka tulajdonosa, a Stellantis több típusát építi az Avengerével azonos platformra. Ezek közé tartozik például a DS 3 Crossback, az Opel Mokka, és a Peugeot 2008 tisztán elektromos hajtású kivitele is.
