Amióta az X-lite levált a Nolanról, a túramotorosok mintha a háttérbe szorultak volna. Az X-902 nagyot durrant, de ezt elsősorban a pályára tervezték. 2003-ban végre kibocsátotta a bergamói gyár az X801-et, amit elsősorban nekik szántak. Azonban ezt is használhatják versenyzők is, mert X-lite minden zárt modelljének van pályára alkalmas változata.
|
Megdőlt egy rekord, mert eddig a Nolan N 27 típust, illetve
annak utódját a Grex G06-ot tartottam a világ legegyszerűbben
szerelhető sisakjának, de most már ez az érdem az X801-et illeti. A
plexi mindössze egy-egy gombbal oldható kétoldalt, mert az összes
rögzítő elemet a sisakra szerelték. Egy villámgyors mozdulattal
leoldható, és már lehet is sétálni a benzinkút mosdójába a plexivel.
Lehet, hogy nem rögtön a szétszereléssel kéne kezdeni egy sisaktesztet,
de annak, aki lehúz akár ezer kilométert is egy nap, ez sem utolsó
szempont.
Az X801 nem a beleépített technikával hódít, sőt
kifejezetten szerény kialakítású a számítógéppel tervezett,
szélcsatornában formált X-902 árnyékában. A plexi egyszerű, racsnis
rögzítésű, viszont épp ezért jobb is, mert több helyzetben rögzíthető,
ami túrázás közben praktikus lehet. A kivitel minőségére azonban nem
lehet panasz, semmiben sem marad el a csúcsmodelltől. A
karbon-kevlar-üvegszál-kural összetevőkből álló sajtolt héjszerkezetet
hibátlan festés és makulátlanul tükörfényes Hi-Brite lakkozás fedi.
Megpróbáltam kifejezetten kukacoskodó, mindenben a rosszat kereső
stílusban valami hibát találni a fényezésben, de nem sikerült.
A plexi rés nélkül és szorosan záródik rá a szigetelő gumira,
határozottan tart és nyitáskor minden pozícióban erősen áll meg. Minden
plexin ott a Pinlock rendszerhez tartozó kis műanyag tüske, amihez egy
belső páramentesítő lapot lehet rögzíteni, de ott a versenypályán
használatos tépőfólia helye is. Ez utóbbit a túramotorosok is
használhatják, hiszen egy szúnyogos, nyári este vagy egy teherautó
mögött haladva jól jön, ha egy pillanat alatt tiszta látómezőt
varázsolhatunk magunknak.
A belső párnázás a hagyományostól eltérő szabású. A szűk alsó nyílást
körbeölelő kárpitozás a sisak héjszerkezeténél kissé mélyebbre nyúlik,
az oldalpárnák is más méretűek.
Alapfelszerelés az orr elé és az állvédő aljára szerelhető
kiegészítő szélterelő. A tesztelt X801-en racsnis zár van, de aki
versenyezni akar, választhat D-gyűrűs szíjat is.
Mielőtt fejemre húznám a sisakot, feltűnik a feltűnően könnyű súly.
Megint csak a csúcstechnikával felszerelt 902-es jut az eszembe, mert
abba annyi mechanikát zsúfoltak bele, hogy a pillekönnyű kompozit
anyagok ellenére mégis másfél kilogramm felett jött ki a végső tömeg. A
801 viszont csak a legszükségesebb alkatrészeket tartalmazza, nincs
szélcsatornával kialakított héjszerkezet, ezért kisebb is. Ennél már
valóban érezni a kompozit anyagok előnyét:
amikor felkapom az asztalról az X801-et, szinte a kirepül a
kezemből, olyan könnyű.
A szűk szájnyílás olyan, amilyet egy csúcskategóriás sisaktól
elvárhatunk. Nehezen megy bele a fej, de aztán egy erős húzással egyből
a helyére kerül. Azonnal érzem az új párnázás előnyét. Nem csak a
héjszerkezet alakja tartja a fejemet, hanem a nyakamig leérő alsó,
körbefutó párnák is. Nem csak sokkal kényelmesebb, hanem úgy érzem,
hogy a szigetelés szempontjából is fontos, de ezt úgyis menet közben
kell majd kipróbálni.
A szemüvegem akadálymentesen csúszik be a párna mellé, még
nagyobb lencsét viselők is kényelmesen tudják használni az X801-et.
A kategóriájához mérten is nagyon kényelmes viseleten kívül más
különösebb élményben nincs részem kis sebességnél. A szellőzők jól
működnek, indulás után a csukott plexiről azonnal eltűnik a pára, de ha
lassan manőverezek a dugóban,
érdemes kis résre nyitva hagyni a plexit. A teszt miatt
szándékosan nem raktam be a páramentesítő réteget.
Félig nyitott plexivel gyorsulok egészen százig, a légörvények
ellenére nincs remegés vagy rezonancia. Nagyobb sebességnél persze már
becsukom a sisakot, csak a tetőszellőzőn keresztül érzem a beáramló
hideg levegőt. Nyáron ez hasznos lehet, de mivel ilyen jól működik a
belső levegőcsere, jobb, ha a fázósabbak télen becsukják a
tetőszellőzőket. A jól záró plexi miatt nincs zavaró huzat az arc
előtt, és a szélzaj is tűrhető.
Az X801 hagyományos (sőt, kicsit szögletes) formája miatt azért csodát
nem várhatunk,
a menetszél hangja százhúsz felett már elnyomja a motorhangot.
Addig nem teszt a teszt, amíg ki nem próbálom kétszáznál is a sisakot,
ezért meghúzom a Suzukit. Barátságos az X-lite viselkedése, nem remeg,
stabilan tart, ahogy az elvárható egy felső kategóriás fejvédőtől. A
szélzaj erősödött, de azt mentségként írom az X801 javára, hogy a fül
mellett nincsenek zavaró fütyülések, mert a plexi oldalt szépen
belesimul a héjszerkezet síkjába.
A Suzukimon a szélvédő pont a plexire nyomja a levegőt, ha egyenes
derékkal ülök. Kétszáztíznél emiatt egy kicsit megemelkedik a fejemen a
sisak. Az állszíj racsnis zárát két fokkal beljebb tolom, ekkor újra
szépen a fejemre simul. Ekkor már elegem is van a tesztből, télen ennél
a sebességnél véget ér számomra az újságírói munka.
Nagyon ügyeltek az olaszok arra, hogy ezúttal egy olyan sisakot
adjanak ki, amibe ne tud senki belekötni. A kidolgozás (nyugodtan
mondhatom) luxus színvonala erre utal. A módosított párnázás olyan jól
(és kényelmesen) fogja a fejet, hogy közepes sebességnél még fel sem
tűnt a laza szíj.
A lehető legegyszerűbb szerkezettel két legyet ütöttek egy csapásra:
kevesebb a hibalehetőség, a kevés alkatrész és a kompozit héj révén
pedig nagyon könnyű lett a sisak.
Az ár-érték aránya messze a legjobb, hiszen 85 000 forintért kapunk
egy olyan sisakot, aminek anyaga és felszereltsége (különösen, ha a
D-gyűrűs állszíjat választjuk) megegyezik a versenysisakokkal. Ha némi
pluszpénzért a tépőfóliát is megvesszük a plexihez, akkor akár a
MotoGP-n is képzelhetjük magunkat. Némi kompromisszumra csak a szélzaj
miatt van szükség, hiszen ennél már csöndesebb sisakot is teszteltünk.
Igaz, nem sokat.
További cikkeink
