Újabb Alpok-Adria versenyen vagyunk túl. Bocs, versenyeken, ugyanis Vörös Sanyi Superbike-ban és Superstockban is indul az Alpok-Adria Kupasorozaton. Ezúttal a helyszín Rijeka volt. Kedd este megérkezett a csapat a horvát tengerpartra, hogy szerdán már korán elkezdhesse Sanyi az edzést.
Munkában nem volt hiány sem nekünk, sem az őrangyaloknak, hiszen a
szabadedzések sem teltek eseménytelenül. Az első eset az volt, amikor
Sanyi néhány kör megtétele után kiállt, hogy a két gyors féktávon alig
fog a fék és ki akar ugrani a kormány a kezéből. Tehát, boxba be,
motort bakra, a féktárcsát ki kell cserélni! Újra ki megyünk megint.
Körözés, beállítás, körözés, beállítás. Kormány egyre jobban csapkod és
nem csak féktávon.
Elhagytuk a kormánytengely anyát. Ugye mondanom sem kell, hogy
elfehéredtem. Ekkor mondtam először köszönetet az angyaloknak, hogy
vigyáztak rá.
A körözés a továbbiakban egész zökkenőmentesen zajlott. Hol gyorsabb,
hol lassabb köröket fut, majd ismét kiáll, hogy állítsunk a motoron.
Míg Lacival megbeszélik a történteket, én tisztítom a plexit. Egyszer
csak Laci rám üvölt: - mi a fa..t csinálsz Gabi! Hátraugrottam egy
métert a motortól ijedtemben. Jézusom! Mi a francot csináltam? Akkor
láttam, hogy az első gumin és a féktárcsán folyik valami. Gondoltam,
ilyen hülye nem lehetek, hogy egy egész flakon Clin-t kiöntök úgy a
forró féktárcsára, hogy észre sem veszem? Hát nem is! Ugyanis amit
Clinnek véltünk olaj volt. Rengeteg olaj a földön, a gumin, a tárcsán,
az idomokon. A közelebbi vizsgálat kiderítette, hogy
az első villa ugrott szét és abból folyt ki az olaj mindenre.
Fehéredés, imamondás.
Óriási mázlink, hogy pont erre a versenyre hoztunk egy teszt motort a
Full-Gasból, hogy ha bármi van, tudjunk mihez nyúlni. Köszönjük! Most
ennek igazán nagy hasznát vettük, hiszen az első villa volt a harmadik
alkatrész, amit leszedtünk róla. Persze mondanom sem kell, hogy az
addigi futómű beállítás ugrott a kukába. Miután ezzel este tízre
végeztünk, észrevettük, hogy a Myrkivka által a Hungaroringen
meggyalázott
titán kipufogórendszer elrepedt. Sajnos, a tartalék motoron csak
vasból készült volt.
A gondoknak ezzel nem volt vége, hiszen az utolsó szabadedzésen, a
kanyarból kigyorsításkor leállt a motor. Kétszer is, ugyanott. Komoly
fejtörést okozott, hogy vajon mi lehet a gond, végül
a dőlésérzékelőt hoztuk ki hibásnak. Semmi gond, van egy
tartalékmotorunk. A versenymotor dőlésérzékelőjét kiszereltük és a
tartalékmotorét beszereltük. Ekkora már egyszerűbb lett volna az
idomokat átrakni a tartalék motorra és azzal elindulni a versenyen.
Az időmérő edzések botrányosra sikeredtek, hiszen mindkét kategória
első kvalifikációs edzését egy kör után leintették a rendezők, mert
vagy bukás történt, vagy a pályát kellet tisztítani az olajtól, vagy az
időmérő rendszer ment tönkre, és azt szerelték több mint egy órán
keresztül. Azért a nap végére kiderült, hogy ki melyik rajtkockából
vághat neki a vasárnapi versenyeknek. Sanyi Superbike-ban a 7. helyről,
míg Stockban az igen szoros időeredmények miatt a 14. pozícióból
várhatta a rajtot. A szoros eredményeket szó szerint értsétek, mivel
kilenc versenyzőnek sikerült 1,36-ot mennie.
Bizonyára voltak olyanok, akik velünk ellentétben pont azért
imádkoztak, hogy essen, de az eső a Stock rajtjára elállt és a pálya is
felszáradt. Sanyinak a rajt egész jól sikerült, de a cél végén akkora
volt a tumultus, hogy nem tudott előrébb kerülni. Már megszoktuk tőle,
hogy nem a rajt mestere, inkább a felzárkózásé. Most is elkezdte
leszedegetni az embereket körről-körre, egészen addig, amíg az egyik
körben jóval később bukkant fel a láthatáron, mint azt kellett volna,
és így lőtávolon kívül kerültek tőle az előtte motorozók. A késés oka a
verseny utáni beszámolójából derült ki: hiába cseréltük ki a
dőlésérzékelőt, a motor ugyanabban a kanyarban leállt és ez az
időveszteség elég volt ahhoz, hogy ne tudjon komolyabban előrébb
kerülni. Sajnos meg kellett elégednünk a 13. hellyel. Ugyan minket nem
érintett, de nem tudom megállni, hogy meg ne említsem azt a tényt, hogy
MAGYAR DÍJKIOSZTÓ NEM VOLT!
|
A dőlésérzékelőt meg kellett csinálni, hiszen jött a Superbike
futam. Laci némi szivacs beépítésével oldotta meg. Legalábbis
reméltük.
A Superbike rajtja sem volt egyszerűbb a Stockénál és bónuszként még
az eső is elkezdett cseperegni. A piros lámpa kialudt és elrajtolt a
mezőny. Sanyit 13-dikként láttuk befordulni. Persze ezután hatalmas
hajrába kezdett és sorra előzte meg az előtte versenyzőket. Sajnos, a
pályabírók nem mindig voltak a helyzet magaslatán, mert néha azt sem
tudták, hogy milyen színű zászlót lengetnek. Bocsánat, ez enyhe túlzás
volt! Nem lengették, csak tartották maguk előtt. Így volt ez a kék
zászlóval is. Sanyi is rengeteg időt veszített, mert a lekörözött
versenyzők nem kapták meg időben a jelzést, hogy gyorsabb versenyző
közeleg, engedd el!
Végül Sanyi a 6. helyen zárta a versenyt. Ezzel a bajnokságban
mindössze 8 ponttal lemaradva az elsőtől a 6. helyen áll.
Az Alpok-Adria Kupa harmadik futama ismét Rijekába tér vissza június
25-27. között.
További cikkeink
