hirdetés

Áll a sötét garázs mélyén, figyel és várja, hogy megmozgassa sárkány
szárnyait. A sárkány motívumok jól illenek a Yamaha XVS 650 Drag
Starhoz. A napfényre kikerülve már korántsem olyan veszedelmes, inkább
őszinte benyomást kelt.
Nem túl nagy, nem túl nehéz és nincs rajta felesleges
cicoma.

Ez utóbbi csak a kategóriájában oly elterjedt személyre szabás
eredménye lehet.
A tesztpéldányon is megtalálható - az egyedi fényezés mellett -
néhány nem gyári elem. A praktikus oldal- és villatáska, a
párnásabb utasülés és a háttámlával kombinát csomagtartó. Az optikai
szabás eredménye a fényszóró és az irányjelzők szempillái, illetve a
fék- és kuplungkar bőr bevonata.

A gyár nem spórolt a krómozott alkatrészekkel. Sokszor gondban voltam,
hogy úgy örökíthessek meg egy-egy részletet, hogy a Dalton fivéreket
kergető, O lábú Talpraesett Tomhoz hasonlító lábaim ne zavarják a
felvételt, de ez olykor elkerülhetetlen volt.
Ennyire sok króm, még az alapul vett HD Heritage Softail Classicon
sincs. A Drag Star Classicok kísértetiesen hasonlítanak az amerikai
modellhez. Mintha lecsupaszított változata lenne plexi, kiegészítő
lámpák, trepni és szegecselt táskák nélkül.

A tulajdonos instrukcióit követve életre kel a kis sárkány. A menet
közben is könnyen elérhető helyre szerelt szivatót kihúzva, rövid
indítózás után feldübörög. A kipufogó nem gyári, markáns hangot
kölcsönöz a Drag Starnak.
Léghűtéses lévén nem kell sokáig melegíteni, és rövid járatás után
indulhat is a tesztkör. A kuplung működtetése könnyű, eltalált a
keménysége. Nem túl puha és nem is kemény. A váltó könnyedén,
zajmentesen veszi a fokozatokat, sőt mindenféle trükk nélkül meg lehet
találni az ürest, még megállás után is.

Akinek nem ez az első nagymotorja, a 650 cm
³-t kevésnek gondolhatja. Főleg, hogy chopperről van szó.
Pörgetni kell ugyan, de nem üveghangig. Emelkedőn, utas nélkül
meglepően fürgén mozog. Kellemes dübörgését terheléskor élvezhetjük
igazán, és ekkor már az autósok is felfigyelnek a közeledő Yamahára. Az
első kereszteződés után egy szennyvízszállító teherautó araszolásra
készet.

A szembejövő autók áradata, valamint a sűrű kanyarok miatt egy darabig
cammognom kell a bűzös jószág mögött. Kitaposott nyomvályúban haladva,
második fokozatban, épp a még kellemes fordulatszám minimumon haladva
tűnik fel, hogy
az első futómű nem azt teszi, amit én akarok. Jobbra-balra
küzdök a nyomvályúban, és kimondottan zavaró, hogy sokat kell
korrigálnom. Ezt a jelenséget okozhatja a kormánycsapágy, a rosszul
kopott gumi, vagy a gyenge első villa, mely hajlamos a csavarodásra.

Hátul a rugóút rövid és a rugóstagok kemények, így a mai off-road
városi utakon közlekedve nem nagyon szabad nyelvet öltögetnünk, mert
könnyen leharaphatunk belőle egy darabot.

Miután sikerül megelőzni a teherautót, jöhet a tempósabb menet. Itt
már nem mutat bizonytalanságot a futómű, pontosan és könnyedén
irányítható a lassú haladáskor még kimondottan zabolátlan motor.
Kanyarokban fekszik az ívre, és egyenesben is stabil. Negyedik
fokozatban, 110 km/h-nál elérjük a gép számára kellemes fordulatszám
maximumát, és ekkor
ötödik fokozatba váltás után beállhatunk a 120-130-as
utazótempóra. Gyorsabban nem érdemes tartósan menni, mivel
szélvédelem híján itt már a menetszéllel kezd kellemetlenkedni. Még
ekkor is viszonylag jól lehet kigyorsítani, így nem áll fenn az
életveszélyesen gyenge motor besorolásának veszélye.

Szűk fordulókban, illetve megfordulásnál az első futómű újra feladja a
leckét.
A kerekek küllőire nagy gondot kell fektetni, mivel hajlamosak
lelazulni, esetleg törni. A kellemetlenségek elkerülése végett nem árt
ezeket gyakran ellenőrizni. A hátsó dobfék kielégítő, amennyi fékerő
hátulra kell, azt bőségesen biztosítja. Az egytárcsás első féknél
ugyanez a helyzet, azzal a kivétellel, hogy pépes a fogáspontja, de
határozott fékezéskor megfogja a motort. Az első villa nem üt fel rossz
úton sem, bár ha a következő télen is tovább romlanak az utak, akkor
még ez is megtörténhet.

A kissé bizonytalan futómű mellett is kellemes csalódás a kis Drag
Star. Könnyen kezelhető, viszonylag dinamikus motor, mely inkább a
nyugodt túrázásra és a hétvégi barangolásra termett, mint a vad
száguldásra.