Kunmadarasi majális

Mindenki készült a nagy öszecsapásra. Versenyzők, nézők azt találgatták, vajon hogy fog Belme Józsi helytállni a compatition kategóriában a Fucsitól örökölt és alaposan átépített funny bike nyergében. Nem tudtuk meg. De Belme mégis megdicsőült a nap végén.

hirdetés

A rendezők minden évben egy kicsivel tovább mennek. Ezúttal a fő
attrakció egy drag autó volt, ami délután kétszer is megmutatta, hogy
milyen az, ha szinte korlátlanul áll rendelkezésre az aszfaltot fogó
gumifelület. Ja, és ott voltak még a hostessek, akik ezúttal Kunmadaras
feliratú egyenruhában tartották a napernyőt a rajtnál.
A miniszoknyás lányok legjobb nézőpontja Gyöngyösi Róbertnek
jutott, mert a moditwin Aprilia a mezőny legalacsonyabb motorja
volt. Bocs, megfeledkeztem a kisebbik Papp Laciról, de a junior
kategóriás versenyző nem sok érdeklődést mutatott a lányok iránt.

Vérfagyasztó kedvcsináló?

A felcsigázott nézőket a pályán belül érték a csalódások. A
Vamann 2000 Drag Team nem tudott eljönni, mert a névadó szponzorcég
kamionját külföldön baleset érte, és annak ügyeit intézte az egész
stáb. Papp Laci egy héttel a verseny előtt kapta meg a Muzzytól a
szezonhoz szükséges alkatrészeket, gyorsan összerakták a Kawasaki
dragot, de itt a pályán nem akart beindulni a motor. Reménykedtünk
sokáig, hogy sikerül a szerelőknek életet lehelni bele, de Orha Kornél
tudós csapata mát tíz óra körül feladta a reményt, így a zöld szörny
csak a fényképezőgépeknek pózolhatott. Erdős Csaba valahol máshol
tartott bemutatót, így Belme Józsira várt a competition kategória
hírnevének megmentése.

Egy évet pihent a Hayabusa drag, amivel Fucskó Antal annak
idején megszerezte a bajnoki címet. A kalandos életű funny bike már a
harmadik motoros alatt tűnik fel Kunmadarason. Fucsi állandó műszaki
problémákkal küzdött, ezért Belme szinte teljesen újjáépítette a
dragot, rengeteg saját ötlettel fejlesztve tovább. Még arra is volt
energiája, hogy ügyeljen a motor Hayabusa-jellegére, ezért beépített az
idom alá egy utcai műszerfalat, és meghagyta az önindítót az új
blokkon. Ez már eleve önbizalomra vall, hiszen míg mások nem győzik
lekönnyíteni a motorjaikat, addig Belme még le is terheli némi plusz
súllyal.

A többi drag távolmaradása miatt a mattfekete szörnyeteg felé fordult
minden figyelem. Tavaly Belme végigverte a hosszúvillás Hayabusával a
superstreet mezőnyt, abban tehát senki nem kételkedett, hogy megfelelő
előtanulmányok után ül Magyarország legerősebb (bocs Papp Laci!)
dragjára. Mindenki kíváncsian várta, hogy a téli hónapok
fejlesztőmunkája hogyan bizonyítja eredményét a gyakorlatban.
Belme érezte a várakozást, erős lámpalázzal készült első nyilvános
rajtjára.

Hadnagy Józsi hangja is visszafogottabb volt a rajtprocedúra alatt.
Nagy a tét, hiszen Belme fejlesztése, technikai tudása, rutinja, minden
megmérettetésre kerül a következő másodpercben. Talán elsikkad mindez,
ha aznap akad más drag is a pályán, de most Józsi és a funny bike lett
az ügyeletes sztár. Beállás egyenesbe, burn out. Némi füst, majd
gurulás a rajtvonalhoz.
Stage, sárga lámpasor, ZÖLD!

Tökéletes rajt, tökéletes gyorsítás, a motor kicsit jobbra húzódik,
oda, ahol kicsit poros még a pálya. Belme visszahozza, kifut a
negyedmérföldből, minden szem az időmérőn_ 8,9 másodperc! A lámpaláz
elmúlt. Innentől kezdve az egész csak örömmotorozás volt. Magabiztos
startok,
nyolc és fél másodperc körüli idők, stabil tartás, még az egyre
erősödő szél sem zavarta meg Józsit. A döntőben már lazított.
Villámgyors rajtot produkált, Papp Lacit (aki most kénytelen volt az
utcai ZX 12 R-rel beállni a compatition-be) ezzel maga mögött hagyta,
az utolsó métereken aztán még vissza is vette a gázt, ezért csak 200
km/h és 9,6 lett az eredménye. De még így is majdnem egy másodpercet
vert rá az ellenfelére.

A Speed Riders MC gondosan őrzi Kunmadaras motoros jellegét. Nem
hiszem, hogy az autósok valaha is átvennék az uralmat a Motul Kupán. De
a gyorsulási versenyek profi szintén már szerintem nem is az számít,
hány keréken megyünk. Az extrémitás itt már akkora, hogy összemossa a
határokat a járműkategóriák között. Arra jó volt a German Racewar
csapat bemutatója, hogy kis ízelítőt kapjunk abból a világból, ahol nem
szab határt a lóerőknek a kis méretű váz vagy a "keskeny" gumi.

Silvio Strauch kétszer gyorsult délután, másfél órás időközzel. Már a
depóban beültették a kocsiba, a csapat többi tagja végezte el a rajthoz
állást és ők távolították el az indítás előtt a kipufogók védősapkáit.
Hagytak egy kis időt a fényképészeknek, aztán beindították a motort.
Láttam a Racewar emberein a fülvédőt, ezért kétségbeesetten kerestem
én is valami alkalmatosságot, amivel a kezemet mentesíteni tudom,
hogy foghassam a fényképezőgépet. Végül a Bátszi Motor standján kaptam
füldugót. Szerintem ezt hirdetniük kéne a rakétamotor júliusi
bemutatója előtt.

Hiába állítottam a leggyorsabb sorozatfelvételre a gépemet, ha én
nem voltam képes olyan gyorsan utánafordulni. Burn out után, ahogy a
lóerők rászabadultak a hátsó tengelyre, a gumik átmérője megnőtt a
centrifugális erőtől, és a nyolchengeres V-motor fülrepesztő recsegése
egy szempillantás alatt már négyszáz méterrel arrébb szólt. Pedig
óvatosságból nem is adták rá mind az 1200 lóerőt.

Matusik Andrea - már megint - verhetetlen volt a 125-ös
kategóriájában. Azt hittem, idén már nagyobb motoron fogom
viszontlátni, hiszen eddigi eredményei alapján biztos meg tudna ülni
egy izmosabb gépet. Tökéletesen rajtolt végig, és fölényesen vert
mindenkit. Csak a döntőben szorongatta meg Czimer Péter, aki két
századmásodpercre bírta megközelíteni. Andrea Hondája nagyon jól
összerakott motor, de az indulásokon is látszik a szépen csiszolt
tudás.

A hatszázasban illusztris versenyzőt köszönthettünk: Márki Sándort,
Kunmadaras polgármesterét.
A polgármester úr gyönyörű időt futott az edzéseken, be is
került a legjobb nyolcba, ahol viszont egy rossz rajt miatt alaposan
lemaradt már az elődöntőben. A kategória nagy esélyese, Czinder Róbert
viszont a középdöntőnél nem jutott tovább, mert kiugrott. Czinder
megpróbálkozott egy merőben eltérő kategóriával is: benevezett a
szociba egy MZ-vel. Sajnos itt sem jutott túl a középdöntőn. Ebben a
géposztályban Boda Viktor egy igazi épített draggal indult, mert mi
másnak nevezzem a zártszelvényből összeállított, szuperlapos építésű,
Romet tankos, végletekig lekönnyített motort? Az edzéseken egész jól
szerepelt, aztán a középdöntőben a beálláskor leállt. Újraindítani nem
tudta, segítséget nem fogathatott el, kizárták.

Erről egy tavalyi jelenet jutott eszembe. Bossert dragja leállt a
startnál, és azt a motort csak egy csapattársa segítségével indíthatták
volna el, ezért elveszítette a futamot. Belme a benne hagyott
önindítóval vállalt egy kis plusz súlyt, de ezzel függetlenítette
magát. Okos!

Vissza az utcai motorokhoz!
Ezúttal az ezresek kifejezetten lassúak voltak. Nagyon szoros
csatákat láttunk, de senki nem ment 10 másodperc alá. Ráadásul
kedvencem, a szegedi Vér Attila, akinek a papírforma szerint el kellett
volna jutni a döntőig_ nem jutott el.
Streetfighter verseny ezúttal nem volt, csak bemutató. De milyen!
Szőllősi Pepe és Erdei Balázs félelmetesen jó szinkronmotorozást
mutatott be. Ugyanezt még csiszoltabban a Demény testvérek. Angyal
Zoli mutatványára sokaknak elakadt a szavuk. Háttal állva
egykerekezett! Senki sem tudja ezt megcsinálni a világon! Három
motorral adta elő a műsort,
a preparált MZ a végén eldobta a hátsó kerekét stoppie közben, a
fináléban azt kerülgette a másikkal, amiben meg első kerék nem
volt.

Mókusról tavaly sokan mondták - én is -, hogy hiába volt nagyon
ügyes a Simsonon, nem bír felnőni a Hondához. Nagy hiányossága volt a
folyamatos stoppie, nem nagyon bírta megemelni a Honda hátsó kerekét
annak ellenére, hogy a kismotorral óriásikat gurult. Most rácáfolt
minden rossz híresztelésre. A télen nem sajnálta az új motort,
össze-vissza törte, de mindent megtanult, és ugyanolyan Mókus-stílusban
adja elő már a mutatványait, mint a Simsonnal. Bár amikor elengedte a
Hondát, és rohant utána, ezúttal kissé hosszabbra sikerült a futás,
mert
a japán motor jobban gurult, mint a Pannónia. Mikor Mókus beért
a depóba, a lihegő arcán láttam, hogy ezt nem egészen így tervezte.

Az a helyzet, hogy Mókus kissé megemelte már a közönség ingerküszöbét.
Olyan extrém gyakorlatokat mutatott már, hogy nagyon nehéz saját magát
felülmúlni. Ezért aztán az istenkísértés kategóriába tartozik az, amit
most láttunk tőle:
létrát szerelt a Pannóniára (nem is kicsit), és ennek tetejéről
irányította a motort. A pálya hosszában kétszer fel-le mászott
villámgyorsan (mint a mókus!), és úgy állt az utolsó előtti fokon,
ahogy én még álló helyzetben sem mertem volna. Harminc fokban,
sisakban, teljes öltözékben.

Már ennyi is elég lett volna Mókustól, de közben a háttérben már
készítette a csapat a Hondát a következő számhoz. Láttuk, de nem
hittünk a szemünknek. A motor fölé olyan keretet szereltek, amit Little
Laugh és Pepe is használt a fejen átforduláshoz. Na de ott az egyik egy
pehelykönnyű enduro, a másik meg minimotor! Mókus persze rájátszott,
előtte a közönségtől elnézést kér, ha nagy bukás lenne a mutatvány
vége. Nekiindul, fék, és egy szabályos átgördülés után egykerekezve
megy tovább. Hatszor állt fejre a Hondával, és a tisztelt közönség
tombolni méltóztatik.

Főszereplővé váltak a kaszkadőrök, pedig csak bemutató volt a cél.
Viszont érdekes, hogy egyre népszerűbb a gyorsulás a streetfighterek
között, hiszen az indulók között volt Hidi Miki, Szabó Ákos, Borsay
Szabi. Igaz, egyik se jutott a legjobb nyolc közé, de nekik talán nem
is ez volt a cél. Ha a dragok szempontjából nézem a versenyt, akkor a
Motul Kupa most eléggé a mélyponton volt. De Belme teljes fényében
megmutatkozott, így még nagyobb érdeklődéssel várjuk a júniusi nagy
összecsapást, amikor összemérheti erejét a Muzzy-Kawával.