hirdetés

Ha Bálint gazda motorokkal is foglalkozna, - és az oltás
tudományát nem csak növényeken gyakorolná - biztosan büszke lenne egy
soft chopper és egy sporttúra sikeres egyesítésére. A Honda közel húsz
éve próbálkozott a motornemesítés eme formájával. Ebből született a VF
750-es motorblokk felhasználásával épített Magna, mely ötvözte a
sporttúrás menetteljesítményeket a chopper-stílus kényelmes
üléspozíciójával és lázadó formáival.

A stílus hazája vitathatatlanul Amerika, ahol a korabeli rebellisek a
gyári motorokat vagányabbra faragva próbáltak kitűnni a rózsaszín
amerikai álom társadalmából.
A Honda Magna jófiúsabb, úgynevezett soft chopper stílusban
épült, inkább a tehetősebb rétegek hétvégi játékszerének szerepét
töltötte be. A Honda Super Magna kimondottan amerikai változat,
tesztpéldányunk is az Egyesült Államokból került hazánkba.

Meglett kora ellenére szinte hibátlan állapotú és motorikusan is
hozza a híres Honda minőséget, melyben nagy szerepet játszik az eddig
megtett, alig 18 000 mérföld. Tagadhatatlanul van egy kis Harley
Softail beütése, ez a hátsó telikerékben, a lépcsős ülésben és a
felfelé kunkorodó (Bobtail) sárvédőben nyilvánul meg. Az összes hasonló
stílusú motorkerékpár gyártásakor alap volt a V2-es, alsó
fordulatszámokon nagy nyomatékkal dolgozó motorblokk, mely látványában
is meghatározó.

Itt az első szembetűnő különcség: a Honda V4-es, vízhűtéses
blokkot használt, mely keresztben helyezkedik el. Igyekeztek eltüntetni
a vezetékek, hűtőcsövek, hűtő és egyéb kilógó alkatrészek halmazát, így
látványnak sem rossz ez a rendhagyó megoldás. A másik Magna
jellegzetesség a négy a négybe kipufogó rendszer, mely a hátsó képet
erőteljesen meghatározza. Az amerikai változatnál ezek a kipufogók
meredeken emelkednek az ég felé, akárcsak egy Mad Max filmben feltűnő
motornál.

A VF 750 ős sportos mivoltára emlékeztet a motorblokk alatti kis
műanyag idom.
A légszűrőt mindkét oldalon krómozott takaróelemek rejtik, így a
blokk polírozott alumínium alkatrészei mellett ez a kis króm is
feldobja a motort. Az ülés alatt található alkatrészeket - elektronika,
akkumulátor stb. - nagy műanyag idomok rejtik, ettől olyan jó kompakt
az összkép.

Nem kimondottan illik ehhez a stílushoz a hátsó dupla, kerek lámpa,
mely a Chevrolet Corvette-k, vagy a régi CBR 250-es Hondák hátsó
lámpáit idézi. Az első lámpa hagyományos formájú, de a szimmetrikus
világítótestet - hogy a műszaki előírásoknak megfeleljen - le kellett
cserélni.
Helyét egy Zsiguli lámpa vette át, az átalakítás tökéletesen
sikerült. A műszerfalon feltűnő a nagy fordulatszámmérő műszer,
szokatlan kiegészítő egy chopperen. Furcsa a sötétszürke, érdes
felületű műszerfal ház, valahogy nem illik a polírozott alumínium és
krómozott alkatrészek közé. A szokásos műszerek és visszajelzők mellett
- vízhőmérséklet mérő helyett - egy külön visszajelző lámpa
figyelmezteti a vezetőt, ha a hűtővíz túlmelegedne.

Az átalakítási láz csak részben változtatta meg ezt a példányt. A
markolatok, villaszár védők, előretolt lábtartók, - melyek csak plusz
lábtartók, a fék-, illetve a váltókart nem módosították - mellett csak
a fényezés említendő az extrák listáján. Amerikában sok minden jót
alkotnak, de
sajnos nem mindig tökéletes a végeredmény, így ez a fényezés sem
a jó ízlés megtestesítője.

Miután életre kel a négyhengeres motor, egyedi hangélményben lehet
részünk.
Mindegyik kipufogócsőhöz külön leömlő juttatja el az
égésterméket, így a négy cső semmihez sem hasonlítható muzsikát
produkál. A kuplung könnyen kezelhető, amit a hatfokozatú váltóról is
el lehet mondani, mely könnyen kapcsolható és pontos.

A futóműre már nem igaz a könnyű kezelhetőség és a pontosság. Szűk
kanyarokban, vagy megfordulásnál erősen kell tartani a kormányt, nehogy
berántsa magát saját súlyánál fogva. Olyan érzés,
mintha az első kerék külön életet élne. Pedig a közel 230 kg-os
Magna viszonylag könnyűnek mondható. Tempós kanyarokban, jó minőségű
úton jól dönthető, kellemesen irányítható a motor, azonban rossz
minőségű útra érve teljesen megváltozik a helyzet. Hirtelen labilissá
válik az első futómű és a vékony villaszárak nem bírják a kiképzést.
Komoly koncentrálást igényel a stabilitás megtartása, mintha más is
irányítaná mozdulatainkat. A túl puhára hangolt hátsó rugóstagok utas
nélkül is könnyen felütnek.

Az ülés és az üléspozíció kényelmes, bár az utas - jellemzően a
chopperekre - nincs elkényeztetve kényelem és - kapaszkodó híján -
biztonság terén sem. A hajtás kardántengellyel történik, mely hosszú
élettartamú és minimális gondozást igényel. Az első egytárcsás fék jól
adagolható, utas nélkül kimondottan jó, de a hátsó dobfék csak
lassításra használható, ami egy hátsó fék esetében nem nagy probléma,
mivel így a megcsúszás veszélye minimális.

A 79 LE-s motor maximális teljesítményét viszonylag magas, 9500-as
percenkénti fordulaton adja le. Könnyedén mozgatja a Magnát és alulról
is jól gyorsít, bár 66 Nm-es nyomatékát a szintén nem kimondottan
alacsony, 7500-as fordulaton adja le. Nyugodt tempóban kellemes vele
közlekedni annak ellenére, hogy futóműve néha bizonytalanságokra
hajlamos. A sportos tempónak csak a menetszél szab határokat és az
útburkolat minősége.
Motorja szinte kívánja a magasabb fordulatot, így használva
kellemes duruzsolással jelzi a vezetőnek, hogy elemében van.

A sporttúrából és chopperből gyúrt öszvér feltűnő jelenség. Garantált
a bámészkodók sokasága, bárhol állunk meg vele. Korának technikai
megoldásaihoz képest számos újítással is büszkélkedhetett a Honda
Magna, de a mai világban is megállja a helyét. Hátrányai ellenére is
kezes tud lenni, csak a rossz útminőség teszi próbára. Kedvező ára és
exkluzivitása miatt a gyűjtők és
az egyedi motorokat kedvelők járműve.