A Honda magának tudhat néhány, az évek során jól bevált modellt, melyek műszaki tartalmát hosszú idő alatt, csak részben kellett módosítani. Ilyen az ST 1100 Pan European, az időközben a palettáról eltűnt Dominator, az Africa Twin és a még most is sikerszéria Transalp.

hirdetés

A Honda Transalp 2000-ben új külsőt kapott, mely szakított a sok-sok
éven át megszokott formával, de
maradtak a jellegzetes vonások. 2005-re ismét kapott egy kis
frissítést, de tesztmotorunk még az ezt megelőző, 2004-es modell. A
fejidom radikális változáson ment keresztül, mely így még jobb
szélvédelmet biztosít, és az első lámpatest átdolgozása után
fényszórója is hatékonyabbá vált. Első irányjelzői csinosan elrejtett,
formatervezett búrák alatt villognak, így szakítva a régi, endurós,
különálló megoldással.

A hagyományokat inkább a technikai megoldások őrzik, mint a külső.
Ilyen például a 650 cm
³-esre nőtt, strapabíró és megbízható motorblokk a
hengerenkénti két gyertyával, a hosszú rugóutakkal rendelkező, kezes
futómű és a jellegzetes, duplacsövű kipufogóvégek. Az 52º-os V2-es
motorblokk - a régi, 600-as változathoz hasonlóan - a Transalp legszebb
alkatrésze.

Hangja kellemesen duruzsoló, visszafogott, de egy sportdob
segítségével ki lehet csalogatni belőle az állatot. Ám nem érdemes,
mert ehhez a géphez a méltóságos Honda zene dukál. Az uniós szabványnak
felel meg a világítás, mely a gyújtás ráadásával automatikusan
bekapcsol, így a korábban erre a célra használatos kapcsoló a
vészvillogó funkciót látja el.

Enduro örökség a műanyag kézvédő, melyek hideg szélben, esőben óvják
meg a kezeket. A telószárat és a szimmeringeket a felverődő kavicsoktól
és a rátapadt bogaraktól az első teleszkópok gumiharmonikája védi. A
modellfrissítés óta szinte csak a színpaletta változott évről évre. Ami
jó, az jó, nem nagyon kell változtatni rajta.

A Transalp jó kiállású, nyalka motor, mely első látásra
megszeretteti magát.
Ránézésre nem túl nagy, nem túl vad és nem túl betyáros.
Futóműve lágyra hangolt és a hosszú rugóutaknak köszönhetően - hátul
172 mm, elől 200 mm - könnyedén egyenlíti ki az úthibákat. A kiváló
irányíthatóságban nagy szerepet játszik a 21"-os első kerék is, melyen
csak az igazán rossz utak foghatnak ki. Szükség esetén könnyű
terepezést is tolerál, bár - akár a Yamaha XT 600 is - inkább aszfalton
előnyösebb, mivel ez a kényelmes puhaság vad terepen könnyen hátrányára
válhat, mind a motorosnak, mind a motornak.

A 216 kg-os súly - száraz tömeg 191 kg - soknak tűnhet, de már a
tologatásnál is kiderül, hogy kellemesen kezelhető, pláne, ha
közlekedünk vele.
Keskeny idomzata miatt könnyen lehet a kocsisorok között manőverezni
vele anélkül, hogy néhány autó visszapillantó tükrét átrendeznénk.
Ülésmagassága kedvez a rövidebb lábúaknak is, de ez üléscserével 30
mm-rel alacsonyabbra változtatható, így téve biztonságosabbá a megállás
utáni földet érést. A vezető térdének elegendő a hely, és az utasnak
sem kell panaszkodnia az összehajtogatott lábak miatt, mivel a
lábtartók alacsonyra kerültek.

A városból kiérve kell igazán bizonyítania a 650 cm
³-es motornak, mivel városi forgalomban nem nagy kunszt egy
kisebb lökettérfogatú motorral sem királynak lenni. A kis kéthengeres
meglepően könnyen veszi a lapot már alacsonyabb fordulatszámokon, és
határozottan röpíti magát előre.
Utassal terhelve sem lepődik meg nagyon, bár a 7500-as fordulaton
leadott 53 LE csodákra nem képes, így ha még csomagokkal is
tetézzük a terhelést, már csak nyugodt motorozással számolhatunk és a
tempós előzéseket máskorra kell hagynunk.

Fogyasztása messze elmarad a nagy túraendurókétól, így
gazdaságossága is emeli értékét. Az első dupla tárcsafék ránézésre
kicsinek tűnik, de hatásosan működik, és a két darab, 256 mm átmérőjű
tárcsa, illetve a kétdugattyús fékek rendben végzik dolgukat. Utassal
és csomaggal ez a mutatvány már visszafogottabb, de még
biztonságos.

Kanyargós útra érve sem kell lemondanunk a gyönyörökről. A Transalp
jól irányíthatóan, kiszámíthatóan engedi magát terelgetni. A magas
súlypont ellenére is biztonsággal döntögethetjük egyik ívről a másikra,
főleg, ha már tudjuk,
mely fordulatszámokat szereti igazán, és a váltót ügyesen
használva ezt mindig meg is adjuk neki.

Szélvédelmén a hosszabb lábú tulajdonosok a gyári extra, illetve
utángyártott szélvédőkkel javíthatnak, melyek határozottan jobb
túrakomfortot biztosítanak. Sok praktikus megoldással is
találkozhatunk. Ilyen például az idom mögött elhelyezett
fényszóró állító tekerőgomb, az ülés alatti meglepően nagy
tároló rekeszek, és a hátsó rugóstag nyomófokozatú csillapítását állító
csavar, melyet a jobb oldali idomon lévő kis lyukon, csavarhúzó
segítségével érhetünk el. Nem Honda minőségre vall a kis matrica,
mellyel ezt a funkciót jelöli a gyártó, így nem sokáig díszeleghet a
helyén.

A műszerfal jól áttekinthető, mely külön benzinszintjelzővel és
vízhőmérséklet mérővel kiegészülve tájékoztat az aktuális állapotról. A
Honda gyári immobiliser rendszere - H.I.S.S. - ebbe a típusba is
beköltözött. A rendszer érzékeli és felismeri a hozzá való
indítókulcsot, és csak akkor engedi az indítást, ha a felismerés
megtörtént, így mezei másolt kulccsal nem lehet indítani.
A sikeres felismerést külön kis, kulcs emblémás visszajelző lámpa
jelzi. A praktikumot fokozhatjuk a tesztpéldányon is látható
bukókerettel, mely az elborulások utáni javítási számlák összegét
hivatott csökkenteni, így akár minimális ráfordítással is rendbe
hozható egy-egy figyelmetlen letámasztás, földön csúszás eredménye. A
Transalphoz a Honda kínál gyári csomagtartó dobozokat is, de a motoros
felszereléseket gyártó cégek kínálatában találhatunk pénztárcánknak
megfelelőbb túrapakkokat. Hasznos kiegészítő lehet még a központi
támasz is, melynek helye gyárilag ki van építve, így könnyen
felszerelhető.

A Honda kisebbik túraendurója, - ha szerényebb tálalásban is, mint
nagyobb testvérei - de
biztosítani tudja a neve által ígért funkciót. Kényelmesen,
dinamikusan és biztonságosan tehetünk meg vele hosszú kilométereket
amellett, hogy ára kedvező és fenntartási költsége elenyésző.