hirdetés

Miután hazánkban is megjelentek a japán belpiacos gépek, egyre több
furcsa szerzet jelent meg az utakon, amikkel azelőtt nem találkozhatott
a motorrajongó.
A használtmotor importtal érkezett Honda X4-esek tagadhatatlanul
hozzák a V-Max formavilágát és stílusát, bár inkább a Kawasaki ZL-1000
Eliminator vonalát követve. Volt, akinek ez a felfogás jobban tetszett,
így lett X4-es tulaj.

V-Max Suzuki módra

A stílus képviselőivel más márkák kínálatában is találkozhatunk, a
Suzuki a V-Max-szal egyidőben hozta ki szintén V4-es, 1200-as
blokkal szerelt, kardánhajtású, 120 lóerős bivalyát, a Madurát, de
mindössze két év után a sikertelen modell gyártását abbahagyták. Ki
érti ezt? (Lola T.)

Ülése, tankja, a tankon elhelyezett műszerek, zömök kialakítása,
alacsony építése mind kategóriájának jellemző stílusjegyei.
Műszaki tartalma azonban teljesen más. Soros, négyhengeres, 1300
cm
³-es motor, lánchajtás, erős és pontos futómű és jól
használható, erős fékek jellemzik. Igazi izomgép mind látványra, mind
érzésre, de jóval kezesebb, kiszámíthatóbb, mint V4-es kollégája.

Hatalmas nyomatékával határozottan és egyenletesen húz már alulról,
csak győzzünk kapaszkodni. Az áttételeknek köszönhetően második,
harmadik fokozatban is könnyedén gyorsít, akár álló helyzetből is. A
szűk kormány a HD Night Traint idézi, nem csak optikai hasonlóságot
fedeztem fel, hanem kezelhetőségben is szinte ugyanolyan.

Lassú haladáskor az X4-es szereti éreztetni súlyát vezetőjével, szinte
figyelmezteti, hogy ne feledkezzen meg róla, hogy mekkora motoron ül.
Ilyenkor a kormányt vasmarokkal kell fogni, de ahogy gyorsul a tempó,
úgy válik egyre kezesebbé. Még egy kis gáz, és bárkiből kihozza a
huligánt. Megszűnik a forgalom, megszűnnek a szabályok, és veszélyes
tempóban hasítjuk vele a levegőt, amit legszívesebben sohasem hagynánk
abba.

Ügyelni kell, nehogy törvényen kívülivé váljunk nyergében, mert
alattomosan csábít a tiltott dolgok élvezetére. Pillanatok alatt
eléri a 180 km/h-s tempót, csak győzzön kapaszkodni a bátor pilóta,
aztán meg megállni valahogy. A dupla első tárcsafék könnyedén
megállásra készteti az X4-et, anélkül, hogy különösebben küzdeni
kellene vele.

Gyorsításkor álhatatosan tesztelgeti
a 190-es hátsó gumi tapadási határát, így nedves, vagy poros
úton nem árt figyelni arra, hogy az X4 hátulja meg ne előzze az elejét.
Kanyarban sporttúrás tulajdonságokkal bír, egyre nagyobb sebességre
csábít, ahogy magabiztosan ráfekszik az ívre, és a tempó növelésébe
cinkosan besegítenek a jól tapadó, széles gumik is.

Amíg csak keresztbordákon vagy kisebb hibákkal teletűzdelt úton
haladunk, nincs baj.
Az igazi kihívást a hosszanti bordák és a nyomvályúk jelentik.
Ilyenkor ismét szükség van a vasmarokra, mivel a rövid kormány miatt
nagyon nehéz kordában tartani a jószágot. A rövid rugóutak miatt pattog
a pilóta a nyeregben, az utasról nem is beszélve. Némi variálási
lehetőséget biztosít ugyan a hátsó rugóstagok előfeszítésének
állíthatósága, de ez csak részben segít.

Üléspozíciója a rövidebb lábú tulajok számára kedvező, de némi
módosítással ezt is lehet orvosolni.
Tesztpéldányunk több pontban már nem gyári állapotú, így a
lábtartók mart alumínium konzolokon, a gyárinál jóval hátrébb és
feljebb helyezkednek el, így téve sportosabbá az üléspozíciót. Az utas
nyakában tartja lábait, akárcsak egy supersport gépen. Egy baleset után
átalakításon esett át az üzemanyag tank is, melybe mindkét oldalon bele
lett toldva egy-egy csík, így téve azt szélesebbé és nagyobb
térfogatúvá.

Mivel a balesetben a lámpa és a műszerfal is sérült, ezek helyére
katalógusból rendelt, minimalista alkatrészek kerültek. A képbe csak a
plexi nem illik, mivel ez a darab a gyári nagy, kerek lámpához készült
és nem illeszkedik a mostaniakhoz. A négy az egybe kipufogórendszer sem
eredeti. Gyárilag mindkét oldalon rövid, nagy átmérőjű kályhacsöveket
találunk, amit tulajdonosa egy Yoshimura dobra cserélt, így a hátsó
teli kerékkel még tömzsibb látványt nyújt.

Az X4-es gazdája gyakran túrázik. A csomagok szállítására a házilag
tervezett és legyártott, robosztus, alumínium csomagtartó kínál
megoldást. Alapvetően ez a motor inkább
élvezkedni hívogatja az embert, nem pedig agyonpakolva túrázni,
de a példa is bizonyítja, hogy nincs lehetetlen.

Az X4-esnek Németországban van nagy kultusza, klubot is
szerveztek a típus kedvelői. Az őrült tulajok a legelképesztőbb
átalakításokkal teszik egyedivé gépüket, mely a turbófeltöltőtől a
komplett motortuningon keresztül minden egyéb részletre kiterjed.
Hazánkban nem sok darab fut ebből a típusból, ezért ritka látvány a
belpiacos 1300-as. Elnyűhetetlen motorja, egyedisége, erőt sugárzó
formája, robosztus felépítése révén minden X4-es tulaj büszkén húzhatja
ki magát az elismerő tekintetek kereszttüzében.